25 év

1Egészen pontosan ennyi telt el azóta, hogy elballagtunk a gimnáziumból. És hogy ezt méltóképpen megünnepeltjük, osztálytalálkozót rendeztünk.

Milyen osztály is voltunk mi? Bevallom, a Mókus után először meglehetős csalódás. A Mókus a mi általános iskolánk volt, ahol mind az osztály-, mind az évfolyam-, mind az iskola-közösség igen erős volt. Ezek után belecsöppentük egy olyan osztályba, ahol sokan sokfelől jöttünk, sokan sokfélék voltunk. Mi elég nagy előnnyel indultunk egyébként, mert a Mókusból abban az évben 15-en kezdtek az Árpádban, ebből 9-en a mi osztályunkban. Az tehát jó volt, hogy nem csupa ismeretlen arc vett körül, de a klikkesedés hamar megindult. Voltak a Bros-osok, meg az Altésok, meg a semmilyenesek; a lényeg, hogy azt néztük, ki miben különbözik tőlünk. Aztán harmadikra kialakult egyfajta egység, ami egészen érettségiig (és persze azon túl is) megmaradt.

4Az évfolyamon 4 osztály volt, összesen körülbelül 140 új diák (a lányomék gimnáziumában összesen vannak ennyien). A 4 év alatt nem bírtam mindnek a nevét megjegyezni. A B-sekkel még csak megvolt a kapcsolat, mivel egymás mellett volt a termünk és együtt tornáztunk, a C-ből néhány emberről azért tudtunk valamit, a D-sek viszont mintha nem is lettek volna képben soha.

3Egy eléggé szerencsétlen időszakban kezdtük a gimnáziumot. A nagy épület korábban teljes egészében az Árpádhoz tartozott, azonban akkorra már jó ideje a Kandó (Kálmán műszaki főiskola) bitorolta egy részét. Sok évtizednyi (!) küzdelembe telt, mire a gimi visszakapta az egészet, de a mi időnkben akkora teremhiánnyal küzdöttek, hogy az elsősök konkrétan kiszorultak az épületből. Mi tehát nem is a Nagyszombat, hanem a Szőlő utcában kezdtük középiskolás pályafutásunkat, ami igazából a III. kerületi dolgozók gimnáziuma volt. Délután. Délelőtt pedig a miénk.

P1020004Szegény tanárok a szünetekben ide-oda futkostak a két helyszín között, tornaórákra mi futkostunk át, és nem ismerhettük meg a többi diákot sem. Nem is éreztük magunkat akkoriban az iskola csapatához tartozónak. Később aztán már az anyaépületben folytattuk a pályafutásunkat, és most már büszkén valljuk magunkat Árpádos öregdiáknak.

P1020032Rendesen megtartottuk mi 5 évente az osztálytalálkozókat, hol a Síposban, hol a Rozmarignban, hol a Mandragórában (kétszer), most pedig a Kerék étteremben. Terveztünk előtte valamilyen szabadtéri programot, szóba jött zsámbéki bográcsozás vagy dunai hajókázás is, de végül is a csekély érdeklődésre, illetve a bizonytalan időjárásra való tekintettel ez elmaradt.

15Így hát du. 2-kor a Bécsi út és a Viador utca sarkán, a kerthelyiség helyett (lógott az eső lába) a pincében gyülekeztünk. Nagyon sokan már ekkor megjelentek, amikor is kötetlenül beszélgettünk egymással, kisebb csoportokban, hol ehhez, hol ahhoz csapódva, és közben meg is ebédeltünk. Én valahogy úgy éreztem, hogy habár külsőre felnőttek lettünk, a lelkünk mélyén ugyanazok a fiúk-lányok vagyunk, mint 1988 és 1992 között.

64 órára hívtuk a tanárokat, 25-öt, akik közül végül is 8-an jelentek meg. Megöregedtek persze, és valahogy úgy érzem, mostanra tanultuk meg az ő akkori erőfeszítéseiket értékelni. Szerintem sokkal nagyobb szeretetet adtunk most nekik, mint amikor a diákjaik voltunk. Mivel jópáran közülük már eléggé megöregedtek, és ki tudja, vajon élni fognak-e még 5 év múlva, azt éreztem, most kell nekik elmondanom valami fontosat. Az orosztanáromnak azt, hogy én nem is utáltam az oroszt, hogy egyetem alatt letettem belőle az alapfokút, és hogy nemrégiben önszorgalomból elkezdtem felfrissíteni nem túlzottan megkopott tudásomat. A tornatanárnőnek azt, hogy én elsőben nagyon utáltam mozogni, de a buzogány-gyakorlatra való készülés közben aztán szép lassan megszerettem. Eldicsekedtem neki, hogy mostanra már a mindennapjaim részévé vált a torna, és hogy most már mennyire élvezem a mozgást. A földrajztanárunknak, aki szerintem mindenki nagy kedvence volt, csak annyit, hogy akkor is imádtam a földrajzot, és hogy ez a szenvedély azóta sem múlt el.

12Először velük is lazán beszélgettünk, közben újabb diákok szállingóztak, aztán jött egy kötöttebb része a délutánnak, amikor leültünk, elcsendesedtünk és következtek a beszámolók. Mindenki kapott pár percet (elvileg csak egyet, de sokszor jóval több lett belőle), hogy elmesélje, mi is történt vele a legutóbbi találkozó óta. Persze azokkal kapcsolatban nem jelentett ez túl nagy újdonságot, akik ott voltak öt éve is, ráadásul rendszeresen látjuk őket a fb-on. Viszont az, akit 20, vagy akár 25 éve láttunk utoljára, már tudott sok érdekességgel szolgálni.

13A következő tendenciák voltak megfigyelhetők: egyre többen váltak el; annak ellenére, hogy már 43. évünkben járunk, többeknek most született az első gyermekük; többen pedig arról számoltak be, hogy az eddigi megszokott mókuskerék helyett most váltottak, és fogtak bele valami egészen újba. Én is ugye főleg a válásról, az új páromról, a Nógrádi házról-kertről, illetve a life-coaching átképzésről meséltem. Ha hiszitek, ha nem, az 5 gyerekemmel nem én vagyok a csúcstartó (oké, lányok között igen): az egyik srácnak nemrégiben született meg a 8. (!!!) gyereke.

14Az osztályfőnökünk egy érdekes, és számomra nagyon megható mozzanattal zárta ezt a részt. Egy levelet olvasott fel, amit az utolsó, kőszegi osztálykiránduláson írtunk neki. Mielőtt kiszöktünk volna kocsmázni. A tanárnő ugyanis 10-ig adott nekünk kimenőt, mi viszont kissé tovább gondoltunk kimaradni. Két választásunk volt: vagy meghunyászkodunk és maradunk, vagy szó nélkül lelépünk. Mi a harmadikat választottuk: a levelet, ami hihetetlen kulturált hangnemben íródott meg. Ezek után kimásztunk az ablakon, és a tanárnő már csak a hűlt helyünket meg a levelünket találta meg. Azt mondta, nem haragudott, csak aggódott, hogy mindenki épségben visszatérjen. Végül is ez megtörtént az én kivételemmel, nekem csak némi támogatással sikeredett – nos, azóta nem iszom alkoholt.

116 órára már a közeli gimnáziumban vártak minket. Az aulában egy fogadást rendeztek a 25, illetve az 50 éve érettségizettek részére. Igazán nagyra értékeltük, hogy az iskola kórusa csak nekünk énekelt, ám minket valahogy jobban lekötött a sok enni- és innivaló, miközben felemlegettük a régi büfés emlékeket „Szivivel” és a puncskockával. Teljesen renitens ex-diákok módjára viselkedtünk: az előadásra nem igazán figyeltünk, zabáltunk, és végig egymással beszélgettünk. Ekkorra már teljessé vált a létszám. (A 35-ös osztálylétszámból mindössze 3-an voltak távol, igazoltan).

5Megérkeztek a többi párhuzamos osztály diákjai is, és megkezdődött egy lazább keveredés is. Különböző szintű volt részemről a felismerés: valakit egyből beazonosítottam, másoknál akkor esett le a tantusz, amikor mondta a nevét, valakik arcról ismerősnek tűntek, de ehhez már név nem kapcsolódott, megint mások pedig a totális ismeretlenség homályába burkolóztak. Érdekes esetek is történtek: egy tanárra azt hittem, hogy ő is B-s volt, egy lányra pedig gyakorlatilag mindenki azt hitte, hogy ő tanárnő.

107 órakor kezdődött meg maga a ballagás, amikor terveink szerint mi is kivonultunk volna az Amfiteátrumba. Ám ekkor kezdett el szakadni az eső. A végzős diákok, a rokonaik, a buzogányos lányok és a fáklyás fiúk mind kénytelenek voltak a zuhéban végig kint állni, ám mi, punnyadt 43 évesek úgy döntöttünk, inkább a zárt épületben maradunk.

P1020015Először végigjártuk a gimnáziumot, csodálkozva az immáron megnyitott (anno Kandós) részeken. Kell is a nagy tér, mert jónéhány éve már nyolcosztályos gimnáziumként is működik az Árpád. Sajnos a régi osztálytermünket zárva találtuk, ezért a kémia-teremben ültünk be a padokba, nagyjából eltalálva az akkori helyünket. Itt eljátszottuk azt a jelenetet, amiért az egyik srác igazgatói intőt kapott anno. Minden teremről, minden folyosóról eszébe jutott valakinek valamilyen emlék.

7Aztán a 2. emeleti ablakokból néztük végig a ballagás hagyományosan leglátványosabb részét, a buzogány-gyakorlatot. Ezt mi is végigcsináltuk anno, bár a mostaniak buzogánya jóval könnyebb, minta miénk volt. Viszont szegények most csúszkálhattak a nagy sárban. Messziről nem jött le, mennyire küzdöttek az elemekkel az Amfiteátrumban; mi csak gyönyörködtünk a zenére mozgó fehér és piros fényekben. A végén pedig (a mi időnkben ilyen nem volt) tűzijáték zárta az ünnepséget.

8Ekkor főleg a volt szerelmemmel (általános iskolában évfolyam-, gimnáziumban osztálytársak voltunk) beszélgettem, aki egész kamaszkoromat meghatározta, hiszen 5 és fél évig jártunk. Már meg se lepődtem rajta, hogy egymás mellett kötöttünk ki, mert ez történt öt évvel ezelőtt is. A különbség az volt, hogy akkor hajnali 6-ig a kapcsolatunkat veséztük ki, most viszont inkább a jelenkor nehézségeiről, problémáiról esett szó.

2A buli azonban nem ért véget. A Sunny-ban folytattuk (ezúttal már az összes osztály együtt), ami az egyik évfolyamtárunké, és az egészet lefoglalta nekünk. Először külön asztalokhoz ültünk le osztályonként, de aztán hamarosan megkezdődött a járkálás. Vagy a mi asztalunkhoz jött oda valaki a B-ből, C-ből, vagy mi mentünk oda másokhoz. Ekkor meg főleg a másik volt szerelmemmel beszélgettem, akivel sajnos anno nem teljesült be a kapcsolatunk, sőt, érzelmeink mind a többiek, mind egymás előtt rejtve maradtak. Ezeket csupán nemrégiben fedtük fel egymás előtt (lásd. az „Időutazás” című írásomat). Vele konkrétan 25 éve nem találkoztam, úgyhogy nagyon jó volt felidézni a múltat, és megbeszélni a jelent.

9A hangulat, ezzel párhuzamosan az alkoholszint kezdett a tetőfokára hágni, bár én persze csak gyümölcslevet ittam, és a világ legvacakabb ropiját rágcsáltam hozzá. Éjfél után aztán szépen kezdtek az embrek el-elszállingózni, úgyhogy szép lassan mi is lehúztuk a rolót. Az after-party részemről hajnali 2-kor zárult, a szememet viszont csak 3-kor hunytam le álomra. Majd 4 óra alvást követően hazatértem a gyerekeimhez, akik nagyon jól helyt álltak itthon nélkülem, és egész jól tolerálták, hogy az anyjuk bulizott egyet.

 

  1. május

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Google kép

Hozzászólhat a Google felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Kapcsolódás: %s