Atilla? Király!

images

Természetesen nem egy ismerős srácot fogok dicsérni, nem is a hunok vezetőjét, történelmi okfejtésekbe sem bocsátkozom: egyszerűen megint az abai gimnáziumról írok. Amit Atilla királyról neveztek el. Igen, így, egy T-vel és két L-lel, amit „odafent” igen nehezen fogadtak el. Azt is meg kellett emésztenie a hivataloknak, hogy a hunok „véreskezű pogány vezérét” hogy hívhatja valaki királynak. Az meg aztán végképp érthetetlen volt nekik, hogy a XXI. században miképp veheti fel egy gimnázium ennek a „maradi és korszerűtlen” uralkodónak a nevét.

hqdefault (1)

Mindezt „Igibá” (alias Szilasy György igazgató úr) mesélte el nekünk ma a Nyílt napon. Ahol lassan már állandó vendégek vagyunk. Virággal is voltunk, Kendével tavaly is, idén is. Mert hogy a lányom után a fiam is ide készül. Más alternatíva nincs is számára. Abára megy és pont.

Hogy mi vonzza a gyerekeimet ebbe az iskolába, az számomra nem is kérdés, hiszen mi a volt férjemmel már akkor kiszemeltük ezt a sulit, amikor az még csak tervrajzokon és Igibá álmaiban szerepelt. És már akkor megtetszett nekünk, amikor ideiglenesen a kultúrházban indult el legelső évfolyam.

1Aba különleges hely. A falu, vagyis bocsánat, kisváros számomra annyira nem, engem (elnézést, ha az ott lakókat ezzel megsértem) ez a lapos Sárvíz-vidék csöppet se vonz. A benne élő emberek viszont annál inkább. Egy polgármester, aki már sok éve teljes mellszélességgel támogatja a gimnáziumot. (Tehát, nem csalás, nem ámítás, ez nem alapítványi, hanem állami iskola!) Egy általános iskola, ahol egy osztály Életfa-programmal indul. Egy művészeti iskola, ahol a néptánc és a népzene az alap.

Egy nyílt nap, ahol a diákok kézműves munkái díszítik a falakat. Batikolt függönyök, nemezelt, faragott tárgyak, bőrök, kovácsoltvas eszközök, képkiállítás. A falra kisfilmet vetítenek; népzenei aláfestéssel az elmúlt év fotóiból válogatott a szerkesztő.

hqdefault

Ahol az igazgató a gabonakörökkel kezdi az előadását. Szembesít minket azzal, hogy az emberiség látszólagos „fejlődése” a „majomtól” a Homo sapiensen át igazából visszafejlődés volt az előemberhez hasonló testtartású „Homo Informaticus”-hoz. Hogy a kisgyermekkor ösztönös kíváncsiságát mennyire megöli a mai iskolarendszer, így mire a gyerek középiskolába érkezik, már elvész a tudásvágya, elfogynak a kérdései. Hogy másoknak az a fontos, a gyerek sikeres legyen, és boldoguljon az életben, neki pedig az, hogy boldog legyen.

107Elmeséli, hogy ő nem lineárisan tanítja a történelmet, hanem a jelenkorból visszagombolyítva. A fizikatanár közli, hogy ő a 11-es fizikával kezdi, és a 9-essel fejezi be, mert így sokkal logikusabb; a nagy egészből indulnak ki, és kevésbé vesznek el a képletekben és számításokban. A magyartanárnő elmondja, hogy ő imádja a jó verseket és regényeket, ezt a szenvedélyt még az egyetemnek sem sikerült belőle kiölnie, és a gyerekekkel főleg az olvasás szeretetét szeretné elérni. Nyelvtanból pedig fontosabbnak tartja a szógyököket, mint a mondatelemzést. Itt a drámán a diákok maguk viszik színpadra a műveket, saját tervezésű díszletekkel és jelmezekkel. A rajztanárnő mindenkinek ötöst akar adni rajzból, mert szerinte olyan nincs, hogy valaki nem tud rajzolni – a lényeg, hogy élvezzék az alkotás örömét.

kvaba1-639x427

Igibá megemlíti a finn iskola-modellt, ahol a lényeg, hogy a gyerekek keveset vannak a suliban, és házi feladat sincs. Mellesleg a tanárok célja, hogy a gyerek éljen, de úgy érzi, egy külföldi példát nem lehet teljes egészében Magyarországra alkalmazni. Megemlíti másik nagy iskola-ideálunkat, a tyekoszi Orosz Családiskolát is, ahová kb. 4 évvel ezelőtt mi is ki akartunk jutni. Neki sikerült, eltöltött ott bő egy hetet, de azt mesélte, azt a modellt sem tudná hazánkban maradéktalanul elképzelni. Más kell a nyilas népének.

4Miközben az iskolaépületből átvonulunk az ifjúsági szállóba, mondom Joci bának, hogy mi igazából a finom, kemencéből melegen kivett pogácsa kedvéért járunk nyílt napra… (Ő az, aki fafaragást, sakkozást és logikát tanít.) A koleszban a szokásos néptánc és népzene mellett az abai diákokból alakult Abanda zenekar is megmutatja magát, sőt, az is megtudjuk, mire jó egy virágtartó (elárulom: dobolni!). A nyílt nap végül fergeteges moldvai táncházba csap át, majd mikor a szülők már elszállingóztak, a srácok a „Nyolc óra munka, nyolc óra pihenés”-t éneklik ugrálva, hegedű és tangóharmonika aláfestéssel. Hiszen ez az iskola erre is tanít: hogyan kell mulatni!

Vettem egy kislánytól mézeskalács-fűszerkeveréket, végre személyesen találkoztam a szoknya-csodákat varró Antal Andival (AA Műhely), és Virág régi ovis-társával is. Hálás köszönetem Évának, aki ismeretlenül oda-visszaszállított minket Budapest és Aba között, nemcsak a fuvarért, hanem a megismerkedésért és a kellemes beszélgetésért.

Legközelebb januárban megyünk Abára. Akkor írja Kende a felvételit. Drukkoljatok!

 

  1. november

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Google kép

Hozzászólhat a Google felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Kapcsolódás: %s