Majdnem otthonaink

 

vaszolyRengeteget írtam már azokról a helyekről, ahol eddig éltem-éltünk. A hűséges régi olvasó lehet, hogy már fejből is fújja ezeket. Érd, Máriahalom, Kálló, Úny, Széplak, Béc, Balaton-felvidék… Most azonban nosztalgiáztam, és eszembe jutott, hogy volt egy csomó olyan hely, ahová csak terveztük a letelepedést, a megvalósulás azonban elmaradt. Ezekből állítottam össze most a csokorra valót:250px-Nagybörzsöny12004 táján, mikor Kende még kisbaba volt, elkezdett érni bennünk az elhatározás, hogy falura költözünk. Érd ugyan elvileg vidék, de Pest megye legnagyobb városa, úgyhogy ennél jóval kisebbet, vidékiesebbet, nyugalmasabbat és természetesebbet képzeltünk el magunknak. Már nem igazán emlékszem rá, hogyan, talán valamilyen apróhirdetés hatására elvetődtünk a Börzsönybe, ahol egy iszonyatosan ronda és lepusztult házat találtunk. Rögtön nemet mondtunk, de nem hagytuk, hogy úrrá legyen rajtunk a kétségbeesés, nézegetni kezdtük a térképet, merre kiránduljunk tovább. Láttuk egy zsákfalut a közelben, gondoltuk, megnézzük. Ez volt Nagybörzsöny.3127556Nagyon megtetszett a falu fekvése, szépsége, a sok felújított parasztház és a kisvasút. Sajnos a falubéli házakra anyagilag nem láttunk esélyt, ezért a domboldalban lévő kis nyaralók-présházak között kezdtünk nézelődni. Volt is egy, mai nagyon megtetszett, és el is kezdtük a tulajjal a tárgyalásokat. Már az is intő jel lehetett volna, hogy ezek eléggé nyögvenyelősen haladtak.5939Aztán meg nem tudom, hogy lehettünk annyira naivak, hogy megbíztunk egy magát önjelölt közvetítőnek kinevezett emberben. Előre kifizettük neki a pénz, amit aztán szépen lenyúlt. Mi meg elkeseredtünk, és elhatároztuk, hogy nem megyünk olyan helyre, ahol ilyen csúful elbántak velünk. Így nem ott lett az otthonunk. Azóta se jártam ott, de mivel most a Börzsönyben élünk, és megtudtam azt is, hogy összekötötték a Nagybörzsöny-Nagyirtás és a Szob-Márianosztra közötti kisvasutakat és megépült hazánk leghosszabb, 7 km-es kisvasút-vonala, úgy hiszem, itt az idő, hogy újra ellátogassunk oda.hegedusmariahalomdombhaz2A máriahalmi időkben (első szakasz 2005-2007) először nagyon fellelkesedtünk, és úgy éreztük, hogy ott fogunk örökre letelepedni, az lesz a végleges otthonunk. Tetszettek lent a falu kis utcájában épült házak is, de minket inkább a fölötte lévő domb hívogatott, ahová a volt férjem felépített egy kis szentélyt is. Oda nagyon sokszor feljártunk, és tervezgettük a leendő életterünket. De rájöttünk, hogy a Biofalu árai mellett nekünk esélyünk nincs ott semmire, ezért a környéken kezdtünk el nézelődni.magyar_foldhaz_01Egy kedves barátunk a közeli Tinnyén vett egy dombházat, és őt gyakran látogattuk ott meg. Akkor jártam életemben először dombházban, de nagyon megfogtak az íves vonalak, a fűtető, a kupolás világítás. Ez igazából egy nagyobb terület volt, ahol különböző készültségi fokra felépült hat dombház. Ezek közül voltak teljesen kész és beköltözhető állapotúak (ilyet vett meg a barátunk is), de voltak szerkezetkészek is, ahol a csupasz tégla látszódott, és belül még a szobák se voltak leválasztva. Ezek közül találtunk rá egy hat- vagy nyolcszögletű (nem emlékszem már pontosan) dombházra, ahová nagyon beleképzeltük magunkat. Meg is terveztük a sugár-elrendezésű helyiségeket, és az egyedi bútorozást.imageEgy háromgyerekes családnak ideális tér lett volna (addigra már Csillag is megszületett), de amikor nem sikerült az árát lejjebb tornáznunk, ami amúgy elég borsos volt ahhoz képest, hogy még mennyit kellett volna rákölteni, lemondtunk róla, ebből is egy majdnem–otthon lett.100_05882007-ben, mikor már a 4. csöppségünk is világra jött, nagyon erős lett bennünk a késztetés, hogy véget vessünk a folytonos albérletből albérletbe vándorlásnak. Akkoriban indult el Magyarországon az a folyamat, hogy több, elnéptelenedő falu meghirdette az egyforintos vagy százforintos telek akcióit. Ennek ugye az volt a lényege, hogy az önkormányzat egy jelképes csekély összegért a betelepülő családnak adományozott egy telket, ahová x időn belül fel kellett építeniük egy házat, abba beköltözni és életvitelszerűen ott lakni, ezzel gyarapítva a falu lakosságát.100_0592Több ilyenről hallottunk-olvastunk is, csak sajnos mindenik nagyon messze volt vagy erősen hátrányos helyzetű vidéken. De egyszer megláttuk Aka község hirdetését. Ez a Bakonyalján lévő kedves kis falucska, ahová rögtön le is utaztunk, és a felkínált lehetőségek közül egyértelműen kiválasztottuk a legjobb-legszebb telket (pazar kilátással), ami hamarosan potom 1000 ft-os áron a tulajdonunkba is került. Itt már elöntött minket a letelepedés érzése, készültek is a tervek, de esküszöm nem tudom, hogyan képzeltük, hogy majd nulla forintból meg is valósítjuk ezeket.100_0580Aztán arra fogva a dolgot, hogy nekünk nem is ott van a helyünk (micsoda rizsa-szöveg, nem?), újra a Gerecsét választottuk, és egyszerűen lemondtunk erről a páratlan lehetőségről a barátaink javára. (A sors fintora, hogy végül ők sem építették fel oda a házukat, sőt, ők is elváltak pár évvel ezelőtt.) Ismét elpuskáztuk a lehetőséget, hogy igazi otthonunk legyen.IMG_1116A 2009-2010-es időszak volt a mi máriahalmi másodvirágzásunk. Ekkor először újra a Biofaluban gondolkoztunk, ismét előkerültek a tervek a dombon felépítendő házikónkról, de mivel a pénzügyi tárgyalások megint megfeneklettek, ismét rá kellett döbbennünk, hogy nem ott lesz a végleges otthonunk.IMG_1053

Ekkor már nagyon közel kerültek hozzánk az ökofalvas eszmék, volt is ott egy élőfalvas találkozó, ahol megismerkedhettünk visnyeszéplakiakkal, gyűrűfűiekkel, krisnavölgyiekkel. Elhatároztunk, hogy mi is alapítunk egy ilyet. Ennek lett az ‘anyja’ dr. Orosz Katalin pszichológus, és ebből nőtte ki magát később a Nyimi Életközösség. Akkoriban viszont még ott a környéken keresgéltünk, és találtunk is egy hatalmas (kb. 70 hektáros) és csodaszép helyen lévő területet Máriahalom és Úny között. Mai szemmel nézve is ideális hely lett volna, kellően elzárva a világtól, benne a naaagy természetben (tavakkal!), de azért kellően közel buszmegállóhoz, bolthoz, civilizációhoz.IMG_0009Elindult a lavina, jöttek az érdeklődő családok, köröket tartottunk, sokszor kijártunk oda, közös jövőképet álmodtunk meg, zajlottak a kirándulások és a tervezgetések, és úgy tűnt, semmi sem állíthat meg bennünket. Aztán kiderült, hogy de, méghozzá egészen pitiáner dolgok, a hivatali ügyintézés, a tulajdonosok hozzáállása, osztatlan közös tulajdon lévé az eladás bonyolultsága, és a végén rájöttünk, lehetetlensége. Eléggé összeomlottunk, a sokadik majdnem-otthon kísérlet után, elegünk lett az egészből, és innen vezetett aztán az út Széplakra.

vaszoly_utcakepVolt még számtalan más, hosszabb-rövidebb ideig magunkban dédelgetett lehetőség, például Bárdudvarnokon, ahová néhány széplaki családdal készültünk kivonulni, vagy Vászolyon, ahová a Balaton-felvidéki ÉletIskola kapcsán költöztünk volna egy jurta-táborba, de amiből aztán semmi se lett.20110831_22240543_ea21a80aEj, de sok álmodozás, de sok tervezgetés.!Hány alaprajz készült kockás papíron, aztán hány terv ment veszendőbe… Ennek a hosszú folyamatnak most egyszer s mindenkorra vége szakadt, és végre itt ez a kis börzsönyi faház – a mi nagyon nem majdnem, hanem igenis valóságos otthonunk.

(Mivel ezekből az időkből alig vannak fotóim, ezért az itteni fényképek közül kevés a saját, sokat az internetről másoltam be illusztrációként.)

2016. június

2 thoughts on “Majdnem otthonaink

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Google kép

Hozzászólhat a Google felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Kapcsolódás: %s