Minden oké

12Itt van az ősz, itt van újra… Soha ilyen őszöm nem volt még. Egyrészt azt veszem észre, hogy már nem keseredek el annyira, mikor érezhetően vége a nyárnak. Ennek egyik oka az, hogy egyre kevésbé bírom elviselni a meleg nyarat, hőgutát kapok, szenvedek. És ez nagyon nem a klimax, hanem több éve tartó folyamat, amit a párom is tapasztal. A másik ok az, hogy kezdem megtalálni a szépséget és örömöt az őszben is. Gyerekként az iskola kezdetét jelentette, kisbabás anyukaként sáros ruhákat, bent tomboló gyerekeket. Most minden más. A gyerekeim egyre nagyobbak, jobban el tudják foglalni magukat akkor is, ha nem lehet kimenni a kertbe.

16A lehulló falevelek látványa régebben elszomorított, most megbékéltem velük. A leveleket majd összegyűjtjük, feldíszítjük velük a házat, az egyre kopárabb fáknak pedig az a nagy előnye, hogy szép lassan kezdünk rálátni a nógrádi várra és a tóra, ami – emlékszem rá tavaszról, a beköltözés idejéből – csodaszép látvány. Amikor megkérdezi valaki, mi hiányzik a régi otthonomból, akkor túl sok dolgot nem tudok mondani, a tóti piac, a Balaton közelsége, és a Hegyestű látványa kivételével. A Balatont és a Hegyestűt sajnos innen nem látjuk, de azért a vár, a tó, és a háttérben a Börzsönyi hegyek látványa asszem nem lesz rossz így őszre-télre.

27Azért is jó most ez az ősz, mert ennyire megnyugtatóan és biztos tudattal még sohasem mentünk így bele a hideg időszakba. Például normális tető van a fejünk fölött és nem a jurta vásznán kopog az eső. Meleg van idebent: a kályhánk egyszerűen fantasztikus. Az előzményekből kiderül, hogy nem vagyunk egy nagyon melegkedvelő család, sosem szoktunk hamar befűteni, és viszonylag alacsony hőmérsékletet tartunk a házban. De azért a tegnapi nap már nekünk is sok volt, odakint 5 fok volt (ma épp nulla!) és hideg szél, a házban emiatt csak 15 fok lett a hőmérséklet, és elérkezett az idő az első begyújtáshoz. Nyáron már (35-40 fokban) a kályhaépítőnk tartott egy próbafűtést, de tegnap jött el az első alkalom, hogy mi is megtegyük ezt. Kipakoltam a zöldségeket a kályha alól (ez volt a nyári tárolóhelyük), a gyerekek pedig telepakolták a téglából készült kuckókat kisebb-nagyobb fával és gyújtóssal. Engem ért a megtiszteltetés, hogy először begyújtsak. Pöccre gyulladt, aztán volt egy kis kezdeti bénázás, sajnos befüstölt, de mikor rájöttünk, mi az oka, és tettünk is ellene, már egyből húzott a kémény, lobogott a láng. Nagyon hamar felmelegedett a főzőlap, ontotta a forróságot, aztán szép lassan a búb is belangyosodott. Reggel végre nem úgy ébredtünk, hogy kihűlt a ház, mert Henyén a hidegben kellett kibújnunk, gyorsan beöltöznünk több rétegbe, aztán begyújtani a sparheltbe, és várni, hogy egy óra múlva talán már elviselhető lesz a hőfok. Ráadásul a sparheltnek két nagy hátránya is volt: kicsi tűztér és hamar kihűlő fém burkolat. Ezért hát folyamatosan pakolni kellett rá a fahasábokat. Itt a párom este rárakott egy darab nagy tuskót, és még reggel is izzott, parázslott. Tűzifánk is bőven van idén, sokkal több, mint eddig bármikor, szóval megvan a biztos tudat, hogy megfagyni nem fogunk.

28Aztán az ennivalók, ugye. Tavaly is sok gyümölcsöt gyűjtöttünk és tettünk is el télire, de idén aztán rekordot döntöttem. Több mint 220 üvegnyi finomság sorakozik a kamránk polcain. Mert hát amikor én azt hittem, hogy lezárom a befőzős időszakot, a kedvesem még elkezdett fűzni, hogy léciii, még egy kis szilvááát, még egy kis lecsóóót, majd ő segít. Segített is, lett is szilva meg lecsó, ráadásnak meg almabefőtt is bőven. És tudom, hogy egy ekkora családnak ez még semmiség, jövőre már igyekszünk nem lemaradni az eperről, cseresznyéről (idén ugye a költözés miatt ez történt), és a többiből is kétszeres adagokat szeretnék elraktározni majd. A mélyhűtőbe (mert itt már ilyenünk is van) lefagyasztottunk meggyet, szilvát, előre megtisztított és felvágott leveszöldségeket, babot, zöldbabot. Ha valami gyors kajára vágyunk a hidegben, elég lesz csak onnan elővenni. Úgy érzem magamat, mint a szorgos hangyák, akik nyáron gyűjtögettek, és aztán télen élvezik munkájuk gyümölcsét. Nemsokára beszerezzük a sok zsáknyi krumplit, hagymát, almát, és ebből a szempontból is nyugodtan nézünk szembe a hideg időszakkal.

14A ház is nagyon jól alakul. Amikor munkái és utazásai engedik, a párom mindig épít-szépít valamit rajta. Most épp a szegőléceken volt a sor, és készül a benti komposzt vécé. Főképp a nagyszülők megnyugtatására és örömére, de azért a mínuszokban talán nekünk is jól fog esni a benti dologvégzés. Bár én úgy megszoktam már a budizást, hogy azt hiszem, hóban-fagyban oda járok majd. Nemsokára pedig nagy szakasz kezdődik, ez pedig főleg a gyerekek örömére. Méghozzá a tetőtér. Jelenleg kettő kuckó használható normálisan, és mire véget ér az ősz, már négy gyerekszoba fog kialakulni. A tetőtéri ablak meg is érkezett (Csillag szobájához kell, az övét a jelenleg raktárnak használt előtérből fogjuk leválasztani). A „raktárban” várja a sok lambéria meg szigetelőanyag és miegyéb, hogy beépüljenek a tetőtérbe, és hogy kicsi, de kényelmes, és profi módon berendezett szobái legyenek végre a gyerekeknek. A két kislány kivételével mindenki külön kuckó tulajdonosa lesz (ők maguk akartak együtt lakni), de az a kérés, hogy ezek kialakításában nekik maguknak is aktívan részt kell venniük. Nagyon várom (persze ők is!), hogy odafent rend legyen, mert jelenleg elég nehéz átlátni a játékokat, könyveket és ruhákat.

15Apropó, ruhák. Mivel itt az ősz, én is (mint gondolom minden anyuka) elvégeztem az általam nagyon nemszeretem feladatnak tartott ruha és lábbeli átnézést. Öt gyerek holmiját átnézni, nyári ruhákat eltenni, kinőtt cuccokat kiselejtezni, aztán elővenni mindent, amire a hideg időben szükség lehet… Azt nem tudom, hogy mi lehet az oka, talán az évek alatt szerzett rutin, talán az egyre együttműködőbb gyerekek, vagy esetleg a zsákok fokozatosan csökkenő száma, de a lényeg, hogy idén egész gyorsan végeztünk, már nem egy egész nap ment el ezzel, „csak” egy fél. És a helyzet csak közepesen siralmas. A fiam az egyetlen, aki katasztrofális ruha és cipő-hiányban szenved. Annyira hirtelen nőtt meg keze-lába, hogy gyakorlatilag minden kicsi neki, ami tavaly még jó volt rá. Most légy okos, Réka, hogy tudod kigazdálkodni a bakancsot, a farmert és a télikabátot is… De azért annyira nem vészes a dolog: a legtöbbjüknek van sapka-sál-kesztyű, vannak kabátok és meleg lábbelik is, és ez eléggé megnyugtató.

13Igen, megnyugvás, és bizonyosság, ezt nyújtja nekem ez az ősz. Az eddigi életem folyamatos bizonytalanság, ideiglenesség, változás volt. Tudom, persze, hogy sohasem lehet teljesen megállni, nem is szándékom. De az az érzés, hogy van egy állandó otthonom és egy stabil párom, rendezett anyagi helyzetünk és biztos körülményeink, most nagy örömmel tölt el. Úgy érzem magamat, mint egy fa: végre megvannak a biztos gyökerek, így érdemes és lehet is szárnyalni. Szóval, minden oké most nálam…

4 thoughts on “Minden oké

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Google kép

Hozzászólhat a Google felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Kapcsolódás: %s