Barlangnapok

13479955_859032767589703_72984976_nAz most már egyértelművé vált számomra, hogy a barlangász egy külön faj. Mert ugyan ki más élvezhetne egy olyan életmódot, aminek az alapja a sárban csúszkálás? Vagy tetőtől talpig beöltözve (overall, gumicsizma, sisak) mászik fel a barlangbejáratáig a 30 fokos hőségben, vagy a hátán egy bag-ben cipeli azt fel, szóval így is, úgy is szétizzad. Aztán lemegy (Megy? Kúszik, csúszik, ereszkedik) a mélybe, ahol hideg van és sáros trutyi, amibe sokszor teljes testtel bele kell placcsanni. Azt élvezi, hogy létrákon mászik fel, köteleken lóg le, és olyan hasadékokon bújik át, amin alig tud átpasszírozódni.
IMG_9725A huhogóknak amúgy nem volt igazuk, hogy áttérek a párom hobbijára: nem fertőződtem meg, nem lettem barlangász. Az elmúlt két év alatt mindössze kétszer jártam a föld mélyén, de azért szép lassan kezdem megismerni ezt a csapatot és ezt a világot. Már nem hangzik ismeretlenül előttem a „műnyúl”, a „slósz” vagy a „traverz” kifejezés. (Ti tudjátok, hogy ezek micsodák?). Az Ariadne Egyesület tagjai meg aztán annyira kedvesek, hogy öröm velük együtt lenni, akár vetítésen, akár szilveszteri utazáson, akár koncerten (Nightwish forever!).
IMG_9716Most ezen a hosszú hétvégén bőven volt rá alkalom, hiszen a Pilis barlangjait kutató Ariadne (az itteni barlangrendszer róluk kapta a nevét) szervezte az idei barlangnapokat. Kettős jubileum volt ez: a 60. barlangnapok az Ariadne 25. évfordulóján. Az egyesület ez idő alatt 18 kilométernyi barlangot tárt fel! IMG_9707A barlangrendszer így az ország 3. leghosszabb és 4. legmélyebb barlangja lett. 51 barlang tartozik hozzá, olyanok, mint az Ősi (itt emberi csontokat is találtak), a Legény, a Leány, a Rejtekút, az Ajándék, a Kőoszlopos, a Vacska, a hírhedt Indikációs, és természetesen a névadó Ariadne.
IMG_9705A barlangnapokat a Kesztölchöz tartozó Klastrompusztán tartották, a „Szirtek” alatt. Itt aludtunk sátorban (csak az utolsó nap reggelén ázott be), bográcsos kajákat ettünk, és egyáltalán nem a lábunkat lógattuk.IMG_9743
Gondoltam, ha már én is elmegyek, mégsem üldögélek ott ölbe tett kézzel, mint egy oldalkocsi, csak akad valami tennivaló nekem is. Az bőven akadt, és úgy éreztem, a gyerekprogramok lebonyolításában vennék a legnagyobb hasznomat. Mivel itthon úgyis „annyira unatkozom” és „olyan keveset vagyok gyerekekkel”. (Az öt sajátom ezalatt négyfelé volt szerteszéjjel az országban-világban.)

IMG_9709Így lettem, ha nem is hivatalos egyesületi tagként, hanem amolyan pártolóként a szervezők tagja. Akik egyforma pólót (enyém piros volt) viseltek ezzel a felirattal: „Kövesd a denevéreket!” Az útvonalakat tényleg denevérek jelölték, ezeken mehettek fel az érdeklődők a különböző barlangokhoz. Míg a kedvesem túravezetősködött (a legmagasabban és legmesszebb lévő barlanghoz, az Ajándékhoz kísérte a csoportokat), addig én (1-2-3 barlangászlánnyal együtt) az épp túrázó felnőttek gyerekeivel foglalkoztam az alaptáborban.

IMG_9724Só-liszt gyurmából meg (barlangi!) agyagból készítettük alkotásokat, és színeztünk. Memória-játékoztunk (régi floppykon a nemzeti parkok és a barlangász egyesületek matricái), és lehetett íjászkodni is névrokonommal. (Mindkét játék a felnőttek körében legalább annyira közkedvelt lett, mint a gyerekekében). A legnépszerűbb talán a pecsétgyűjtést volt: aki a gyerekek közül több barlangot meglátogatott, részt vett a csemete-túrán, az éjszakai prizmás kiránduláson, és megcsinálta a fejtörőket, az kapott oklevelet és választhatott egy szép ásványt. 
IMG_9737A rendezvény alatt két kupát is szerveztek, ebből számomra nagyon érdekes volt az a verseny, ahol a feladat a fákra erősített köteleken való közlekedés, ereszkedés-emelkedés, átszerelés, autógumin való átbújás (fent, a levegőben lógva!), hordágy-cipelés volt – természetesen időre. Én azt hiszem örök időkre ott maradtam volna a magasban…
IMG_9733Aki a napközbeni barlangtúráktól nem dőlt ki teljesen, az megnézhetett egy újraélesztési bemutatót (ki is próbálhatta a szájból-szájba lélegeztetést), vagy „Bátyóval” barlangászdalokat tanulhatott. Szombat este pedig az Adrenalin Tourist Rock Band koncertjén lehetett tombolni. A különlegességük, hogy csak barlangászok zenélnek benne, főleg rock, blues, vagy punk dalokat. Jó volt „István a király”-ra, Tankcsapdára vagy Beatricére ugrálni. A legjobbak azok a magyar dalok voltak, amiknek átköltötték a szövegét „vicces-barlangászosra”, bár ennek a feléről se értettem, hogy épp kit-mit akarnak kifigurázni. Éjjel egyig állt a bál. 
IMG_9730Sajnos a végére a küzdőtéren hagytak rengeteg szemetet, a látvány reggel a szívemet fájdította, össze is szedtem a műanyag poharakat, üvegeket, csikkeket – egy nagy kukazsák megtelt velük… Igazából ezen kívül csak a zuhanyzóból kifolyó víz által mocsárrá változtatott rét volt a rendezvény negatívuma, a többiért mind dicséret illeti a rendezőket, tökéletes volt a szervezés!
13516552_1200882356630456_7013192821267361367_nLehetett volna akár a koncert is a barlangnapok csúcspontja, de számomra mégiscsak a kötélhíd volt az. Itt, a Csévi szirteken függött pár napig az ország leghosszabb (ideiglenes) 870 méteres kötélhídja. Kb. 560 méter magasról indult a Bivak-szirtről, a másik vége a kb. 420 méter magas Kémény-sziklához lett rögzítve. 
IMG_9745Ide péntek este fel is mentünk kettesben, kissé eltévedve, de pont sötétedés előtt megtalálva a sziklát. Gyönyörű kilátás nyílik innen a völgyre, a környező falvakra. Sajnos a naplementéről lemaradtunk, a távolban villámok cikáztak, a települések fényei világítottak, fújt a lágy nyári szellő – nagyon romantikus volt. Bár igazából nem romantikázni mentünk fel, hanem a kötélhidat őrizni.
13467890_859032807589699_1893152950_oEzen aztán a párom vasárnap át is ment! Beülővel, csigán csúszott le rajta, eleinte olyan gyors sebességgel, hogy a kesztyűje is felforrósodott. Aztán mikor lelassult, a kezével húzta tovább magát, ott lebegett fenn a magasban. Végül egy függőleges kötélen ereszkedett alá, számomra hihetetlen sebességgel, fel s alá hintázva – pont a fák sűrűjébe. Azt mondta, félni nem volt ideje, fárasztó volt neki, de nagyon klassz is. Én lent izgultam érte. Szerencsére egy helyi bácsi kölcsönadta nekem a távcsövét, így mindent végignézhettem, bár épp ezért marha félelmetes is volt látni odafent a kedvesemet. Erős volt és ügyes! Nagyon büszke vagyok rá!!!”

2016. június

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Google kép

Hozzászólhat a Google felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Kapcsolódás: %s