Kemény tél

ho-012

Ezt vártuk már mióta. Főleg a csemeték. A langyos, a semmilyen, unalmas ősz után havat, hideget. Végre megérkezett!

ho-020Az első jel az volt, hogy befagytak a közeli tavak. Nógrádon is van tó, Berkenyén nem is egy; ide hozzánk is lementünk korizni, és a szomszéd faluba is átmentek a gyerkők a barátnőmékkel többször a jégre. Saját korcsolyáink sajnos nincsenek, de barátnőméknél akkora a készlet, hogy mindenkinek a méretére jutott egy-egy kölcsön pár. Csillagnak nagy nehezen sikerült leküzdenie a korcsolya-undoritiszt (az első próbálkozáskor a pár esés után eléggé elment a kedve az egésztől), Ilus a kezdetektől fogva úgy száguldott, mintha korival a lábán született volna, Kincső folyamatosan potyogott, de ne túlzottan zavarta. A legkeményebben Kende nyomta: mindenféle trükköket tanulgatott, hokizott a többi sráccal, úgyhogy a sok eséstől kék-zöld lett mindene, viszont legalább sokat fejlődött.

ho-033Szerdán pedig megnyitották az égi csapokat, és szinte egész nap havazott. Irigykedtek is a dunántúliak, mert oda egy szem hópihe sem jutott. A gyerekekbe úgy látszik bele van ültetve valamilyen különleges mozgatórugó, hogy mikor megpillantják az első hópelyheket, akkor azonnal bundagatya, sapka, kesztyű, és irány a szabad!

ho-028

Keresték a legjobb lesiklópályákat. Kende szerint persze a kertünk erre tökéletesen alkalmatlan volt (láttátok a fotókat, ezeken a lejtőkön ne lehetne lecsúszni?). De ő még jobbat akart, kiment az utcába, fel a legtetejébe, és onnan le a legaljába. Alig tudtam lefotózni, olyan gyorsan suhant. A lánykák azért inkább a kerti kisebb domboldalakon próbálkoztak.

ho-030Hozzátenném, hogy én aznap egyetlen autót láttam a házunk előtt elmenni, és az a hókotró volt. Olyan jól lekotorta, hogy nálunk sokkal jobbak az útviszonyok, mint a városban. Vagy sima úton megyünk, vagy át a réten, ahol meg minden csupa hó. Voltam Vácott, ott sokan járták az utakat, a hóesés után rögtön letaposták, ezért most jégen kell csúszkálni.

ho-025

A gyerekek persze nemcsak szánkóztak, hanem a hóból mindenféléket építettek. Érdekes, hóember eddig nem született… A lányok barátokkal összefogva profi hóvárat készítettek, Kende pedig egy hatalmas hósáncot (el nem tudom képzelni, hogy ennyi idő alatt hogy tudott ekkorát összehozni.). A logika nem a gyerekeim erőssége, az emelkedőn felfelé (!) görgették a havat, úgy, hogy a hólabdák gyakran náluk is nagyobbak lettek. Ezekből lett a hóház, amibe bele is lehet menni és van külső udvara is. Hógolyózásból kevés volt, csak néhány sikoly utalt arra, hogy a két hóvár alkalmi csatákba bonyolódott egymással.

ho-021Felavattuk a szárítót! Ugye a kályha fölé a párom szerkesztett egy alkalmatosságot, amit eddig csak gyümölcsaszalónak használtunk. Úgy csinálom, hogy mindig behozok a kamrából pár almát, felvágom őket, és folyamatosan aszalódik valami a fenti tálcán. De ezúttal a gyümölcsöket kiszorították a hólétől csöpögő ruhák. A tálcán száradtak a kesztyűk, sapkák, a kiálló ágakra felakasztottuk a sálakat, bundagatyákat, a dzsekik és kezeslábasok pedig vállfára akasztva lógtak, és a felszálló melegtől hamar megszáradtak.

ho-024Egyszóval itt a tél, itt a hó, itt a hideg, hurrá! Hurrá? Hideg? Na oké, hogy nem akartunk langymeleg mediterrán esős telet, de azért a mostani hétvége egy kicsit túlzás volt nekünk is. Arra azért tényleg nem számítottunk, ami az elmúlt 2 napban történt. Tudtuk, hogy jön a lehűlés, a hidegfront, na de ennyire!

ho-017

Az emberek azt írták, emberemlékezet óta nem volt még ilyen zimankó. Sokan az 1986-87-es telet emlegették, amikor félméteres hótorlaszok voltak még Budapesten is, és pár napos hószünetet rendeltek el az iskolákban. De hogy ekkora hideg legyen… Elég rövid távú lehet a memóriájuk, ugyanis 5 évvel ezelőtt ugyanilyen zord volt az idő. Jól emlékszem rá: 2012. február, Széplak. A hőmérő mínusz 26 fokot mutatott. Majd befagyott a seggünk a budin.

ho-018A mostani számadatok: tegnap reggelre elértük újra a mínusz 26-ot (de nem tudtuk überelni a honti barátnőmet, akiknél -33 volt a rekord!). Délelőtt kb. -18-ra „melegedett” az idő, dél után pedig már -11 fokos „meleg” lett. A hajnali halálos hideghez képest ezt annyira melegnek érezték a gyerekek, hogy rögtön ki is mentek játszani a kertbe. A nagyobbak nagyon őrültek voltak, pulcsiban szánkóztak le a mostanra jegesre fagyott lejtőn. Végre Kende is elégedett volt kertünk szánkópályáival, bár amennyit ezek estek a végén… Megmondom őszintén, én nem csúsztam le, csak a teraszról néztem őket, és rettenetesen röhögtem, mikor pl. Virág Lajossal, vagy Lajos Kendével párban szánkázott le. A dupla esések még a szimpláknál is viccesebbek. Most persze fáj a fenekük, meg az oldaluk. Hát istenem, majd elmúlik.

ho-015

A gyerekek (meg amúgy az emberek általában) sokkal többet kibírnak, mint amire a mai modern világban élők gondolnak. És nemcsak fogcsikorgatva, hanem vidáman. Reggel a kályhához bekuckóztunk, volt, aki paplant maga köré tekerve, és jókat kacarásztunk azon, hogy az étolaj odakint megszilárdult.

ho-019Ez volt a nagy teszt. Most tapasztaltuk meg, mennyit bír a faház. Hááát… Szegénykém, eddig jelesre vizsgázott, de most, hmmm… A tetőtérben reggelre nagyon lehűlt a levegő, sürgető lesz jövőre a kályhából a meleg közvetlen felvezetése. Ez eddig is tervben volt, már egy csövet be is építettek a kályhába, csak az nincs még megoldva, hogy innen a meleg hogyan jut fel a gyerekekhez. Most egyelőre csak a lépcsőházon keresztül áramlik fel, ami ezekben a hidegekben nem elegendő.

ho-010A másik a szigetelés kérdése. Idén tervezzük a ház bővítését, és morfondíroztunk már rajta, hogy a régi házrészhez szükség lesz-e még egy réteg szigetelésre. Ezek után egyértelmű: igen! Ez ugyan egy téliesített nyaraló, de nem állandó lakás céljára lett kialakítva. A nappali nulla, éjjeli mínusz tízet még bírta, de a nappali mínusz 10, éjjeli mínusz húsz már sok volt neki. Raktam, raktam a kályhát, és olyan volt, mint halottnak a csók. Mint mikor úgy próbálsz levest főzni, hogy a fazekat körbeveszed jégtömbökkel. A csikótűzhely közelében még érezni a meleget, de tőle pár méterre távolabb olyan, mintha nem, vagy csak alig fűtenénk. A tüzifa meg csak fogy és fogy. Tehát a terv: nemcsak hogy 5, hanem plusz 10 centis réteggel fogjuk körbebugyolálni a házunkat, hogy ha jövőre is lesznek ilyen kemény fagyok, akkor azzal jobban megbirkózzon.

ho-009

A harmadik pedig a legdurvább: elfagyott a vízvezeték! Pedig ősz végén a párom a barátjával felvéste a betont, lejjebb rakták a csöveket, jóval a fagyhatár alá. De ezek szerint van egy (vagy több) hely, ahol a falban nincsenek kellőképpen leszigetelve, és ott szilárdulhatott meg a víz. Mindez persze akkor történt, mikor ő épp pár száz kilométerrel odébb tőlem egy barlang mélyén térképezett.

ho-004

Csak pár percig estem kétségbe, mikor tapasztaltam, hogy először csak csöpög a csap, aztán meg semmi. Az első kérdésem persze az volt: Miért? Miért pont most, miért azok után, hogy hat évig nem volt vezetékes vizünk, most végre van, erre ezt hozza a sors… Sors, hömhöm, na mindegy, persze tudom most már, hogy miért történt. Nehogy már belesüppedjek a túlzott jólétbe és kényelembe. Attól még, hogy komfortos a házunk, mindenre kell, hogy legyen B-terv. Nekünk sajnos erre nem volt, mert ugyan megvettük a két esővízgyűjtő tartályt, de még nem üzemeltük be őket. Amiatt nem fájt a fejem, hogy hogyan fogunk mosdani meg mosogatni, csak amiatt, hogy jut el idáig a víz. Az iváshoz-főzéshez szükséges mennyiséget a gyerekek el tudják hozni a forrásról, a fiatalok el is mentek, és megtöltötték az összes itthon fellelhető palackot. Éljen a nógrádi Margit- és Csurgó-forrás, hogy éltető vízzel látja el a lakókat!

ho-001Azt viszont nem várhattam el, hogy nagyobb mennyiséget cipeljenek a hátukon. Ezért hát négy környékbeli ismerősnek szóltam, egy rögtön segített, és hoztak ballonokban vizet. Két utcával odébbról, talicskában tolták át, a cuki kislányukkal együtt. Hála Bettinek és Andrásnak!

Innentől ment minden, mint a karikacsapás. Azért csak jó volt valamire az a hat év, az a sok tapasztalat. Vízmelegítés nagy fazékban a kályha platniján. Mosogatás lavórban. Fürdés a kádba helyezett lavórban. Mosás bizonytalan időre elnapolva. Túlélem, mire megérkezik a kedvesem, és megnézi, mit lehet tenni ezekkel a fránya vezetékekkel.

ho-003Amiket már félig rendbe is hozott egy barátunk. Ezt a történetet is mindenképp le akarom írni nektek. Ez a srác, szintén Zoli, végezte nálunk a komolyabb villanyszerelési munkákat, és ő jött el a fentebb említett betonvésős, vízvezeték-szerelős hétvégére is. Mivel Egerben lakik, este, hazaérkezve az abai nyílt napról, és azt tapasztalva, hogy víz egy csepp sem, fb-os segítséget kértem tőle. Kérdeztem, mik a legfontosabb teendőim, míg az én Zolim haza nem tér: mit zárjak el, mit ellenőrizzek, nehogy komolyabb baj legyen a rendszerben. Megírta, megtettem, megköszöntem, elköszöntünk. Erre 2-3 óra múlva megjelent itt nálunk!!! Eljött Egerből (oda-vissza több mint 300 km az út!) este, sötétben, hogy a jéghidegben órákon át szerelje odakint a csöveket. Lajos és Kende felváltva segédkeztek neki, így szerencsére nem repedt el a vezeték, és jobban leszigetelte a meglévő csöveket. Nem tudok elég hálás lenni neki ezért… Annyira csodálatos érzés, hogy ha baj van, akkor mindig lehet számítani a barátokra.

ho-002Írta egyik idősebb ismerősöm, hogy ő ugyan nem kér senkitől semmilyen segítséget, mindent maga old meg, mert milyen szar érzés már rászorulni másokra. József Attila is megmondta: „Nekem a kérés nagy szégyen, adjon úgy is, hogy ha nem kérem…” Én meg azt mondom, ahogyan nem-et mondani is meg kell tanulni, ugyanúgy kérni is. Pár évvel ezelőtt elérkeztem odáig, hogy nekem már nem szégyen, és merek kérni. Korábban égett miatta a pofám. Most már nem, mégpedig azért nem, mert hozzám is rengetegen fordulnak kérésekkel, és én is mindenkinek kivétel nélkül segítek, a legjobb tudásom szerint. Szóval becsatlakoztunk a segítséget adok-kapok nagy körforgásába, és ez így van jól.

Amikor a nagyszülők megtudták a hideget, a vízhiányt, első reakciójuk persze a pánik volt. Apukám például felhívott! Ez minden szökőévben fordul elő, a feleségével szoktam általában chattelni meg telefonálni. De most hallotta, hogy vörös riasztás lesz, hogy Nógrádban várható a legnagyobb hideg. Készüljünk fel! Huh… Hát, hogy is lehet erre felkészülni? Tüzifánk van, meleg ruháink, paplanjaink vannak, kajával tele az éléskamra, mi kell még? Kiálltunk már ennél nagyobb próbákat is.

Anyukám első ajánlata: Menjünk fel Bp-re! Én csípőből: Nem! Nehogy már ne tudjunk egy ilyen helyzethez alkalmazkodni! Anyukám párja rögtön vastag, meleg takarókat vásárolt. Miközben annyi ágyneműnk van, hogy a fele zsákokban a kisházban várja, hogy majd a lányaim férjhez menjenek – ők lesznek a kelengye. Nagyon cukik tehát a nagyszülők, de szerintem túl-aggódják magukat. Pár napot kibírunk így, utána pedig úgyis fokozatos enyhülés várható.

Zárásként, ha már fentebb említettem a budit és a befagyott fenekeket. Karácsonyra ugye elkészült a benti komposzt vécénk. Igaz, hogy igazából a nagyszülők és a kényelmesebb vendégek kedvéért, mert ez után is inkább kijártunk. És kijárunk a mai napig is. Amikor jött az első igen kemény nap, gondoltam is magamban: na, majd most bentre akarnak pisilni. Hát képzeljétek el, egyiküknek se jutott eszébe, mind kifutott, csurrantott, majd befutott…

2017. január

2 thoughts on “Kemény tél

    • Pontosan, és néma gyereknek anyja sem érti a szavát. Mostanság hallani a sok megfagyott, meg fázó, éhező családról. Állítom, hogy sokuk még a szomszédtól se mer kérni segítséget 😦

      Kedvelés

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Google kép

Hozzászólhat a Google felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Kapcsolódás: %s