Bükk

37Életemben egyszer jártam itt, kb. 30 évvel ezelőtt. Az a hegység másik csücske volt, Szilvásvárad és környéke, talán hatodikos osztálykirándulás. A kakukkos ember rémisztgetésére jól emlékszem (ezt a sztorit csak beavatott volt osztálytársaim ismerik…).

44A páromnak szinte a második otthona a Bükk, gyakorlatilag hazajár ide. Ismeri gyakorlatilag az összes barlangját, a legtöbb hegyet, sok szép falvat és tájat. Ha nem lenne ennyire távol Budapesttől, szerintem legszívesebben itt élne.

39Apukáméknak gondolom erről fogalmuk sem volt, amikor karácsonyra lillafüredi hosszú hétvégét kaptunk tőlük ajándékba. Ők adták a szállást reggelivel, nekünk „csak” oda kellett utazni, és megtölteni ezt a három napot tartalommal.

1

Nagyon korán indultunk Budapestről, és fél 9-kor már ott is álltunk a miskolci Tiszai pályaudvaron. Alig vártam, hogy végre a híres villamossal utazhassak, erre épp aznap karbantartás volt. Már görbült volna le a szám, de a következő begördülő busz épp az Avasra vitt, ami amúgy is az első tervezett programpontunk volt. Így az avasi lakótelepet körbebuszozva 9-re meg is érkeztünk az Avas-kilátóhoz. Igazi szocreál remek ez, és sajnos egészen a tetejére sem lehetett felmászni, de ameddig feljutottunk, onnan is szép kilátás nyílott az alattunk elterülő városra.

2Bevallom őszintén, nagyon előítéletes voltam Miskolccal szemben. Aztán kellemesen csalódtam. Oké, hogy tele van panelházzal, de a táj, ahol elterül, gyönyörű, a belváros nagyon szép, a külső kerületek házai-kertjei tiszták, rendezettek. A lakosságot is szokták szidni, de mi több részt bejártunk, és igazából csak Újgyőrnél láttunk lepukkantabb embereket-családokat. A tömegközlekedés pedig igen színvonalas.

3

Az Avasról lesétálva először egy hangulatos pincesorra bukkantunk, majd egy régi temetőre. Ennek kertjében műemlék református templom áll fazsindelyes tetővel, gótikus ablakokkal, mellette óratoronnyal; a legrégebbi sírok itt majdnem 200 évesek.

15A lépcsőkön lehaladva lenéztünk az alattunk lévő városközpontra, és a bódék-emberek láttán egyszerre kiáltottunk fel: „Piac!” De nem ám olyan volt, mint amilyet mi elképzeltünk. Azt hittük, csak vasárnapi zöldség-gyümölcs vásárba fogunk csöppenni az egyik kis terecskén, de nem. Ez egy hamisítatlan bolhapiac volt, ráadásul szinte a teljes főutcát elfoglalta.

16Zoli a régi fegyverek, harci eszközök láttán hördült fel, engem a parasztbútorok, kerámiák vonzottak. De voltak ott festmények és matchboxok, eszméletlen mennyiségű könyv és szerintem aznap Miskolc teljes lakossága ott tolongott a belvárosban. Nagyon vidám volt a hangulat, sütött a nap, igazi tavaszi életérzés; egyszóval örömmel töltött el ez a nem tervezett program.

25Mászkáltunk nem keveset a kirakodóvásárban, aztán felültünk egy buszra, ami Diósgyőrre vitt minket. A vár legalább annyira meglepetés, mint Miskolc városa. A bennem élő kép szerint ez egy erősen elhanyagolt építmény, a valóságban pedig teljesen felújított, gótikus és reneszánsz jegyeket egyaránt magán viselő épület. A várat véletlenül rossz irányból közelítettük meg, ezért a várárokban találtuk magunkat egy íjászpálya kellős közepén. Aztán sikerült végül a hídon keresztül bejutni a várudvarra, ahol rögtön régi kutat, ágyút találtunk, és egy panoptikumot.

20

Először a földszinti termeket néztük meg, ahol volt történeti kiállítás és kitömött bükki állatok is. Zoli persze a lovagi fegyverzeteknél időzött, engem pedig egy gyógynövényes helyiség ejtett rabul. Kipróbálhattuk, milyen uralkodóként trónon ülni (nem valami kényelmes!). A várudvarról aztán tárlatvezetés indult, és nagyon nem bántuk meg, hogy befizetünk rá. Egy eszméletlenül jó fej srác (vagyis dehogy srác, inkább középkori lovag!) vitt minket körbe, aki ízes-régies nyelvezettel, sok humort beleszőve mesélt a régi időről. Megtudhattuk, miért olyan pici a baldachinos ágy, mit keres egy sakktábla a női lakosztályban, és mire volt hivatott régen a menyasszonyi csokor (ne akarjátok megtudni!).

23Jártunk lovagteremben, és egy kis kápolnában, ahol Szent Hedvig ereklyéjét őrzik, és szép régi kályhákat csodáltunk meg. Főleg Nagy Lajos állt a középpontban, de azt is megtudtuk (számomra újdonság), hogy Beatrix királyné is sok időt töltött Diósgyőrött. Utána felmásztunk a bástya legtetejére, ahonnan körbetekintettünk, és gyönyörködtünk a bükki hegyek látványában. Beszélgettünk egy motoros párral, és a várfal tövében elfogyasztottuk tízórainkat.

7Aztán irány Lillafüred. Először a terv a szállásra becsekkolás volt, de Zoli hirtelen azt javasolta, menjünk egy megállóval tovább, megmutatja nekem a Szent István barlangot. Ezt ő mérte fel, az ő térképe látható a bejárat előtt (büszkeség ezerrel). A lányok ott ismerik őt, egyikük épp abban a pillanatban indult útnak egy baráti csoporttal, amikor mi belépünk a kapun. Úgyhogy velük tartottuk, és nemcsak a sok szép cseppkövet néztük meg, amiknek mindenféle fantázia-neveket adtak, hanem bejutottunk a gyógy-területre is (légzőszervi betegeket kúrálnak itt), és lezárt részekre is, mint pl. „Tordai hasadék”.

32A nap további meglepetése volt még, hogy ők utána a kisvasúthoz tartottak, kérdezték, megyünk-e mi is, hát persze, hogy spontán velük tartottunk. Így rögtönzött idegenvezetést kaptunk a Hámori-tóról, a pisztráng-telepről és a Garandáról. Mivel ismerős volt a vasutas, felmászhattunk a mozdonyba is, ami velünk együtt tolatott.

42Ezután már tényleg elfoglaltuk a szállásunkat a Tókert panzióban, ami nekünk már luxus kategóriának számított. Olyan zuhanyfülkével, ami nagyon menő volt ugyan, de kifogott rajtunk, és sosem odafolyt a víz, ahová akartuk, hanem pont oda, ahová nem. (pl. a nyakunkba). A svédasztal pedig olyan bőséges volt, hogy még a tízórainkat is onnan vittük magunkkal. Mellesleg reggeli közben épp a tóra láttunk rá.

40De térjünk vissza az első estére, mert persze hogy még mindig nem maradtunk a fenekünkön, hanem mehetnékünk volt. Naplemente tájban megnéztük a Hámori-tavat a csónakkikötővel, a Palota-szállót, a függőkerteket, a Szinva-vízesést, és még egy nagy sétát is tettünk Felső-Hámoron.

43Altatóra persze nem volt szükség, szundítottunk, mint a bunda, de másnap korán ki pattantunk az ágyból, mert várt ránk egy hatalmas túra a Bükkben. Perecesig elbuszoztunk, onnan már a lábunk vitt tovább. Sajnos szinte rögtön egy hegymászással indultunk, amikor is kissé elkeseredtem, hogy miért haladok ennyire nyugdíjas-tempóban. Aztán felérve döbbentem meg, hogy feleannyi idő alatt sikerült megtennem 100 méter szintet, mint szoktam. De akkor sem értem, miért ilyen nehéz mindig a belelendülés, és miért érzem magamat úgy túra közben, de főleg az elején, mint egy rokkant.

45A táj persze kárpótolt odafent, és utána már egész jól haladtunk, gyakorlatilag egy hegygerincen végig, néha kicsit fel, néha kicsit le. Néhány csúcsot is érintettünk, virágzó fákat (vadcseresznye!), bokrokat (sárga som!) láttunk, és tarka virágszőnyeget. Kár, hogy a blog nem tud illatozni…

8Érintettük egy ma már nem működő kisvasút sínjeit, láttuk „Füles-kuckóját” is, de a főszereplők a hegycsúcsokon kívül a barlangok voltak. A párom elhatározta, hogy ha már itt járunk, megmutat belőlük nekem párat. Mindegyikről voltak történetei, a Kecskelyuknál vicces (tehén-pisi), a Szeletánál érdekes (bevallom, korábban soha nem hallottam a Szeletei-kultúráról és az itteni őskori leletekről) és izgalmas (élete első leesése barlangfalról), a Szeleta-zsombolynál már félelmetes, hogy hogyan árasztotta el majdnem a víz az aknát. Nagyon szép volt kiérni az erdőből, a Szeleta-tetőről lenézni a völgybe, és látni Lillafüredet és Felső-Hámort.

53A szálláson aztán olyat tettem, amit ezer éve nem. Akik ismernek, biztosan meg fognak lepődni, mert a tavalyi magyar-portugál EB-meccset kivéve tényleg sok éve nem néztem tévét. És most igen. Egy dokumentumfilmet Patagóniáról, a Szomszédok-sorozat egy epizódját (hihi), a Maradj talpon vetélkedőt, és egy stúdió-beszélgetést régi rock-zenészekkel. Egész érdekes volt…

41A harmadik napunkat a Bükki Nemzeti Park barlangtani szakreferensénél kezdtük. Sokat hallottam már Ferenczy Gergőről, most végre megismerkedtem vele, és beszélgettünk egy keveset egyrészt a nemzeti park dolgairól, másrészt magán-témákról is, mint pl. válás vagy jurtázás.

54Utána viszont sajnos csalódás következett, a betervezett libegős kirándulás elmaradt, mert a felvonót épp karbantartották. Úgyhogy a nagy semmiért elgyalogoltunk Lillafüred legvégéig a hátizsákjainkkal, aztán rájöttünk, hogy egy óra múlva jön csak a busz, aztán meg Zoli döbbent rá, hogy a fényképezőgépét a megállóban hagyta (máltai életérzés).

55Úgyhogy a délelőttöt kicsit elbénáztuk, és csak déltájban értünk ki Miskolc-Tapolcára, a barlangfürdőhöz. Nagyon sajnáltam, hogy tavasz lévén a kinti medencéket nem lehetett használni, pedig az időjárás simán megengedte volna. Így kénytelenek voltunk beérni a bentiekkel. Igazán egyedi volt a tér a szépséges barlangban, és a kiegészítő mesterséges köveket is teljesen természethűre építették meg. A medencék közötti utacskákon végigfolyt a patak, és mészkövön tapicskolhattunk.

58

A nagymedence kifejezetten hűs vizű volt, csak úgy nem fagytunk meg benne, hogy folyamatosan úsztunk a sodrással. A benti medencék már pár fokkal melegebbek érződtek, ahol klasszak voltak a színváltós lámpák. Talán a Csillag-medence tetszett a legjobban, ahol időnként majdnem teljes sötétség borult ránk, és fent a kupola alakú mennyezeten csodáltuk a „csillagokat”. Ennek a teremnek kiváló az akusztikája, egy orosz nő szép dalt is énekelt, amit visszhangzottak a falak. A barlangfürdő amúgy is tele volt külföldiekkel, főleg oroszok, szlovákok és lengyelek járnak ide. Végigmasszíroztattuk magunkat a különböző erejű és fajtájú vízsugarakkal. Jól esett az izomlazítás az előző napi túra után.

13Amikor már teljesen kiázott a bőrünk, és fázni is kezdtem, elhagytuk a fürdőt, és a gondozott parkban megettünk egy lángost, illetve egy hamburgert, miközben mókusokat nézegettünk. Aztán visszatértünk a belvárosba, ahol fagyiztunk egyet, és a MISKOLC felirat közelében, a virágóránál sokat beszélgettünk. Ezután már csak a Tiszai-pályaudvar várt minket és az IC. Már induláskor besötétedett, a fél vonat-utat végigaludtam, és 10 óra után értünk anyukám lakásába.

Szépséges három nap volt a Bükkben…

2 thoughts on “Bükk

  1. Több dolog is járt a fejemben, miközben a beszámolót olvastam.Először is az első képen alig ismertelek meg Réka, annyira fiatalos tinis, jó csaj vagy, hogy még. Szerintem révbe értél (mégha sok nehézség adódik is közben), az látszik rajtad, bomba az alakod, úgy összességében jó, na. A másik, hogy olyan furi,ha valakinek nincs TV-je (nekünk sem, kb 5 éve), aztán valahol, valamiért bekapcsolódik egy-két Tv adásba, kicsit bűntudata van, mintha tilosban járna.Szerintem a rendszeres TV-zés (agybutítás) ami káros, egy-két jó műsör megnézése kötelező. Én pl a youtube-on a Gasztroangyalt szoktam megnézni. Amúgy meg jó helyen jártatok, egészségetekre 🙂

    Kedvelik 1 személy

    • Köszönöm szépen a dicséretet. Az alakért a rendszeres mozgással igencsak teszek. És általában jó a kedvem is. Szerintem is révbe értem. Ja, nem volt ám bűntudatom a tévé miatt, csak furcsa volt. És jól szórakoztunk 🙂

      Kedvelés

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Google kép

Hozzászólhat a Google felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Kapcsolódás: %s