Időutazás

IMG_0106Az elmúlt héten több szempontból is egy időutazáson vettem részt. Habár nem fizikailag ültem bele az időgépbe, csak a képzeletemben, ez nálam nem jelentett nagy különbséget, mert igen jó a fantáziám és a beleélő-képességem is.

Egy nagyon érdekes esemény történt, igencsak személyes ügy, de mivel név nélkül fog benne szerepelni a főhős, ezért azt hiszem, jó szívvel megírhatom.

IMG_0108Rám talált ugyanis a szerelem! Na ezt most aztán senki se értse félre, semmi gond nincs a párkapcsolatommal, nagyon jól megvagyunk a kedvesemmel. Az történt, hogy egy régi szerelmemmel találtunk egymásra a facebook-on (hívjuk az ő szavaival viccesen arckönyvnek).

Térjünk akkor vissza képzeletben 1988-89-be. Egy év, amikor már ill. még nem jártam az első barátommal, azaz kb. 52 hetes mosolyszünetet tartottunk. És akkor nagyon megtetszett egy srác! Annyira titokban tartottam ezt az érzést, hogy az akkori osztálytársak, barátnők egyáltalán nem tudták, mi zajlik bennem. Ha ezt most olvasnák se hiszem, hogy rájönnének, ki volt az illető.

IMG_0104Ahogyan nagykönyvben meg van írva, úgy haladgattunk szépen az egymás felé vezető úton, csigalassúsággal, kamaszos félénkséggel, amolyan 15 évesekre jellemző módon. (Mármint az akkori tizenöt éveseket mondom, nem a mai, már általános iskolában szüzességüket elvesztő tiniket.)

Szóval: szemezések, neve a padra firkálva, tétova beszélgetések, óvatos ismerkedés. Hazakísért a gólyabálból, kaptam puszikat, és a mennyekben röpködtem. Felhívott Szilveszterkor, és 2 és fél órán keresztül beszélgettünk – még magasabban röpdöstem. Együtt táncoltunk egy gimis buliban (lassút!), akkor már odáig voltam.

IMG_0109És ezután következett be az, amit nevezhetünk akár csúcspontnak, akár mélypontnak. Két gátlásos kamasz ácsorog a kapualjban, az ő mai szavaival élve egy kispöcs és egy kisnyúl, félmondatokat váltanak, aztán már alig szólnak egymáshoz, néha van 1-2 béna érintés, amitől rögtön meg is rémülnek… Romantikus filmekben ilyenkor borítékolható az első csók. Ami nálunk végül is elmaradt! Egyszerűen bénák voltunk, féltünk érzéseinket felfedni és ily módon kimutatni.

És valahogy ott és akkor „minden egész eltörött”. Nem lett tovább folytatás. Azaz de, 2-3 évvel később ő egyszer egész nyíltan feltette nekem a kérdést, hogy mi lenne, ha most mi ketten…? Persze nemet mondtam. Kinevettem. Mit képzel? Hiszen én már (újra) a Zsolttal vagyok. Meg amúgy is: múlt, ami elmúlt.

IMG_0113Hogy honnan emlékszem én mindezekre ilyen pontosan? Hát onnan, hogy bizony naplót írtam 11 éves koromtól kezdve, amiket mai napig őrzök. És akkoriban a bejegyzések vége mindig az volt, hogy: „Ma rám nézett. Ma sajnos nem találkoztunk. Ma beszélgettünk! Ma hozzám se szólt…” Most a chattelés során idéztem neki ezekből a napló-bejegyzésekből, amiken jót nevettünk és persze meg is hatódtunk.

A vele kapcsolatos emlékeimet felhasználva egyébként néhány évvel ezelőtt írtam egy novellát is, amit most elküldtem neki. Mert bizony vettem a bátorságot, felfedtem neki mindent, és megírtam neki, hogy akkoriban én mennyire bele voltam zúgva. És így majdnem 27 év távlatából ő is megosztotta velem az akkori érzelmeit. Komoly leleplezés/lelepleződés volt!

IMG_0107Azóta persze ő is révbe ért, nagycsaládos édesapa lett… Külsőleg is megváltozott, olyannyira, hogy állítólag néhány éve egyszer rám köszönt, de én nem ismertem meg! Tehát ismét szólok, nehogy valaki rosszul értelmezze a helyzetet. Amúgy is tudjuk, hogy felmelegítve csak a bableves jó. De attól még simán el tudom képzelni, hogy egyszer találkozunk és beszélgetünk a régi időkről. És megtörténhet, hogy csak az interneten folytatjuk tovább a csevegést. Meg az is megtörténhet, hogy semmi se fog történni. A lényeg, hogy jó volt visszatérni az akkori önmagamhoz gondolatban, és főleg érzések terén.

Amúgy is nemrégiben jutott eszembe az, hogy akikkel gyerekként együtt voltunk, akik meghatározták a kamaszkorunkat, azok iránt óhatatlanul is nosztalgikus érzéseket táplálunk. Nem találkozunk évtizedekig, nem beszélünk egymással a ballagás, az érettségi, a tábor, az akármi óta, de ha egyszer felbukkannak újra, akkor ugyanúgy folytatjuk, mintha tegnap láttuk volna egymást utoljára.

IMG_0112Ezeket a nosztalgikus érzéseket erősítette fel bennem még az is, hogy a lányom elment Torontóba az öcsémmel a Guns’n’Roses koncertre. Én Budapesten 1992-ben szintén voltam G’n’R-on, igen kalandos körülmények között (lásd. Fb-poszt.)

És ugyanígy a múltba repültem, amikor a kályhaépítővel a szlovák Antenna Rock-ot hallgattuk. Guns’n’Roses, Faith no More, Red Hot Chilli Peppers és társaik – én ilyesmiket igen gyakran hallgattam kamaszkoromban. Igen, a zene nagyon is vissza tudja az embert röpíteni az időben. Van, amikor a konkrét élmény is előjön, hogy éppen hol, mikor és kivel hallgattam azt a bizonyos számot. De van, amikor csak tudat alatti a hatás.

IMG_0110Például az olyan zenéknél, mint a „Peole are people”, a „Master and servant” vagy a „Photographic”… És végül, de nagyon nem utolsósorban, a “STRANGE LOVE”.

Az írást 14 és 18 éves korom között készült fotókkal illusztráltam. Kérlek titeket, nézzétek el ezek vacak minőségét!

2016 július

4 thoughts on “Időutazás

  1. Ismerem ezt az időutazásos nosztalgiázást. Pár hete én is takarítás közben ( helyett) olvastam újra az első nagy szerelmemmel folytatott levelezést. Bő egy évnyi anyag, ami az ő katonasága alatt íródott. Néha úgy olvastam mintha nem tudnám mi is történt velünk, mint egy harmadik személy.Elég viharos volt a mi kapcsolatunk és bizony olvasva a sorait előjöttek az érzések, szorongás, őrült szerelem, reménykedés. Persze tudtam , mi a vége de komolyan néha skizofrén módon szurkoltam “nekik” , hogy meg tudják oldani a problémáikat.
    MI szoktunk találkozni, beszélgetni de soha nem a múltról, csak a jelenről. Lehet, hogy egy múlt feltáró beszélgetés még benne van a pakliban.:)

    Kedvelés

    • Köszönöm, hogy megírtad. Nekem a cikkben említett, hosszú ideig tartó barátommal 3 évvel ezelőtt, a 20 éves érettségi találkozónkon volt meg az a bizonyos múltfeltáró. Reggel 6-ig beszélgettünk. Egész másként látom most őt. Mókamester helyett egy érzékeny embernek, aki a hülyeségeivel csak a belső bizonytalanságát leplezte…

      Kedvelés

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Google kép

Hozzászólhat a Google felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Kapcsolódás: %s