Nagytelkecske – Kisházikócska

img_-010Nagybirtokosok lettünk! Nos, ez egy erősen sarkító alcím, a Blikkbe is elmenne. Az viszont igaz, hogy a telkünk mostantól nagyobbá vált, és tulajdonosai lettünk egy újabb ici-pici házikónak!

img_-011Az igazság az, hogy mi amikor már ideköltöztünk, akkor kinéztük magunknak a szomszédos telket, aminek láthatóan csak tulajdonosa volt, de gazdája nem. Mindent felvert a gaz, itt egy nagy kupac cementes-zsák, amott egy kupac tetőcserép… Igazából a dzsungelben nem sokat láttunk belőle, csak azt, hogy a miénkhez hasonló, nyugati lejtésű a telek, néhány bokorral és fával, és áll rajta egy faházikó is.

img_0389No igen, a ház… Nagyon nem olyan, mint az, amiben most élünk, és ami egyre csak épül-szépül. Hanem egy kőkorszaki Éva típusú csehszlovák faház, „gyönyörűséges” hullámpala tetővel, szétrohadni készülő külső falakkal, belső farostlemez válaszfalakkal, és mindenféle limlommal tele.

img_0456Ha ennyire lepukkant, akkor minek kellett ez nekünk? Először is a telekre volt szükségünk a területünk növeléséhez, hiszen jövőre már komolyabban akarjuk nyomatni a kertészkedést, a nagycsalád veteményeséhez pedig nagy föld is kell. Másrészt égető szükségünk volt egy pakolós helyre, hiszen jelenleg egyetlen aprócska kamránk van, ami egyszerre élelmiszer-tároló és műhely is, cuccunk viszont annál több. Kedvesem nem csekély mennyiségű holmija az ideköltözés után elfoglalt minden talpalatnyi helyet; nejlonnal letakarva álltak a bútorok, dobozok a fedetlen tornácon, a fedett teraszon, a terasz alatt, és még ki tudja hol.

img_0450Egyre inkább kacsintgattunk a szomszéd felé. Kikértük a helyrajzi számot a földhivatalban, az alapján kikerestük a tulajt, majd írtam neki egy postai levelet, melyben megkérdeztem, eladó-e. Reménykedtünk, hogy igen! Nemsokára fel is hívott a jó hírrel, hogy igen, eladó.

img_0454Emlékszem, május legeleje volt, méghozzá pont a fagyinap, mikor először találkoztunk a tulajdonossal, egy végtelenül kedves és mosolygós korunkbéli hölggyel. Pedig mosolyra nem sok oka volt, szomorú az ő története. Kb. 5 évvel ezelőtt vették meg ezt a telket, azzal a céllal, hogy építkezni fognak, és ideköltözik a család. Már el is kezdték a tereprendezést,a tervezést, amikor tragikus hirtelenséggel meghalt a férje. 33 éves volt! A hölgy itt maradt egyedül, egy kétéves kisfiúval, és se ereje, se kedve nem volt semmihez ezzel a telekkel, ahová a jövőjüket álmodták, és ez az álom egyik pillanatról a másikra szertefoszlott. Elhatározta hát, hogy eladja. Azóta mi voltunk az első komolyabb érdeklődők, így nagyon megörült nekünk. Hamar meg is egyeztünk, és elindítottuk az adás-vételt.

img_0440Legszívesebben már akkor megosztottam volna veletek az hírt, de „babonából” nem akartam elkiabálni. Gondoltam, majd mikor a jogi folyamat végére érünk, ti is megtudjátok. A fene gondolta, hogy a procedúra 7 hónapig fog tartani! Az előző ház-telek vétel 1-2 hónap alatt lezajlott, ezt meg nyújtották, mint a rétestésztát. Az nehezítette a dolgot, hogy az édesapa halála után a kisfiú örökölte a házat-telket, az édesanya csak haszonélvező volt. Értékbecslés, gyámügyi hozzájárulás, a csuda tudja még mi minden kellett ahhoz, hogy végre a nevünkre kerüljön a Hajnalka utca 4.

Nem tévedés, itt, kizárólag a mi utcánkban, nem úgy vannak számozva a házak, hogy az utca egyik oldala páros, másik páratlan, hanem egymás után sorba. Úgyhogy az utca aljában lévő két dzsungel az 1. és 2., a miénk a 3., és most már a 4. is!

img_-021A tulaj annyira kedves volt, hogy már az adásvételi aláírásakor odaadta nekünk a kulcsot, hadd vegyük birtokba addig is, míg a gyámügy üldögél az aktán. És mi birtokba is vettük. Huhúúú, micsoda meló volt vele, csak azzal, hogy ne nézzen ki úgy, mint egy patkánytanya. Bár egérkakiból egész keveset találtunk, viszont az egyik ablakban darázsfészket igen; egy hosszú seprű és Kende bátorsága kellett hozzá, hogy leverjük. Csak a pókhálózás eltartott vagy fél napig. Kisöpörtünk, aztán számba vettük, micsoda kincsekkel lettünk gazdagabbak.

img_0443Pl. két „csodálatos” heverő és egy ágykeret, fehér komplett műanyag konyhaszekrény (ebből lett a párom műhelypolca), szétszedett mosdókagyló (miközben a házban nincs is víz, csak villany van, elvileg), meg egy csomó szemét… Összeszedtünk innen három zsák könyvet is, olyanokat, mint például Kádár János politikai munkássága vagy Utazás a Koreai Népi Demokratikus Köztársaságba, stb. (szerencsére ezeket már el is ajándékoztuk). Az előző előtti tulaj nagy komcsi lehetett, mert megtaláltuk azt a Népszabadságot is, amelyik Kádár temetéséről tudósít. A fiam nagy élvezettel olvasgatta, milyen is volt az élet ’89-ben.

img_-017Ez a mini ház, szerintem nincs 18-20 négyzetméter, belül három apró helyiségre van szabdalva. Ebből kettőt teljesen kiürítettünk, a harmadikba vittük azokat a tárgyakat, amiket itt találtunk, és amiket fokozatosan elajándékozunk. Ez úgy működik nálunk, hogy kirakom egy cetlire, megírom a nógrádi fb-csoportba, és felteszem a Jófogás-ra, hogy ingyen elvihető ez meg az meg amaz, és viszik is. Már olyan dolgok találtak gazdára, mint: hűtő, fotelek, dohányzóasztal, 4 doboz pohár, 6 zsák ruha… Ők örülnek az új tárgyaknak, mi meg örülünk, hogy megszabadultunk tőlük. Ehhez a kicsi házhoz van még egy külön bejáratú pici kamrácska, és egy kis terasz is. Az itt talált rozzant székek sajnos már csak eltüzelésre lesznek jók. Aztán átköltöztettük a holminkat. Itt vannak pl. a nyári ruhákkal teli zsákok, a télen nem használt kerékpárok, és Z. soook cucca.

img_0445A ház tehát olyan, amilyen, a kert viszont elég szuper. Most, hogy Z. és Lajos lekaszálta, Kende pedig bozótot irtott, már látjuk is, nagyjából milyen adottságokkal rendelkezik. Diófa, mogyoróbokrok, persze akác is, és egy jó nagy vízszintesre legyalult terület. Az egyik fa most ősszel csodálatos volt, tele vörös színű levelekkel.

Álmodozunk… Lesz itt az utca felől sövény, és majdan egy kerítés és egy kapu is. Lesz egy hatalmas, kör alakú zöldségeskert, körcikkely alakú veteményekkel, sugár alakú utacskákkal. Lesz egy gyerekkuckó, az ágyakra lógatott hintával, kötelekkel, függőággyal. Még a kert legaljába is le lehet majd ereszkedni kötélen. Ott akkora a káosz, hogy én még soha nem jártam lent. Egy valószínűleg ezer éve ott heverő fürdőkád már előbukkant a dzsindzsából…

img_0388A háznak pedig mi lesz a későbbi sorsa? Képzelek oda elvonulós teret, vendégházat, gyerekeknek buli kuckót, felnőtteknek nyugi-helyet. Le lesz szigetelve, le lesz burkolva, fel lesz újítva. Majd. Egyszer. Valamikor.

Valamelyik álom már jövőre megvalósul. Valamelyik 2-3 év múlva. És van, amelyik talán csak az után, hogy kirepültek a gyerekek. De álmodozni jó, és cselekedni is jó, és ha rajtunk múlik, márpedig mi tetterősek vagyunk, akkor szép lesz nagyon a kert is, a ház is.

2016. december

2 thoughts on “Nagytelkecske – Kisházikócska

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Google kép

Hozzászólhat a Google felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Kapcsolódás: %s