Márton-nap

9Nálunk gyerekkoromban nemhogy Márton-nap nem volt, mi még az adventet se ünnepeltük, se koszorú, se naptár, csak simán karácsonyoztuk, és a húsvéthoz sem Jézust kötöttük, csak a nyuszikát meg a tojást-locsolkodást. Más egyéb egyházi ünnepekről, szentekről pedig hírből se hallottam.

101_0147_Az első találkozásom (na nem személyes!) Szent Mártonnal Százhalombattához, méghozzá az ottani Forrás néptáncegyütteshez köthető. Oda járt táncolni legnagyobb lányom, Virág (4-5 évesen), és később a volt férjem is. (A sors fura játéka, hogy most egy ottani néptánctanárhoz jár Szendehelyre Kincső lánykám…). Annyira kötődtünk a Forrás-hoz, hogy részt vettünk az általuk minden évben szervezett nemzetközi néptánc-fesztiválon, a Summesfest-en, és az ünnepi programjaikon, a farsangon, és: a Márton-napon.

100_0042Akkoriban a Márton-nap nekünk táncot jelentett és népdaléneklést. Ott tanultuk meg, hogy „Hatan vannak a mi ludaink”, meg „Az én libám elveszett”, de a legviccesebb a „Három kislány kiment a libalegelőre” című „modernebb” népdal volt, melyben a lyányok a repülőgépet égi taligának nézik! A kislányok haját a nagyobbak befonták, és volt mindenféle vicces vetélkedő, emelgetős, lisztfújós, stb. móka.

100_0063Még Máriahalomra költözésünk után is visszajártunk oda, az érdi piros iskolába,, de aztán a távolság miatt elsikkadt a battai közösség, és jött egy új hagyomány, a Márton-napi lámpásos felvonulás. Ezt, ha jól emlékszem, az ottani német nemzetiségiek őrizték, de rögtön odaköltözésünk után szerveztem én egyet a faluba. Jó volt! Fáklyákkal, otthonról hozott lámpásokkal vonultunk, fel a dombra, le a dombról, és énekeltünk, hogy „Laterne, Sonne, Mund und Sterne”. Az éneket dobokkal és csörgőkkel kísértük, és a végén a Biofalu csűrjében egy fergetes táncmulatság zárta az eseményt.

01-1480Únyon az fokozta a dolgot, hogy a felvonulás előtt mi magunk készítettük el a gyerekekkel együtt a lámpásokat. Voltak ott papírmasé, fém- és töklámpások is. Aztán irány a falu, irány a sötét éjszaka. Na persze november 11-én nem kell éjszaka ahhoz, hogy sötét legyen, a felvonulások általában 5 órakor kezdődtek, mire már teljesen lement a nap.

dsci0305Ezt a kedves szokást magunkkal vittük Széplakra is, ahol még azzal spékelték meg a helyi asszonyok az ünnepet, hogy az erdőben elrejtettek mindenféle „kincset”, aranydiót, ezüstmogyorót, és azokat kellett a gyerekeknek a lámpásokkal megtalálni.

dsci0113Mikor Lesenceistvándon laktunk, Niki barátnőm családjával szintén vonultunk egyet a lámpásainkkal. Ekkorra már rájöttünk, hogy a legkönnyebben elkészíthető, és az időjárásnak is legjobban ellenálló lámpás befőttesüvegből készül, színes papír-rátéttel.

4Aztán jött Henye és két év szünet. Most meg Nógrád, és november 11 közeledtével elkezdett a fejemben motoszkálni a gondolat, hogy mi lenne, ha szerveznék ide egy Márton-napi lámpásos felvonulást, méghozzá fel a várba, mert hogy az milyen hangulatos. Aztán valahogy elment tőle a kedvem, biztos épp mérges lettem valami miatt a gyerekeimre, és gondoltam, szervez nektek bármit is a fene!

1Majd néhány napra rá látom ám a plakátokat, hogy Márton-nap Nógrádon. Méghozzá lámpáskészítéssel, majd vonulással. Ráadásul idén először, hagyományteremtő célzattal. Hová is? Persze hogy a várba! Nosza, ott a helyünk!

2Az eső majdnem elmosta az egészet. Teljesen magam alatt voltam. Már elindulni is alig volt kedvünk abban a szélben, szakadó vízben. Aztán végül is a barátnőm elvitte kocsival a gyerekeit, s velük együtt minket is a Civilek Házába, ahol már az ünnepnek megfelelően volt feldíszítve a terem, középről például egy liba lógott! (Persze papírból…)

3A teremben sok érdeklődő gyerek, sok segítő felnőtt, az asztal pedig tele kellékekkel. Csillámpor, csipke, fluoreszkáló festék, szalvéták, szalagok, gyöngyök… Meg pogácsa is, nehogy éhezzünk. A gyerekeim alig tudták a bőség zavarában kitalálni, mi is díszítse a lámpásukat. Aztán inkább nem egyet csináltak, hanem kettőt. Hópihéset, csillogósat.

7Mire kész lett az összes lámpás (amibe belerögzítették a mécsest, és le is fotózták mindet), megérkezett a helyi pap, aki Szent Márton életéről mesélt nekünk. S mire a történet véget ért, az eső is elállt.

8Igaz, a szél még fújt, és elég hideg volt, de a bátrabbak (köztük persze mi is), elindultak a várba, két fáklyás nagyfiú vezetésével. Az egyik szervező előre sietett, és az utunkat mécsesekkel világította meg. Fent a várban nagy volt a zimankó, de jó volt lenézni a kivilágított falura, Igazából mindig oda lyukadok ki, hogy milyen ritkán is megyünk fel a várba, és milyen süsük is vagyunk, mert mennyire jó ez már, hogy egy olyan faluban lakunk, ahol van egy igazi vár (rom).

10Fent még meghallgathattuk Szent Márton legendáját, a libák (felvételről) gágogtak, mi fáztunk, de nagyon jól éreztük magunkat. A lefelé vonuláskor már az én gyerekeim is kaptak fáklyát, úgy mentünk haza a falun keresztül. A Lúdas Matyi rajzfilmre már nem maradtunk ott, azt úgyis látták tavaly, és már nagyon akarózott hazatérni.

Azóta lámpások díszítik a házat, így talán egy kicsit több a fény nemcsak az otthonunkban, hanem a szívünkben is.

2016. november

One thought on “Márton-nap

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Google kép

Hozzászólhat a Google felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Kapcsolódás: %s