Nyíregyháza I.

Képriport a múlt hétvégi nyírségi hétvége első napjáról

13892244_1177333482334034_8893897133514639026_n

Régóta dédelgettük magunkban ezt a nyíregyházi látogatást. Elsősorban az Állatpark volt a vonzerő, mert elhatároztunk, hogy minden évben elmegyünk egy-egy hazai Zoo-ba. Tavaly a fővárosi volt terítéken családostul, idén meg ez a távoli nyírségi állatpark, végre kettesben. De akkor már úgy gondoltuk, megnézzük egész Sóstófürdőt. Sajnos az utolsó pillanatban kezdtünk el szállást keresgélni, mikorra már szinte mindenütt teltház volt. A végén (a sóstói tervekkel ellentétben) a belvárosban sikerült egy kis panziót találnunk, de nem bántuk meg, így legalább a város-központot is láthattuk.

13872642_1177333539000695_2864475335318215865_n

Átutaztuk a fél napot, csak Bp-ről az IC három óra alatt ér oda, de hát végül is ez az ország túlsó fele. Ahol egyébként még egyikünk sem járt soha. A vonaton sokat beszélgettünk – és néha el-elszundítottunk… Megérkezés után a fülledt melegben rögtön egy fagyival kezdtünk.

13882213_1177333545667361_3199764395772432454_n

Egészen más is volt ez a város, mint amit megszoktunk. A Dunántúl szűkös, kanyargós utcácskái, sikátorai, régi műemlék épületei helyett itt szellős utakat, tágas tereket találtunk, és sokkal több modern (mármint szoci időkből itt ragadt) épületet. Azért akadt pár szép is közöttük, főleg a régi belváros területén. Feltűnt, milyen sok a szürkés-kékes színű ház – ez itt épp a Takarékpénztár.

13876172_1177333605667355_8008902480881208622_n

Nem hittünk a szemünknek, mikor ezt megláttuk! A mi korosztályunkból mindenkinek ismerős ez a felirat. A Centrum mellett ez volt a legnépszerűbb áruház-lánc a 80-as években. Ma már csak a neve maradt fenn itt a falon. De azért elég sok hasonló betonkockával találkoztunk.

13876613_1177333592334023_845774629454084882_n

Gyalog vágtunk át a belvároson, ahol szebbnél szebb templomokat találtunk. Sajnos a legtöbbet zárva találtuk, idióta gyakorlat hazánkban. Miért nem lehet a nap bármely szakában betérni “Isten házába”?

13876404_1177333475667368_4667662168351120191_n

A főtéren (amit Kossuth-ról neveztek el) Nyíregyháza legnagyobb temploma áll, téglaburkolatú épület, kivételesen nyitva. Esküvőre készültek bent, de mi azért körbenéztünk, és igencsak tetszett a viszonylag puritán berendezés.

13654354_1177333629000686_2827504512464473793_n

Le kellett rogynom abban a hőségben a szökőkúthoz… A szűrt fényben csak hunyorogni lehetett, szakadt rólunk a veríték

13906644_1177333642334018_6568431534304868626_n

A városháza előtt egészségnapot tartottak, harsogott a hangszóró az újraélesztési gyakorlattól, és a folyamatosan kidurranó lufik is hozzáadtak az összhanghoz.

13887070_1177333675667348_5092495951866381951_n

A megyeháza előtt ez a gyönyörű platánfa ragadta meg a tekintetünket. Mindketten nagyon szeretjük ezeket a fákat, én talán azért, mert gyerekkoromban sokat voltam a Margitszigeten, ami ugye tele van velük. El is határoztuk itt, hogy a kertünkben ültetünk egy “szerelem-fát”, ami platán lesz. És abban a pillanatban megpillantottuk egy gyógyszertár feliratát: “Plantán”! A jel!

13873013_1177333719000677_2907525534571064055_n

Ezt a régi villamost a Hősök terén állították ki. Régen ilyenen lehetett kiutazni a pár kilométerre lévő városrészhez, Sóstófürdőre. Sajnos azóta megszűnt ez a vasútvonal, már csak ez az öreg járgány emlékeztet rá.

13886304_1177333795667336_2899304001098464698_n

A mi utunk is oda vezetett Sóstóra, persze busszal, méghozzá elsőként a Skanzenbe. Fiatalkoromban rengeteget jártam ki a szentendreibe, most visszaköszönt a hasonló hangulat. Elsőként egy öreg bácsika megmutatta nekünk a babakocsi és babajáték-kiállítást és sok érdekességet mesélt a régi időkről.

13876639_1177333772334005_3967228076442776237_n

Nemcsak bennem keletkeztek nosztalgikus érzések, a párom is visszatért a múltjába képzeletben. Furcsa volt neki, hogy azok a tárgyak, amiket még a nagyszülei használtak, ma már múzeumba kerültek. Lehet, hogy öregszünk?

13680801_1177333979000651_8603824524814308644_n

Imádom a régi népi házakat! Kamaszként ilyenekről álmodoztam – és lám, most végre van egy otthonom, ahol elég sok helyütt visszaköszön a népi jelleg. Na persze nem térnék vissza teljesen a 100 évvel ezelőtti állapotokhoz, mégis minden tisztelet az ősöké!

13887129_1177333815667334_2477838260113538927_n

Szép állapotban volt ez a szatmári harangláb, mellette a templommal. Minket az erdélyi fatornyú templomokra emlékeztetett, amelyek a kedvenceim (nem úgy, mint a csicsás barokk társaik!).

13902787_1177333862333996_3321597131790181977_n

Ez a kidőlt templomtorony viszont siralmas látványt nyújtott. Vajon hogy kerülhetett ilyen méltatlan állapotba?

13876599_1177333875667328_6755662315950989849_n

Miután a parasztudvarban megetettük a kecskéket almacsutkával, egy Árpád-kori településre jutottunk. A páromnak persze a rönkház tetszett a legjobban.

13892022_1177333892333993_5941860143714357437_n

Nagyon hangulatosak voltak ezek a földből-fából összerakott kunyhók, amelyeket ásatások alapján igyekeztek a lehető leghűbben rekonstruálni. Berendezésük egyszerű, de lakályos, Ez itt pl. egy pákász-lak.

13901505_1177333909000658_4947910976435116174_n

Amilyen szűknek tűnnek kívülről, olyan tágasak belülről. Na persze ez viszonylagos. El nem tudtam képzelni, hogy fért el ezekben egy nagyobbfajta család. Igaz, így utólag azt sem, hogy a jurtánkban mi heten hogy bírtunk elférni…

13924819_1177333842333998_6656354179882477502_n

Habár (már) nem tudnék egy az egyben egy ilyen parasztházban lakni (pl. nyirkos érzés, kis ablakok, szűkös hely, földpadló, szabad-kémény), azért sok ötletet loptunk. Innen például a tornác nyerte meg tetszésünket.

13891822_1177333959000653_8251367968254722594_n

Ennél a háznál egy nagyon kedves hölggyel beszélgettünk. Igyekezett nekünk mindent megmutatni, látszott, hogy nagyon komolyan veszi a munkáját, pedig közmunkásként írd és mondd 50.000 valahányezer forintért volt ott 8 órás állásban! Én ez modern-kori rabszolgaságnak hívom! A lényeg, hogy a “magyar ház mágikus titkairól”, a térrendezés szellemiségéről is beszélgettünk vele, meg a saját házunkról és életünkről.

13900249_1177334075667308_1199140843001856305_n

Innen – egy pizza és egy gyros-tál után – a Sóstóhoz vezetett utunk. Érdekes, valahogy fürdeni nem volt kedvünk, pedig fürdőből volt itt három is, csak körbesétálni.

13902697_1177334122333970_6878247696681489183_n

Amennyire amolyan semmilyen volt maga a város, ezt az üdülőrészt nagyon hangulatosnak találtuk. A szökőkút vízcseppjein szivárványként tört meg a fény.

13876583_1177334062333976_1181323883488409999_n

Nagyon sok volt a turista, főleg szláv beszédet hallottunk. Sokan látogatnak ide Szlovákiából, Ukrajnából, de orosz szóval, lengyel feliratokkal is találkoztunk.

13906791_1177334109000638_7158331139403148454_n

Egy kedves kis szigetre vezetett ez a híd. Lepihentünk egy padra – és bizony mindketten elaludtunk. Itt jött ki rajtunk a több hetes munka fáradtsága. Azt hiszem, amennyit melóztunk az elmúlt időkben, megérdemeltük ezt a kis kikapcsolódást.

Másnap is folytatódtak az élmények, a következő bejegyzés az Állatparkról fog szólni.

 

2016. augusztus

 

 

 

 

 

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Google kép

Hozzászólhat a Google felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Kapcsolódás: %s