Fürdő

29Hat évig úgy éltem, hogy nem volt fürdőszobánk. Se vezetékes víz, se vízöblítéses vécé, se mosdó, se kád, se semmi. Budin végeztük a dolgunkat, esővizet gyűjtöttünk, lavórban fürödtünk, mosakodtunk és mostunk hajat. Ezekről az évekről sokat írtam a blogon, és most nem is akarom minősíteni. Olyan volt, amilyen, sok dolog jó volt benne, sok dolog pedig nem.

02Most, hogy ideköltöztünk Nógrádra, a faházban egy elég „modern” fürdőt találtunk. Azaz egy olyat, amilyen manapság alaphangon megtalálható bármely háztartásban. Vezetékes víz, bojler, angol-vécé, zuhanyzó, kézmosó… És ebben is volt, ami tetszett, és volt, ami nem. Elhatároztuk, hogy teljesen átalakítjuk a fürdőt, van, amit teljesen megszüntetünk, van, amit megtartunk, de mellé más, alternatív megoldást is teszünk, és vannak teljesen új dolgaink is.

Egy napra igénybe vettük egy barátunk vízvezeték-szerelési munkáját, és segített Kende, meg kicsit Lajos is, de gyakorlatilag az egészet a kedvesem csinálta a saját két ügyes kezével. Nagyon-nagyon büszke vagyok rá!Íme, nézegessétek-olvasgassátok a képriportot a fürdőnk kéthetes „hanyatlásáról és felemelkedéséről”:

1Szétbombázás előtt meg kellett építeni a kerti budit, hogy legyen hová menni, ha menni kell. Most nem azért, de nagyon helyes kis építmény lett, a terasz alatt talált lambériákból összerakva. Lajos ásta ki hozzá a gödröt, Kende lakkozta le, a tetejére pedig maradék műanyag lap került fóliával. Ajtaja egyelőre nincs, de ez a népi szőttes is csinos rajta, nem?

2A belseje is maradék faanyagból készült, az ülőrész például régen konyhapult volt. Belül igyekeztünk rögtön otthonossá tenni: ülőke, wc-papír-tartó faágakból, levendula-zsákocska és levendula-kép a falon…

3Ezután megérkeztek az anyagok, kedves barátok teherautós-furgonos segítségének köszönhetően. Az új dolgokat az OBI-ban vettük, a használtakat a neten találtuk. Közöttük a legszuperebb szerzemény ez a hatalmas kád. Na igen, a kád, ez hiányzott legjobban az elmúlt 6 évben. Elnyúlni a jó meleg vízben, ellazulni… Amikor Budapestre mentem édesanyámhoz, mindig megragadtam az alkalmat, hogy úgy istenigazából fürödhessek. És mi most nagyot kerestünk, mert a legjobb, ha a kádban a kedvesemmel tudunk beszélgetni (a legnyugisabb helyiség a fürdő, mint tudjuk, ide csak nem rontanak be utánunk a kicsik), és ha már a kicsiknél tartunk, ide akár mindhárom kislány egyszerre beülhet a tisztálkodás mellett játszani is. Se áruházban, se a világhálón nem leltünk normál fajta 180 centis kádat, csak 160 meg 170 centiseket. Erre jött ez a monstrum csoda. 200-szor 120 centis (!!!), iszonyatosan olcsón, naná hogy lecsaptunk rá. Igaz, hogy emiatt a falat is ki kellett tolni, de megérte! Persze senki ne képzelje, hogy ezután majd naponta feltöltjük vízzel, ez gyilkosság lenne a környezetre és a pénztárcánkra nézve is. Általában zuhanyozni fogunk benne, de hétvégente majd bejárszik a fürdősós, habfürdős, gyertyafényes relax…

4 (2)A burkolatokat elég sokáig keresgéltük. Nekem a kékes-zöldes szín és a mozaik volt korábban a mániám, de nem igazán találtam pont az elképzeléseimnek megfelelőt, ami meg tetszett, annak nem tudtam elérni a gyártóját. (Vajon hogy adja el a termékeit az a cég, aki a telefont se veszi fel és a levelekre se válaszol?)

4 (3)A közös nevező aztán az lett, hogy természetes hatásút válasszunk. A padlót leltük meg hamarabb, ami úgy néz ki, mintha kavicsból lenne. A „kavicsok” felszíne kidudorodó, jó érzés rajtuk mezítláb lépdelni. A csempe már nehezebb ügy volt. Amit találtunk, annak nagy előnye, hogy kiváló összhangban van a ház egészével. Ugye mindenütt hajópadló és lambéria van, a csempénk meg ugyanolyan drappos színű, mint ezek a burkolatok, ráadásul mintha maga is fából is volna (talán bambuszhoz hasonlít leginkább a mintája).

5A vezetékes víz egyelőre marad. Később furatunk kutat is, de most, hogy addig is csökkentsük a számlát és a környezetterhelést, vettünk két köbméteres víztartályt, amiket bekötünk az ereszcsatornába. Úgy gyűjtjük majd bennük az esővizet, mint korábban, locsolásra, építkezéshez, kinti pancsoláshoz a legjobb lesz.

6Ezután megkezdődött a haddelhadd! A fürdő szétbombázása. Falakat kidönteni, léceket lefeszíteni (volt, hogy egész nap szögeket harapófogóztam), szigetelést kiszedni. Aztán eltűnt a hőn szeretett szekrényünk is… (Mint ahogyan az előző bejegyzésben láthattátok-olvashattátok, aztán később visszakerült, szebb és nagyobb formában, mint valaha.) Valamint megszűnt létezni a fürdő és háló közötti fal is, szóval lehetett kukucskálni. Jól látszott például az ágyon a kupi, azaz a szekrényből kiszedett ruháink kupaca.

8Majd kikerültek a szaniterek is, és a párom felvéste a padlót. Fontosnak tartom megjegyezni, hogy nem dobtunk ki közülük semmit, hanem meghirdettük őket ingyen elvihetőre. Jöttek is érte és örömmel elvitték a régi hűtővel egyetemben, csakúgy mint múltkor a házban lelt ósdi fotelágyakat, műanyag székeket és szocreál dohányzóasztalt, és még korábban a négy doboznyi poharat meg 6 zsáknyi ruhát…

9Ezután jött a szellemi munka, ki kellett találni, hogy mi hol hogyan legyen. Behoztuk a kádat, a mosdót, a szennyes-tartót, és próbálgattuk-helyezgettük őket, centizgettünk és vagy fél napon át agyaltunk, mire meglett a mindenki számára kedvező (azaz egyaránt praktikus és esztétikus) megoldás.

10A következő lépés a szakmunka lett. A kedvesem azt mondta, ő mindenhez ért – a komolyabb vízvezeték-szerelésen kívül. De hát van nekünk egy kedves barátunk, Krisztián, aki eljött Budaörsről, és szétszedte, összehegesztette, megszüntette, áthelyezte és megtoldotta a réz-vezetékeket.

13A csöveket Kende szigetelte le, miután berakták az üveggyapotot a falakhoz.

11Ő amúgy is elég lelkesen segített mindenben. Az egyik ajtó teljesen megszűnt, a másikat is arrébb kellett helyezni. Itt a toldásnál a lambériázást teljes egészében az én 13 éves fiam csinálta meg.

14A legjobban talán a gipszkartonozást élvezte. Kimérés, méretre vágás, felhelyezés, hát mondja valaki, hogy ez nem az élet iskolája.

15Amikor készen lett a gipszkartonozás, végre a helyére került a kád. Ez volt a nagy áttörés, mert addig csak a rombolást láttam, ettől kezdve talán már el mertem hinni, hogy ebből lesz is valami.

16A fal ezután többszörös vízzáró bevonatot kapott. A helyiség két napig úgy nézett ki, mint egy nyilvános klotyó ezzel a ronda vécé-kék színnel. Bár végül is mit pampogok, én akartam kék fürdőt, nem? Még jó, hogy nem bugyirózsaszín volt! Amúgy ez lett az egyik legdrágább tétel, de nem hagyhattuk ki, megkockáztatva a faház szétázását.

17Ezután a párom berakta a mosdó tartószerkezetét. A faláthelyezés miatti kiugrók-beugrók nem könnyítették meg a dolgát, nehéz volt kiötölnie, hogy is legyen, de végül sikerült.

18A kedvem akkor lett igazán jó, mikor elkészült a padlóburkolat. Ekkor már eléggé egységes hatást keltett a tér. Elkészült a kád állványzata is – ide később majd lambéria kerül, á lá dézsa-fíling.

20Rögvest ki is próbáltam a kádat! Itt a képen igazából három zsák betonon ülök, amik lenyomják a kádat a téglára nyomott purhab miatt.

21És aztán jött a csempézés. A párom szerint nem is maga a felrakás volt a nehéz, hanem a kisakkozgatás, és a méretre (sokszor nagyon apró méretre) vágás.

22Amikor elkészült a csempézés, madarat lehetett volna velem fogatni. Már abszolút látszott az alagút vége…

23Pedig még hátravolt a fugázás, amiben szintén Kende segített. Mivel hamar megköt az anyag, nagyon gyorsan kellett dolgozni, felkenni és törülgetni.

25Mikor Lajos megérkezett, felpörögtek az események. Ő segített kisúrolni a kádat.

24Nagy poén volt, mikor zenére ritmusosan „korcsolyáztak” a keféken, természetesen mezítláb.

26És Lajos segített tartani a mosdót míg Zoli szerelt.

27És Lajos segített tartani a mosdót, míg Kende szerelt.

Most már kezd úgy kinézni ez a helyiség, mintha tényleg fürdőszoba lenne. A kép persze csalóka, mert az nem látszik rajta, hogy az egyik fal komplettül hiányzik, hogy nincs még bent se a mosógép, se a komposztvécé (mert a vízöblítéseset végérvényesen megszüntettük).

28Persze a dekoráció is hiányos még. Összességében drappos-szürkés-fehéres a színvilág, na de most jövök majd én. Nem mondok le a türkiz-álmomról! A mosógépre majd kékeszöld indiai terítő kerül, ilyen színűek lesznek a kiegészítők is, a kagylók-csigák mellé.

Majd úgyis meglátjátok. De legközelebb majd a kályhaépítésről fogok hasonlóképpen beszámolni, mert az már javában zajlik nálunk. És a hét végére megvalósul egy újabb álmom: a csikótűzhely!

2016. július

2 thoughts on “Fürdő

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Google kép

Hozzászólhat a Google felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Kapcsolódás: %s