Ártéri Tanösvény

img_0606Az előző évek szokásaihoz híven most is havonta fogok írni az ÉletIskola történéseiről. De a kiemelt eseményekről azért csak felrakok képes beszámolókat, és ilyen volt a pénteki kirándulásunk is az Ártéri Tanösvényhez. Ami eredetileg a tanulócsoportunk programja lett volna, de aztán kitaláltam, hogy szerzek magunk mellé túratársakat is. Végül 4 anyuka (köztük egy kedves barátnőm) és 13 gyerek gyülekezett a váci vasútállomás előtt, köztük két pici baba (plusz még egy pocaklakó).

img_0595Miután feltöltekeztünk vízzel és ennivalóval, nekivágtunk az útnak, amit aztán rengetegszer megszakítottunk. Az első állomás rögtön a főutcán volt, ahol nem bírtuk ki, hogy a híres-neves „egy gombócot fizet, dupla adagot kap” fagyizónál nyalakodjunk egyet.

img_0600Utána a város főterére vezetett utunk. Sejtettem, hogy ilyen melegben a gyerekeket nem a templomok és a romok fogják csábítani (bár ezeken persze végig egyensúlyoztunk), hanem a szökőkút.

img_0596Először az oldalsó résznél pacsáltak, lekerültek a szandálok, és hamarosan mindenki mezítláb tocsogott a vízben. Annyira kánikula volt már ekkor, hogy a gyerekek nemsokára a ruhadarabjaiktól is megszabadultak.

img_0603Félmeztelenül, volt, aki egy szál bugyiban, sőt, egy baba tök pucéran élvezte a zubogó vizet. Persze az volt a legviccesebb, mikor több oldalon is befogták a csövek nyílását, hogy aztán hirtelen kiengedve szépen lefröcsköljenek mindenkit, anyukákat és nagyobb testvéreket egyaránt.

img_0605Aztán tovább mentünk a Dunapart felé, de itt is kénytelenek voltunk megállni. Először is egy emelvény csábította a gyerekeket, amit mindenképp meg kellett mászni. Voltak, akik könnyedén felszökelltek, volt, akit húzni kellett, de végül ott állt az egész csapat a csúcson.

img_0613Ezután se mehettünk tovább, mert épp akkor indult a komp, ami ugye a csemeték számára nagy vonzerő. Lementek hát egészen a folyóhoz, onnan lesték a beszállást és a kihajózást. Egyeseknek a kacsák, másoknak a Dunában tapicskolás tetszett a legjobban.

img_0624Amikor már azt hittük, végre egyenes út vezet a tanösvényhez, utunkba került egy játszótér. Természetesen itt is eltöltöttünk nem kevés időt. A szokásos hinta-mászóka mellett a forgatós pörgető aratta a legnagyobb sikert. Volt, hogy öten-hatan rácsimpaszkodtak egyszerre.

img_0616A kisebbek a tűző nap elől árnyékba húzódtak, és homokvárat építettek, itt egy kedves kislány is csatlakozott hozzájuk.

img_0615A fiúknak az volt a szórakozásuk, hogy a mászókat legtetejéről ugrottak közvetlenül a homokba. Ő amúgy is majmosat játszottak, és mindent megmásztak, ami utunkba akadt: például egy póznát.

img_0635A tanösvény felé vezető úton kegyetlen volt már a meleg, igyekeztünk árnyasabb részeket találni, nem sok sikerrel. Sajnos a parton rengeteg volt a szemét, vizespalackok, sörösdobozok, nejlonzacskók és haddnemondjammik csúfították el az amúgy szép tájat.

img_0640Volt egy rész, ahol le tudtunk menni a köves-kavicsos partra, de itt meg üvegszilánkkal volt tele minden. A renitensebbek persze ennek ellenére mezítláb mentek a vízbe.

img_0639Ezután megbomlott a rend. A babák elfáradtak, az anyukáik inkább ott maradtak velük, hadd játszadozzanak. Ők amúgy nagyon a szívünkbe lopták magukat, nagyon élvezték, hogy foglalkoznak velük a nagyobbak. Hol homokoztak, hol a fűben kúsztak-másztak, hol autókkal játszottak, de volt, hogy annyiba bizalmukba fogadtak minket, hogy néha kézen fogva is sétáltak velünk.

img_0643A nagyobbak is kidőltek, inkább kártyázni volt kedvük, és volt olyan is (persze ki más, mint Kende), aki közölte, hogy ő ezt unja és visszafordul.

img_0646Erre én azt mondtam: oké, aki marad, marad, aki jön, jön, de mi akkor is megnézzük a tanösvényt, ha már ezért jöttünk ide. És azért szerencsére nem maradtam egyedül a nagy elszántsággal, a barátnőm is kitartott, s velünk még hét bátor hős.

img_0648A tanösvény előnye, hogy nagyon szép helyen van, gyönyörű vadregényes a táj, a növényzet mindent sűrűn beborít. Most csupa sár-mocsár volt alattunk, de gondolom a tavaszi áradáskor a víz fölött sétál az ember.

img_0652Hátránya, hogy sajnos elég rövid, sokkal hosszabbra számítottunk, és kicsit csalódottan vettük észre az egyik stégnél, hogy itt a vége, ne tovább. Másrészt hogy a kapun kívül összesen három rajzos tábla jelezte, hogy ez egy tanösvény. Sajnos a feltüntetett állatok közül nem sokat láttunk, csak békát és szitakötőt (meg korábban siklót a Dunában).

img_0654A legjobban mindenkinek a kiépített „ösvény” tetszett, azaz hogy hosszú fapallókon, fahidakon kell végigjárni az utat, néhol letérővel egy-egy kisebb stéghez. Sok helyütt hiányzik a deszka, de a gyerekeknek ez nemhogy nem vette el a kedvét, még poén is volt, hogy lehetett ügyesen átmászni, kidőlt fatörzs alatt átbújni, stb.

img_0650Visszafelé már a kerékpárúton jöttünk, 30 fokban, szikrázó napsütésben. Az elpilledt társaságot kissé feldobta az újra-játszótér és a megint-szökőkút.

Szép volt, jó volt, bár a hőfok miatt lehet jobb ötlet lett volna inkább strandolni egyet. A másik tanulság, hogy nehéz ennyire különböző korú gyerekeket összehangolni. A megoldást nem tudom, de majd agyalok rajta…

Elhatároztam, hogy ha a továbbiakban lesznek hasonló programok, azokat mindig meghirdetem az otthontanulós csoportokban, így van esély arra, hogy a gyerekeim is, és én is másokkal ismerkedjünk.

2016. szeptember

2 thoughts on “Ártéri Tanösvény

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Google kép

Hozzászólhat a Google felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Kapcsolódás: %s