Az örök tavasz országa (Málta)

p1000724A címben lévő „igazságot” rögtön meg is fogom cáfolni. Karácsonyi ajándékként kaptam az utazást, és én dönthettem el a célpontját (persze ésszerű kereteken belül, mondjuk Peru vagy Új Zéland nem jöhetett szóba). Azért választottam Máltát, mert azt olvastam róla, hogy az örök tavasz országa.

Nos, ez rögtön az érkezésünkkor megdőlt. Rekord-hideg volt az szigeten! A szállások, melyekbe alapjáraton fűtést sem szereltek, persze erre nem voltak felkészülve. Kapkodva igyekeztek nekünk plusz takarókat és elektromos hősugárzót szerezni, hogy ne fagyjuk szét. Első este vacogtunk, utána jobb volt.

p1000625De ugye nem azért megy az ember Máltára, hogy a négy falat bámulja, ezért mi minden nap kora reggel útnak indultunk, és jóval sötétedés után értünk haza. Úgyhogy egész nap kint voltunk a hűsben. Az iszonyatos erejű szél nagyon lecsökkentette a hőérzetünket. Kb. 80-100 km/órás szélvihar tépte a fejünket órákon át. Marha fárasztó és kiábrándító volt. Állítólag ebben az európai országban süt a legtöbbet a nap. Sajnos ebből mi csak a vége felé kaptunk ízelítőt, eleinte sokat esett az eső is…

p1000427De nem az a célom, hogy elvegyem a kedveteket Máltától, mert azért szép kis hely ez, bár nagyon zsúfolt. A világ egyik legnagyobb népsűrűségű országa. Sajnos ennek minden hátrányával. A sziget központi része olyan, hogy szinte teljesen be van épülve. Az ember észre se veszi, mikor tért át az egyik városból a másikba, csak abból tudja, hogy bemondják a megállókat. Kevés a zöld, fa alig. De most már tényleg elég a negatívumokból!

p1000694Málta pont Európa és Afrika között fekszik, a Földközi tenger kellős közepén, és az éghajlata miatt – úgy általában – ez akár kedvező is lenne, de a történelem viharai nem tépázták volna meg. Összeszámoltam: az évszázadok során 13 (!) nép uralkodott felettük az araboktól kezdve a franciákon át az angolokig szinte mindenki. Ennek érdekessége, hogy a nyelvük eszméletlenül egyedi. Azt tartom magamról, hogy jó a nyelvérzékem, tavaly Madeirán igen hamar megfejtettem a portugál nyelv alapjait. Bevallom, ez Máltán nem sikerült. Ha hallgattok egy máltait beszélni, így töprenghettek: „Jé, ez olyan, mintha arabul beszélne. De nem, inkább a franciára hasonlít. A dallama viszont olaszos. És csomó angol szó is van benne!” Az írott szavak tele vannak Q meg X betűvel. Azt, hogy Qara, úgy ejti: Aora. A Boxxha pedig Bossa. Képtelenség rajta kiigazodni.

Az idétlen településnevekre mind gyártottunk magyar átiratot: Bugibba–Bugyidba, Birzebugga-Girgegurba, Vellatta-Szalvetta, Gozóba-Bozótba, Cirquewwa-Csirkevár (jól elvoltunk, sokat nevettünk). Szóval ez a mix-max nyelv a hivatalos az országban, mellette viszont ott az angol is. Amikor két embert hallasz beszélgetni, simán lehet, hogy elkezdik máltaiul, és befejezik angolul. Mint mikor nálunk a cigányok keverik a beást a magyarral. Egyszóval az angollal tökéletesen el lehet boldogulni. És a máltaiak eszméletlenül barátságosak és segítőkészek. Nemcsak akkor, amikor én kérdezek vagy kérek tőlük valamit. Ha látják, hogy ott állunk valahol tanácstalanul, térképpel a kezünkben, akkor egyből megszólítanak és felajánlják a segítségüket.

p1000604A történelmükben a legismertebb dolog a Szent János lovagrend, amiből aztán a nálunk is népszerű szeretetszolgálat alakult. Málta volt a világháború során az egészségügyi központ, ugyanis a lovagrend egyik célja a gyógyítás. A másik viszont a hadviselés, amiből a fenti okok miatt bőven kivették részüket. A törökök, tengeri kalózok, és más egyéb ellenség ellen megerősítették az egész országot. Egyrészt zárt erődöket építettek, másrészt körbe őrtornyokat.

p1000328A repüléstől most sem féltem, és jó volt, hogy odafelé végre világosban repültünk, így láthattam felülről a Dunát meg a Budai hegyeket. A legjellegzetesebb látnivaló a gépből a horvát hegyek és a horvát tengerpart volt. Miután elértük az olasz csizmát, felülről megpillantottuk a Stromboli (még ma is működő!) vulkánt a Lipári szigeteken. Szicília után pedig már meg is kezdtük az ereszkedést, hiszen onnan kb. 80-90 km-re található Málta. Ez igazából nem is egy sziget, hanem van egy fő-sziget (Málta), egy másik kisebb (Gozó), egy harmadik pici lakott (Comino), és még pár lakatlan aprócska szigetecske.

p1000478Sajnos Cominóra a zord tengeri hullámok miatt nem tudtunk áthajózni, ez Zoli nagy szívfájdalma volt. Egészen az utolsó napig reménykedett benne, hogy hátha közelről megláthatja a Kék-lagúnát, de nem… A déli parton a Kék-barlanghoz való eljutás is lehetetlennek bizonyult. A hatalmas hullámok erőteljesen csapkodták a sziklákat, nem volt egyetlen olyan hajó, aki ilyenkor vízre merészkedett volna. Felülről persze láthattuk a természet eme remekét. Két kisebb tengeri barlangba azért sikerült később eljutni (Xlendi).

p1000542Viszont Gozóra átvitt a komp. Ez a sziget lett mindkettőnk nagy kedvence, kétszer is átlátogattunk. A máltai zsúfoltság után lazább települések, sokkal több zöldfelület, és végre némi kis dombocskák. Még virágokat is láttunk. A komp nekem nagy élmény, most először láttam olyat, hogy „kitátja a száját”, és „megeszi” az autókat. Életemben először láttam búvárokat is merülni. Az Azúr-ablak gyönyörű, Zoli kimerészkedett egészen az egyik szikla szélére, ahol szépen vizes is lett egy felcsapódó hullámtól…

p1000553A főváros, Valletta nekem az a „nem rossz” kategória. Bár lehet, hogy azért nem tett rám annyira nagy benyomást, mert aznap szakadt az eső. Az angol uralom több maradványával is találkoztunk: bal oldali közlekedés, jobbkormányos autók, piros telefonfülkék és postaládák, őrbódék, anglikán templom… A Nagy kikötőben láttuk a Fekete Gyöngy kalózhajót is.

p1000352Megérkezésünkkor vettük egy-egy heti „békávé” jegyet, amit aztán alaposan ki is használtunk. Rengeteget buszoztunk, bejárva velük a sziget szinte minden partját, minden csücskét. Persze sok minden kimaradt, de azért így is kialakult bennünk egy alap-benyomás az országról.

p1000735Felsorolásszerűen néhány máltai jellegzetesség:

  • Szorosan egymáshoz épült keskeny, de jó mélyre benyúló házak
  • A házaknak ugyan van száma is (bár eléggé logikátlanul), de mindnek van szép neve is
  • A házak bejáratát szobor vagy dombormű (többnyire valamelyik szent) díszíti
  • Kiugró, zárt erkélyek
  • Avagy: kőkorlátos, reneszánsz-szerű erkélyek
  • Földbe süllyesztett gabonatárolók
  • Iazzuk, azaz kékre festett, szemmel díszített csónakok
  • Tetőteraszok
  • Kőkerítések
  • Rengeteg kóbor macska (még a közterületeken is állítanak nekik házikókat és etetik őket)
  • Parkban díszkertben paprika és káposzta (!)

p1000512Hogy a kaján spóroljunk, többnyire péksütin és rágcsákon éltünk. A víz ott annyira borzasztó (kő-ízű)! Málta egyik legnagyobb gondja az ivóvíz-hiány, ugyanis nincs természetes vízforrása, és az eső úgy márciustól szeptemberig egyáltalán nem esik. Lehet, hogy nekünk is ekkor kellett volna odalátogatnunk? Á, dehogy. Nem akartam volna 40 fokban, több ezer turistával együtt aszalódni. Így is elég sok látogató volt, mi lehet itt nyáron? Szóval víz helyett trópusi gyümölcsleveket ittam, és életemben először megkóstoltam a medvetalp-kaktusz gyümölcsét. Ilyenek úton-útfélen nőnek itt, pálmafákkal és citrom-, mandarin- meg narancsfákkal egyetemben. Zoli óvatosan leoperálta az egyik növényről a szúrós termést, késsel megszabadította a tüskés héjától, és már ehettem is. Érdekes ízű, kicsit kiwire emlékeztető, piros gyümölcs volt. Florianában egy botanikus kertbe is ellátogattunk.

Jártunk egy kézműves faluban, ahol kis házakban helyben alkotnak a művészek. Megnézhettük a készítés folyamatát, és ott meg is lehet vásárolni a csipkét, üveg-árut, bőröket, kerámiákat, stb. Sajnos fotózni tilos volt.

p1000768Hogy Zoli örüljön, három barlangban is jártunk. Az első a Ghar Dalam, a Sötétség barlangja, ahová az áradat az ősidőkben több ezernyi állatot besodort. Így találtak ott szarvas, medve, róka, de elefánt és víziló csontokat is. Hogy került a medve illetve az elefánt Máltára? Hát úgy, hogy régebben földnyelv kötötte össze mind Szicíliával, mint Afrikával. Úgyhogy csak át kellett az állatoknak sétálniuk a szigetre. Ami érdekesség még, hogy mind az elefánt, mind a víziló a jégkorszak során alkalmazkodott a nehéz körülményekhez, és mini méretűvé vált.

A másik két barlang kisebb volt, Xaghra városán belül. Döbbenetünkre a feliratokat egy házon találtuk meg, a nyíl pedig a ház bejárata felé mutatott. Történetük igen hasonló. Mindkét helyen idősebb néni kalauzolt bennünket. Mindkettejük nagyapja kutat akart ásni, hogy vizük legyen. Kút helyett azonban barlangot találtak. Itt is megbizonyosodtunk róla, hogy a máltaiak nagyon cukik!

p1000432A városok közül Mdina tetszett a legjobban. Kőfallal körbezárt régi város, szűk sikátorokkal, kapukkal, erkélyekkel, utánozhatatlan hangulattal (csak a szél ne süvített volna ott is folyamatosan…). Ide autók alig jöhetnek be, csak a helyieké, így a turisták jellegzetes lovaskocsin járhatják be a kis utcácskákat.

Külvárosában, Rabatban egy katakombában is jártunk. Szegény máltaiak! A II. világháborúban ők voltak a két ellenséges fél közötti metszéspont. Ezen a kis szigeten (kb. 30-szor 15 méter) négy (!) katonai repülőtér működött, és több éven át folyamatosan bombázták. Volt olyan hónap, amikor több mint 200 légiriadót éltek át. A szigetlakók gyakorlatilag leköltöztek a föld alá. Volt olyan fülke az óvóhelyen, amit kővel leburkoltak, a falakat lefestették, hogy otthonos legyen.

p1000439Jártunk Szent Pál barlangjában. Itt Máltán nagy kultusza van neki, ugyanis réges-régen a sziget partjainál szenvedett hajótörést, és ebben a barlangban húzta meg magát. Persze azóta turista-látványosságot hoztak létre körülötte, és szinte minden a nevét viseli: templom, város, öböl…

p1000459„Hatalmasakat” túráztunk Máltán. A fősziget legmagasabb pontja 253 méter (Dingli, ahová rövid séta után jut el a turista), Gozóé pedig mindössze 183. Ide tényleg feltornáztuk magunkat, végigjártuk a kálváriát, és leláttunk a Ta’ Pinura. Ez egy zarándokhely, ami fölé később egy gyönyörű neogótikus templomot emeltek. Érdekessége, hogy tele vannak a falai a meggyógyultak levetett gipszeivel, a megszületett gyerekek fotóival, és rengeteg köszönőlevéllel.

p1000757Innen is, meg a Victoria-béli Citadella tetejéről is pompás kilátás nyílik szinte az egész szigetre. Gozó csak 15 km hosszú és 7 m széles, igencsak családias sziget. Az emberek talán itt még barátságosabbak a máltaiaknál. És isteni ízű a spenótos-sajtos péksüti: akkorát adtak, hogy az volt a reggelim, ebédem és vacsorám.

p1000592Amiből rengeteget láttunk az egy hét során, azok a megalitikus templomok. Hét darab „Stonhenge” hét nap alatt. Volt nagyobb, régészeti kiállítással, és volt zárt, ahová csak kívülről leskelődhettünk be. Volt, amelyiket felülről ponyvával védték az időjárás viszontagságai elől, és volt felülről nyitott is. Voltak kisebb kőkörök, és összetettebb, komolyabb kőtemplomok is, legnagyobb közülük a Tarxien. Eléggé döbbenetes élmény volt!

Láttunk sós vizű beltengert, és egy olyan öblöt is, ahol egy férfi fürdött a vízben! (rajtam eközben harisnya, nadrág, póló, vékony pulcsi, vastag pulcsi és kabát). Zoli lemászott Calypso barlangjába – még jó, hogy őt nem tartotta úgy fogva a nimfa, mint Odüsszeuszt.

p1000469Jártunk egy olyan Rotundában (Mosta), aminek kupolája a 3. legnagyobb kupolája a világon a vatikáni katedrális és az Hagia Sophia után. Érdekesség, hogy a világháború alatt átfúródott rajta egy bomba. Leesett a padlóra, végiggurult a sorok között, de nem robbant fel. Senki sem sérült meg! A bombát azóta ott őrzik a múzeumukban, impozáns darab. Málta egyébként eszméletlenül vallásos ország, még hétköznap délelőtt is tartanak misét, vasárnap pedig tele vannak a templomok, melyekből több mint 350-et találunk a szigeteken.

p1000663Talán az egyik legnagyobb kuriózum a Popeye-falu. 1980-ban itt forgatták a filmet Robin Williams főszerelésével. Egy kis érintetlen öbölbe felépítettek egy komplett halászfalut. A forgatás után a díszlet itt maradt, és a közönség ma is láthatja. Nagyon hangulatosak a kis színes házak, mindegyiken van valami érdekesség, vicces felirat, bent egyedi bútorok. Ja, és persze Popey-jel, Olivával és Plútó kapitánnyal „személyesen” is lehet találkozni. Itt fotót és képeslapot is kaptunk. Egy puncs is járt volna a belépőhöz, de ugye egyikünk sem iszik alkoholt.

p1000806Elutazásunk előtt még ellátogattunk a Nemzeti Akváriumba, ahol körülöttünk cápák, csikóhalak, ráják és hasonló vízi lények úszkáltak.

Furcsa volt hazatérni, a (majdnem)tavaszból a télbe… Maradtunk volna még. Lelkileg feltöltődtünk. Jót tett a kapcsolatunknak a kettesben levés. Így megújulva jobban álljuk a sarat a hétköznapokban. Még a gyerekeink szerint is jobb fejek lettünk. Remélem, nem csak azért mondták, mert hoztunk nekik máltai tollakat és hűtőmágnest…

2017. január

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Google kép

Hozzászólhat a Google felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Kapcsolódás: %s