Tárgyak

IMG_0340Az elmúlt időszakban ugyebár szép lassan áttértem/áttérek egy másfajta életmódra. Egyfajta szintézise ez a gyerekkoromból hozott mintáknak (város, lakótelep, jó tanuló, engedelmes kislány), és annak az életstílusnak, amit sok évig a volt férjemmel éltem (természet, egyszerűség, lázadás, elvonultság). Most sem a család, sem a párom nem szólnak bele abba, hogyan éljek, hol éljek, kivel mikor mit csináljak, stb. Szabad érzés ez nagyon!

IMG_0232Emiatt újragondoltam az életemnek a különböző szeleteit, pl. otthon, gyereknevelés, munka, barátok, párkapcsolat, stb. Megnéztem, mi az, ami a régi mintákból megfelel, és maradhat, és mi az, ami változásra szorul. A döntésnél csak és kizárólag a belső hangomra hallgattam, senki-semmi másra.

IMG_0334Így maradt pl. a budi és a forgatag, és így lett pl. kádunk és külön hálószobánk. És így történik ez az otthonunk kialakításánál is. Valahogy egészséges kompromisszum ez a panellakás és a jurta között. Nagymamám nagyon sok mindent felhalmozott, szerintem sok felesleges dolgot is. Halála után ránk maradtak a Nők Lapja kivágásai színésznőkről és királynőkről, iszonyat mennyiségű ceruza, kislábos, kistálka, törülköző, ágynemű… Édesanyám lakásában is rengeteg olyan tárgy van, ami – szerintem – felesleges, túlzás. Bár ő mindig azt mondja, hátha fog kelleni, jó lesz az még valamire… Egyszóval én egy gyűjtögető családban nőttem fel.

IMG_0343Utána pedig kaptam egy (volt) férjet, akinek a jelszavai a „kevesebb több”, „minél egyszerűbben” voltak. A tárgyaink, amiket még az első években kezdtünk el gyűjteni, a pálfordulásunk után szép lassan elfogytak. Azért a képeket visszanézve nem értem meg, hová tűnt a sok holmi. Emlékeim szerint elajándékoztuk, kiraktuk és elvitték, a sok költözés során tönkrement vagy elveszett…

IMG_0328A lényeg, hogy a végén már alig voltak tárgyaink. Nem is csoda; ha egy héttagú család él egy 27 nm-es jurtában, ott nincs túl nagy lehetőség felhalmozásra. És akkor úgy éreztem, szükség sincsen. Magamévá tettem azt a nézőpontot, hogy a tárgyakhoz való ragaszkodás nem segíti elő a szellemi felemelkedést. Lehúznak az anyagi világba.

IMG_0336Nos, tárgyakhoz most sem ragaszkodom, de amióta megvan az új otthonunk, bizony elkezdtem beszerezni néhány szép darabot. Ugyanis nálunk a következő a leosztás: közösen kitaláljuk, megtervezzük. A párom a nagyon volumenű dolgokat saját kezűleg megcsinálja (lásd. fürdő). Utána pedig rajtam áll, hogy milyen kiegészítőkkel öltöztetem fel a különböző helyiségeket.

IMG_0332Tényleg nem szól bele semmibe! Azt mondja, ha az alapokban megegyeztünk (pl. burkolatok, tér kialakítása), akkor neki édes-mindegy, hogy milyen mintájú a függöny, vagy milyen színe van a gyertyatartónak. Ez lehet, hogy egyrészt amolyan tipikus férfi mentalitás, azaz hogy az otthon a nő dolga, ráadásul ő tényleg maradéktalanul megbízik bennem, és tetszenek neki, amiket választok.

IMG_0329Szerencsére nincs túl nagy eltérés a kettőnk ízlése között. Természetes anyagok, főként sok fa, ez az abszolút közös nevező. Emellett elviseli a fonott mániámat is. A népies kerámiák feletti lelkesedésemre elnéző mosollyal reagál. A keleti dolgok iránti vonzódásommal már kevésbé tud azonosulni, de elfogadja azt.

IMG_0337Egészen más érzés úgy tárgyakat beszerezni, hogy tudom, nem fogunk innen továbblépni. Meg lehet tervezni a dolgok viszonylag maradandó helyét. Na persze magamat ismerve, amikor elvileg kész lesz a ház, akkor se lesz soha teljesen kész, mert én mindig tudok rendezgetni, díszítgetni. De azért megnyugtató az érzés, hogy van egy állandó, szépen berendezett otthonunk végre.

IMG_0341Hogy honnan szerzem be a tárgyakat? Mondjuk kapom őket, pl. most épp távoli elhunyt rokon hagyatékából, vagy barátoktól, vagy barát barátjától… A boltok közül a fürdőszoba-cuccok főleg a Rossmann-ból valók, az indiaiakat pedig egy eldugott óbudai boltban (Aura) találtam, így két terítő annyiból jött ki, mint mondjuk a Cserépvárosban egy. Ez amúgy egyik kedvenc boltom, de mivel elég drága, többnyire csak nézelődni térek be, max. egy illóolajat vagy füstölőt veszek, de innen van (ajándékként) a szélcsengőnk vagy az álomfogónk is. A kerámiákat egy volt falubéli asszonytól rendeltem, szerintem gyönyörűek!

IMG_0330Van énnekem egy listám, amit emlékeim szerint kb. 20 évvel ezelőtt állítottam össze. Azóta persze folyamatosan módosul, kiegészül, de azért a lényeg állandó. Szerepel rajta álom-házam összes helyisége, és az azokba kellő-illő bútorok, textilek, kiegészítők, egyéb ötletek. Most végre itt volt a lehetőség, hogy ne csak álmodozás céljára vegyem elő, hanem nagyon is gyakorlati okokból. Szépen végignézem, és amire van lehetőség, azt beszerzem. Egyszóval ez nagyon is tudatos cselekvés. Kivéve, ha épp sétálok valamerre és pont a szemembe ötlik valami gyönyörűség, amit képtelen vagyok otthagyni a boltban.

IMG_0338Azt egyáltalán nem állítom, hogy a családom nyomdokaiba fogok lépni, és telezsúfolom majd a házunkat mindenféle vicek-vacakkal. Még most is hiszem, hogy a kevesebb tényleg több, de ez nem fogja többé azt jelenteni, hogy a kevesebb egyenlő a gyakorlatilag nullával. A jövőben mindenütt fel lehet majd lelni a házunkban szép darabokat, melyek emelik otthonunk hangulatát.

2016. augusztus

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Google kép

Hozzászólhat a Google felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Kapcsolódás: %s