ÉletIskola a Skorpió jegyében

img_-020Ez a hónap nagyon reálosra sikeredett.

A számtan volt a novemberi téma, és meglepetésre sokkal kevesebb sóhajt és „Ne, mááár!” nyöszörgést hallottam, mint amire számítottam. Pedig direkt a Skorpió jegyére időzítettem ezt a „halálos” tárgyat, de rá kellett jönnöm, hogy a gyerekeim egyáltalán nem utálják a matekot.

Sőt, a kicsik kifejezetten szeretik, és döbbenten tapasztaltam, mennyire jól megy nekik.

Volt olyan, amikor a lányok együtt számoltak, mondjuk úgy, hogy Kincső tízesével, Ilus százasával, Csillag pedig ezresével. Vagy számegyeneses feladatokat, ahol Kincső tízes, Ilus százas, Csillag pedig ezres osztásokat rajzolt, és így ábrázolta a számokat. A római számoknál Kincső húszig, Ilus százig, Csillag pedig ezerig tudja a számokat jelölni.

img_-046Barátnőm gyerekei hoztak magukkal egy szuper jó szorzásos kártyát, körbeültünk a szőnyegen vagy az asztalnál, és az egész csapat játékosan számolt. A számok annyira belekúsztak az életünkbe, hogy sokszor a reggelinél ülve is a szorzótáblát mondogatták. Csillag meg is lepett egyszer. Köztudomású, hogy a hetes szorzótáblát utálja legjobban, de egyszer, mikor választani lehetett, ki melyiket darálja el, ő emellett döntött. Kérdem tőle, hogyhogy? Anya, attól nem fejlődök, ha azt mondom el, amit már úgyis tudok, és én fejlődni szeretnék! (A párom egyszer a fülébe ültette, hogy ha két út közül lehet választani, akkor mindig a nehezebbet válassza, mert abból sokkal többet fog tanulni!)

A kislányok rajzos feladatokat is kértek, pl. medvemama málnalekvárt főz, vagy medvepapa fát vág az erdőn. Ilusnak a számszomszédok tetszettek nagyon. Kincső csak az egyes-, de ő a tízes- és százas szomszédokat is megkereste, és megtanult kerekíteni is.

img_-030Kincső volt amúgy a hónap meglepetése. Egy átlag elsős ugye év végére megtanul 20-as számkörben összeadni és kivonni. Ő 3-, 4-jegyű számokat ad össze írásban, tízes átlépéssel is, és kétjegyű számokat von ki írásban. A szorzás lényegét abszolút jól megértette, és a könnyebb szorzótáblákat (2-es, 5-ös, 10-es) meg is tanulta.

Ilus is tud írásban összeadni és kivonni, általában 3-4-jegyűekkel, és persze ő a kivonásnál is jól alkalmazza a tízes átlépést. Az írásbeli szorzást is nagyon könnyen megértette és jól is megy neki. Megértette az osztás fogalmát, kereken osztható számokat egyedül, maradékosokat segítséggel oszt.

A kislányokkal gyakoroltuk még a halmazokat (rész-egész és metsző), de ebbe Kincső hamar beleunt. Tanultak még sorozatokat (növekvő-csökkenő), ahol Kincsőnek én kellett megmondjam a szabályt, Ilus magától ismerte fel és folytatta a szám-sorokat. A csökkenőnél persze elérkeztünk a negatív számokhoz is, de ezeket a hőmérő miatt (ami mostanság gyakran megy nulla alá) ő már amúgy is jól ismerte.

img_-022A nagyokkal egész komolyan nyomtuk a matekot. Minden nap írásbeli műveletek orrba-szájba, kilométer hosszú összeadások-kivonások, több jeggyel szorzás, osztás tizedes eredménnyel. Tizedes-törtekkel való összeadás, kivonás, szorzás.

Volt, akinek új volt, és megtanulta, volt, aki már tanulta, így most csak ismételte a hatványozást. Most már mindenki tud négyzetre és köbre emelni, illetve gyököt vonni. Itt kisebb kitérőt tennünk a mértan felé is, hiszen persze a szöveges feladatoknál szó eset négyzet- és köbméterekről is. (pl. adott méretű szobába mennyi padlólapot vegyek, mennyi víz fér egy adott méretű medencébe…).

Gyakoroltuk a prímszámokat és a számok prímszámok szorzatára való bontását. Ebből tértünk aztán át a törtekkel való műveletekre, ahol a közös nevező megállapításánál a fenti tudásra igencsak nagy szükség van. Így hát összeadtunk és kivontunk törteket (ezeket eléggé utálták), egyszerűsítettünk (ezt csak Kende utálta), aztán meg szoroztunk és osztottunk, ez már könnyű volt, főleg a reciprok fogalmának megismerése után.

img_-037Az tehát igaz, hogy főleg számoltunk, de azért nem hanyagoltuk el a betűket sem. Egyrészt összekötöttem a matekot a irodalommal. Gyerekkorom egyik kedvelt meséje volt a Vidám matematika, azaz Pipacska és Kockapaci története. Mese ez, de közben egyben számtan és mértan is. Igaz, kicsit néha dedós, de a gyerekek élvezték. Izgultak, hogy vissza tudja-e szerezni a két jó barát a kockafarkat a gonosz Pókhas Páltól, de emellett számoltak és mértek is.

img_-041Egyébként is fontos volt, hogy minden nap olvassanak és írjanak, egy kicsit csak, és bármit, de hogy ezeket a készségeket folyamatosan gyakorolják. A váci könyvtár mellett most beiratkoztunk a nógrádiba is, ahonnan könyvekkel megrakodva értünk haza. Anyukám barátaitól is kaptunk és végre elkészült az új könyvespolc is, úgyhogy minden olvasásra csábítja őket. Az a jellemző most, hogy délutánonként magukban nézegetik a könyveket, este pedig én mesélek nekik. Kipp-Kopp vagy Csilicsala bácsi, Tea Stilton vagy 39 kulcs, nekem egyre megy, a lényeg az olvasás és írás.

img_-016Az általuk választott könyvekből másolgattak, feliratokat gyártottak a szobájuk ajtajára, de volt, hogy velem „leveleztek”. Csillag amúgy valóságban is levelezik egy barátnőjével. Nem gépen, nem facebook, hanem kézírásos, postai levél, az ám! És a blogjára megint megírt két bejegyzést. Az egyiket a barátság problémáiról, a másikat pedig a karácsonyról (ezt majd később fogja közzétenni). Amire a kisebbeknél nagyobb hangsúlyt kell fektetnem, az a kisbetű-nagybetű, és a szavak külön- ill. egybeírásának a bevésése. („Hanemvagyunk bent akor csaka felnötek jöhetnekbe…).

img_-029Három jeles napról emlékeztünk meg a hónapban, három jeles szentről: Márton, Erzsébet és Katalin (A nógrádi Márton-napról már korábban beszámoltam itt a blogon). Elmeséltem Szent Erzsébet és Szent Katalin életét (az Erzsébet legendákat már ismerték), ezek kapcsán szóba került II. András és IV. Béla, Szent Margit és Bánk bán, valamint elkalandoztunk a keresztes hadrájatok meg a tartárjárás felé is. Szóval kicsit megalapoztuk a következő hónap témáját, a történelmet is.

Az angolozásban nagy előrelépés történt. A kicsikkel az, hogy nemcsak mondókázunk, énekelgetünk, hanem egy-egy téma szókincsét is körbejárjuk, legutóbb pl. a színeket. Én mondok egy színt, ők keresnek egy olyan színű tárgyat; vagy rámutatok egy tárgyra, ők megmondják a színét. A nagyoknál pedig forradalmi változásokról számolhatok be! Egyrészt könyvből fénymásolt feladatokat is megoldanak (szituáció, szó-gyakorlatok), szeretik, ha néha külön-külön is foglalkozom velük, másrészt a nagy felfedezés: a duolingo!

img_-015Ez egy netes nyelvoktató program, amire totálisan rácuppant mindenki. Még Kincső is kérte, hogy regisztráljuk. Gyakorolják vele egy-egy téma alapszavait (kaják, állatok, családtagok, főbb igék), különböző kifejezéseket (social English), és néhány egyszerűbb nyelvtant (have/has, névmások, Present Simple). De olyan szinten beszippantotta őket, hogy Kende, mint egy dúvad,vonul a szobába, és hallom, hogy százszor, egyre idegesebb hangon mondja, hogy „The girl eats bread!” (a program sajnos nem mindig ismeri fel a jól bemondott mondatokat). Merthogy mikrofon és hangszóró is van, mondatok beolvasására, és annak megértésére, hogy mit hallanak. Rengeteget fejlődtek az elmúlt pár hétben!

img_-031A kézművesség több szinten is jelen volt nálunk. Egyrészt Kendének továbbra is berkenyei építkezés a barátnőmnél, nálunk meg betonvésés, földmunka, stb.. Valamint tetőtér felújítás x. szakasz, ágykészítés, előtér elpakolása és letisztítása mindenkinek.

img_-040Márton-napkor ugye elkészültek a csodálatos (szalvétás, csillámos, gyöngyös, csipkés) lámpások. Aztán ott volt Virág 16. születésnapja, aki színes papírból és gyurmából kapott meglepetéseket a testvéreitől. Utána egyre inkább belecsúsztunk a téli, adventi dekorációk készítésébe. Örökzöldeket és bogyós ágakat gyűjtöttünk, művészien elrendezve őket vázákba. Egyik nap átlátogattunk Diósjenőre a Boróka-házba, ahol egy szuper beszélgetésen vettem részt, mindeközben a lányok folyamatosan kézműveskedtek: nyomdáztak, festettek, papírvirágokat és papírkarácsonyfákat csináltak. Az adventi koszorú is a lányok műve volt nálunk. Érdekes, mintha most kevesebbet rajzoltak volna, és inkább más technikákat gyakoroltak.

A cudar időben a sport is kevesebb, többet vagyunk bent a jó meleg szobában, kuckózva, semmint kint rohangálva a kertben. Persze amikor lehet, kizavarom őket, hogy levegőn legyenek és mozogjanak. Kende legújabb mániája a parkour, mindenféle egyensúlyozásokat meg szaltókat gyakorolgat. Néha kissé csalva, trükkösnek tűnő videókat csinálva. A lányok Szendehelyen mozognak a legtöbbet, Kincső néptáncol és népi játékozik, a nővérei meg fogóznak, ugróköteleznek.

img_-014A zene rendkívül hangsúlyos most nálunk. Rengeteg komolyzenét hallgatunk, és nagyon élvezem. Beleélem magamat, és sok gyerekkori emlék is előjön (ének-zene tagozatos suliba jártam). Meghallgattuk Ravel Boleró-ját (nem igazán jött be nekik), és a Carment (ez viszont nagyon!). A nyitányt is, az áriát is, a „fel torreádort” is. Ennek kapcsán persze jött Spanyolország, a bikaviadalok és torreádorok. A Kék Duna keringőre táncoltunk is. Megismertettem őket híres opera énekesnőkkel (Sass Sylvia, Kincses Veronika, Pitti Katalin, Rost Andrea, Miklósa Erika, Maria Callas). Miklósa a kedvencük, de szerintem azért, mert ő a „Magyarország”-ban is énekel, amit persze megint meg kellett hallgatni. Híres opera énekesekről is tanultunk (Simándy, Melis, Gregor, Pavarotti, Carreras, Domingo). A „Ha én gazdag lennék”-et több variációban is lejátszottam (Bessenyei, Hofi), a három tenor pedig az „O, sole mio”-t énekelte. Megtanulták, mi az a szoprán, mezzo, alt, tenor, bariton és basszus. Új ismeret volt a metronóm és a hangvilla.

img_-054Csillag már karácsonyi dalokat tanul furulyán, de az ünnepi eladáson nem hajlandó részt venni. Azt mondja, ő nem azért tanul furulyázni, hogy előadjon mindenféle vadidegeneknek, hanem mert szeret furulyázni. Tényleg szereti, folyamatosan gyakorol magától. A fellépést nem erőltetem, remélem, majd a családi karácsonyon megmutatja nekünk a tudását. Segítségemmel le is kottázott pár karácsonyi dalt; már nagyon jól megy neki a kottaírás, és a különböző hangközöket is tanulta. Állítása szerint ő az egyetlen a csoportban, aki odafigyel a szolfézsra.

Márton nap apropóján csupa libás ének volt terítéken: Az én libám elveszett, 3 kislány kiment a libalegelőre, Süss fel nap, libás játékokat játszottunk: Hatan vannak a mi ludaink, Gyertek haza, ludaim, és libás mondókákat mondtunk a Mondókáskönyvből. Összegyűjtöttük a karácsonyi dalok, és elkezdtük őket énekelgetni is. Lehet, mire eljön az ünnep, meg is unjuk őket…

Ez a téli időszak a bekuckózás és a szorosabb családi együttlét ideje. Már persze akkor, ha épp nincs összeveszés. Van az is, de ha béke van, olyan jókat tudunk beszélgetni. A négy elemről és az ötödikről, a szer-elemről. Vagy az Erzsébet- és Katalin-napi népszokásokról.

img_-043Újra bevezettük az anya-lánya napokat! Ezek igazából csak egy-egy délutánra vonatkoznak, de ilyenkor csak kettesben vagyok valamelyik gyerekemmel és őrá tudok összpontosítani. Jót tesz mindenkinek!

És persze eljön az idő, mikor elválunk. Én maradok itthon (vagy egyedül, vagy a párommal), ők meg mennek apjukhoz. De nem ám a tanyára! Immáron második alkalommal látja őket vendégül Halásztelek, ahol egy tanulócsoport alakulgat, ennek az életében vesznek részt. Múltkor báboztak, most trambulinoznak. Ha többet ki tudok majd belőlük szedni, megírom!

2016. november

2 thoughts on “ÉletIskola a Skorpió jegyében

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Google kép

Hozzászólhat a Google felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Kapcsolódás: %s