Apró luxusok

IMG_ 129Amíg a „boldogasszonyos” korszakomat éltem, minimál programom léteztem. Úgy lettem programozva (szó szerint!), hogy a legegyszerűbb élet a legüdvözítőbb, és ami attól egy kicsit is eltér, az megvetendő.

IMG_9840„Mi” nem vagyunk „olyanok”, mi nem engedjük meg magunknak ezeket az eltévelyedéseket…

IMG_ 147Sajnos az elmúlt napokban két nagyon régi barát látogatása is megerősítette, mekkora tévedésben, megtévesztésben éltem évekig. Persze én voltam az ökör; hülye, aki hagyja, nem?

IMG_9789De azért az tényleg eléggé szembesítő, hogy ők egymást nem ismerve, egymástól totál függetlenül abszolút ugyanúgy látták a kapcsolatunkat, az életünket. És ugyanúgy tudták már akkor is, mennyire elcsesszük, és hogy ennek mi lesz a vége.

IMG_ 139Kérdés, hogy egy barát mit tehet? Ha tudja, hogy nagyon nem jó az irány egy párkapcsolatban. Ha szól, akkor aki benne van a ködben, az úgysem látja, úgysem érti. És úgyis az a vége, hogy tönkremegy a barátság.

IMG_ 160Végül is így is meglazultak ezek a barátságok, pont ezért, mert nem tudtak semmilyen szinten azonosulni azzal, amerre tartunk, és nem bírták látni, mi zajlik nálunk. Ezeket amúgy is csak utólag lehet tudatosítani, mikor az ember már kívülről, az idő távlatából lát rá eseményekre, helyzetekre…

IMG_ 154Na de igazából nem is erről akarok írni,, hanem arról, hogy a nagyon egyszerű létünkbe mennyire nem fért bele a luxus. Nem a világjárás meg a wellness-hétvégék, hanem csak kis apróságok. Kapni magunkat, és csak úgy elutazni az ország egyik szép részére. IMG_9830Alkalmanként beülni egy étterembe. Megnézni egy filmet. Meghallgatni egy koncertet. És egyáltalán: néha mindenféle ok meg program nélkül kettesben (!!!) lenni. Mozi, pizza, strand, koncert, és mindez gyerekek nélkül – ezek több mint egy évtizedig gyakorlatilag kimaradtak az életemből.

IMG_ 142Nem mentség az, hogy ott vannak a gyerekek, nem mentség, hogy nincs kocsink. Nincs, nincs, nincs, se időnk, se pénzünk, se energiánk… Pedig mindent meg tud oldani az ember – ha akarja. És mi most a kedvesemmel akarjuk és meg is valósítjuk!

IMG_ 170Tavaly, ha jól számolom, 5 vagy 6 koncerten jártunk. Mozira havonta legalább egyszer kerítünk lehetőséget. Három nagyobb külföldi utazásunk volt (Szlovénia, Olaszország, Madeira), és jó pár kisebb kirándulás az országban.

IMG_9842És igen, néha bizony beülünk valahová enni. Nem kell semmiféle puccos helyre gondolni, nem azért, mert savanyú a szőlő, de tényleg jobban kedveljük a családias kis fogadókat. Alkalmanként egy-egy étkezde, és jeles alkalmakkor egy-egy étterem.

IMG_ 157Idén megünnepeltük a válásomat, az évfordulónkat, a születésnapomat… És ezekben nemcsak az a jó, hogy nem nekem kell sütni, főzni, mosogatni, hanem maga az együtt-lét. A kicsit emelkedettebb lélekállapot. Nekem valahogy ez a „luxus”.

IMG_ 138Nem is tudom, miért nevezem ezeket luxusnak, hiszen ma már egy átlagember életének a részét képezi az, hogy szórakozik, kikapcsolódik. Csak nekem valahogy még több mint két év után is furcsa… Pedig kell, hogy legyen erre pénz és idő. Ha ezt nem tudja egy pár megvalósítani, ott akár el is áshatja magát, komolyan.

IMG_ 153Ja, és ami végképp nem a „luxushoz” tartozik, csak a sima páros együttléthez: bevezettük az esti sétákat. Ezek során egyrészt jól lemozogjuk a vacsorát, másrészt nagyban hozzásegítenek a párkapcsolatunk javulásához. Nem mintha olyan nagy gondok lennének a párkapcsolatunkkal, hanem pont azért, hogy ne is legyenek.

IMG_9850Ekkor a naplementében vagy az esti szürkületben, esetleg ha nagyon elcsúsztunk, akkor a csillagfényes estében teszünk egy kört itt Almáskertben, és közben beszélgetünk. Mi történt aznap, ki hogyan élt meg bizonyos eseményeket. Volt-e gond, ami megoldásra szorul, sérelem, ami nem mondatott ki, feloldatlan feszültség. Mi volt jó, miért tudunk a másiknak hálásak lenni, mint köszönünk meg a társunknak…

IMG_ 130Nektek is ajánlom – a boldog szerelemért!

(A fényképek Sopronban készültek.)

2016. július

2 thoughts on “Apró luxusok

  1. “Persze én voltam az ökör; hülye, aki hagyja, nem?”
    Nem. Ne hibáztasd magad. Ne mentsd fel azt, aki beszűkült látásmódra és életre szoktatott abban az időben. Nem kell úgy viselkednie és ilyesmit előírnia senkinek. Ilyenkor nem az áldozat a saras, hanem aki megengedi magának az ilyen viselkedést a másikkal szemben.

    Kedvelés

    • Nem mentem fel, de akkor is azt vallom, hogy az áldozat is tehet róla, ha hagyja és nem ismeri fel. Nekem baromi sok idő kellett hozzá. És máris sikerült máson segíteni azzal, hogy ezt elmeséltem, és az illető nem hagyta, hogy manipulálják…

      Kedvelés

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Google kép

Hozzászólhat a Google felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Kapcsolódás: %s