Női kör(ök)

P1030852

Immáron öt éve annak, hogy női köröket kezdtem tartani, bár az utóbbi időben mintha „csöppet” visszafogtam volna a lendületet. Ugye eleinte tavasztól őszig havonta összejöttünk a „boldogasszonyokkal”, de múlt évben és idén is csak kettő-kettő kört tartottam.

Ez azért furcsa, mert korábban sokkal messzebb laktam, így jóval macerásabb volt elbumliznom Budapestre. Most, hogy közelebb költöztem a fővároshoz, adta volna magát a dolog, hogy gyakoribbá, rendszeresebbé váljanak ezek az alkalmak, ám mégsem így történt, sőt.

P1030843Gondolkoztam rajta, hogy miért; találtam is rá okot. Eleinte nekem ezek a női körök egyfajta kiugrást jelentettek a rutinos hétköznapokból. Néha végre eljöhettem az erdőből a városba, a viszonylag magányosabb életformában (mikor már a szőlőhegyen éltünk a jurtában) ezek a találkozások jelentették a valódi emberi kapcsolataimat. A visszafogottabb életmódból kizökkenhettem a mozgalmasabba. Itt Nógrádon viszont megvan a jó kis egyensúly: csendes az élet, ha úgy akarom, ha pedig találkozni szeretnék másokkal, azt jóval könnyebben megtehetem, mint mondjuk a Zselicben vagy a Balaton-felvidéken.

4

Kézenfekvővé vált egyébként, hogy itt is kellene szerveznem női köröket. Az egyik lehetőség az volt, hogy kihívom magamhoz vidékre a városi lányokat-asszonyokat, és ez meg is történt tavaly, de valamiért nem lett folytatása. Idén tavasszal viszont arról kezdtünk el beszélni a borókásokkal (Aki még nem tudná: Boróka Ház = közösségi tér a szomszédos Diósjenőn), hogy a helyi nőket kellene összefogni egy körbe. Ez a három falu, Berkenye, Nógrád és Diósjenő egy földrajzi egységet alkot, és mindegyik településen él egy pár „ufó” (gyüttment, alteros, kinek milyen elnevezés tetszik) család. Nekik akartunk lehetőséget teremteni az együttlétre.

P1030850

Szuper ötlet!, lelkesedett Réka. Mikor? Hááát… Váruk meg a nyári szünetet, és majd aztán. Remek!, lelkesedett Réka. Elérkezett a szeptember. Na, mikor legyen az első női kör? Jaj, még nem alakultak ki az éves programok, inkább hagyjuk ki a szeptembert. Óóó…na jó, egyezett bele kicsit bánatosan Réka. Végre eljött az október, és vele az első időpont a borókás női körre. 23-án az idő nemcsak a forradalmi megemlékezéseket mosta-fújta el, de ezt is. Összesen kettő darab érdeklődő lett volna. Az nem kör, szomorkodott Réka, akkor maradjon inkább el. Majd novemberben. Oké.

P1030849Felraktam az eseményt a fb-ra többször is. Külön írtam vagy szóltam minden olyan helyi ismerősnek, akiről feltételeztem, hogy érdekelné. Örültem, mert a legeslegelső női körömről ismert egyik „ős-boldogasszony” is jelezte, hogy Budapestről kijön a Börzsönybe. Hurrá!, lelkesedett Réka. És elérkezett a nap előestéje, mikor sorra jöttek a lemondó üzenetek. Majd aznap délelőtt is. Ez nem lehet igaz!, fakadt ki Réka. A barátnőm közben megérkezett, megebédeltünk, beszélgettünk, és reménykedtünk benne, hogy valami csak lesz. Nem lett, rajta kívül mindösszesen egyvalaki jelezte a részvételét, aki szintén nógrádi. Mondtam, hogy akkor jöjjön át ő is hozzánk, legyen nálunk a találkozó, nehogy már három emberrel a Borókába kelljen átbumliznunk.

5Tehát november, első helyi női kör – azaz háromszög. Bekucorodva a hálószoba lila keleti ágyterítőjére, párnáira. Andi és Erika, két gyökeresen más habitusú és hátterű nő, épp ezért izgalmas párosítás. Plusz Réka, aki félig moderátorként, félig azért részvevőként is jelen volt. Múltunk és jelenünk, gyermekekhez fűződő viszony, női szerepek és életszakaszok, elengedés… Fel sem tudom sorolni azokat a témákat, amiket mind érintettünk. Annyira belemerültünk, hogy még szünetet is elfelejtettünk tartani!

P1030844Azt a következtetést viszont az eddigiekből levontam, hogy ez itt és így nem fog összejönni. Ami pedig nem megy, azt nem kell erőltetni. Lemondani viszont nem akarok a női köreimről! Megoldás: ismét Budapest lesz a helyszín, kétmillió ember közül csak nagyobb esély van arra, hogy összegyűljön egy körre való. Tapasztalataim szerint egy ilyen jellegű kör ideális létszáma 6-8 fő, már megint az a bűvös hetes szám, mert így megvan a csapat-fíling, de megvan mindenkinek a kellő esély az egyéni megnyilvánulásokra.

Egy szónak is száz a vége, december 16-án (szombaton) Budapesten, a régi újlipótvárosi helyszínen NŐI KÖR!

https://www.facebook.com/events/395011910934479/

Előtte pedig egy miskolci meghívásnak teszek eleget. Most hétvégén szombaton ÉletIskola és Közösségi Lét előadás és beszélgető-kör az otthontanulásról, gyermeknevelésről, valamint a természetes életmódról és a közösségi összefogásról.

https://www.facebook.com/events/801973096641645/

Vasárnap pedig mi más, mint: Női kör – Miskolcon, a Holdamban!

https://www.facebook.com/events/2074834536078162/

 

  1. november

Atilla? Király!

images

Természetesen nem egy ismerős srácot fogok dicsérni, nem is a hunok vezetőjét, történelmi okfejtésekbe sem bocsátkozom: egyszerűen megint az abai gimnáziumról írok. Amit Atilla királyról neveztek el. Igen, így, egy T-vel és két L-lel, amit „odafent” igen nehezen fogadtak el. Azt is meg kellett emésztenie a hivataloknak, hogy a hunok „véreskezű pogány vezérét” hogy hívhatja valaki királynak. Az meg aztán végképp érthetetlen volt nekik, hogy a XXI. században miképp veheti fel egy gimnázium ennek a „maradi és korszerűtlen” uralkodónak a nevét.

hqdefault (1)

Mindezt „Igibá” (alias Szilasy György igazgató úr) mesélte el nekünk ma a Nyílt napon. Ahol lassan már állandó vendégek vagyunk. Virággal is voltunk, Kendével tavaly is, idén is. Mert hogy a lányom után a fiam is ide készül. Más alternatíva nincs is számára. Abára megy és pont.

Hogy mi vonzza a gyerekeimet ebbe az iskolába, az számomra nem is kérdés, hiszen mi a volt férjemmel már akkor kiszemeltük ezt a sulit, amikor az még csak tervrajzokon és Igibá álmaiban szerepelt. És már akkor megtetszett nekünk, amikor ideiglenesen a kultúrházban indult el legelső évfolyam.

1Aba különleges hely. A falu, vagyis bocsánat, kisváros számomra annyira nem, engem (elnézést, ha az ott lakókat ezzel megsértem) ez a lapos Sárvíz-vidék csöppet se vonz. A benne élő emberek viszont annál inkább. Egy polgármester, aki már sok éve teljes mellszélességgel támogatja a gimnáziumot. (Tehát, nem csalás, nem ámítás, ez nem alapítványi, hanem állami iskola!) Egy általános iskola, ahol egy osztály Életfa-programmal indul. Egy művészeti iskola, ahol a néptánc és a népzene az alap.

Egy nyílt nap, ahol a diákok kézműves munkái díszítik a falakat. Batikolt függönyök, nemezelt, faragott tárgyak, bőrök, kovácsoltvas eszközök, képkiállítás. A falra kisfilmet vetítenek; népzenei aláfestéssel az elmúlt év fotóiból válogatott a szerkesztő.

hqdefault

Ahol az igazgató a gabonakörökkel kezdi az előadását. Szembesít minket azzal, hogy az emberiség látszólagos „fejlődése” a „majomtól” a Homo sapiensen át igazából visszafejlődés volt az előemberhez hasonló testtartású „Homo Informaticus”-hoz. Hogy a kisgyermekkor ösztönös kíváncsiságát mennyire megöli a mai iskolarendszer, így mire a gyerek középiskolába érkezik, már elvész a tudásvágya, elfogynak a kérdései. Hogy másoknak az a fontos, a gyerek sikeres legyen, és boldoguljon az életben, neki pedig az, hogy boldog legyen.

107Elmeséli, hogy ő nem lineárisan tanítja a történelmet, hanem a jelenkorból visszagombolyítva. A fizikatanár közli, hogy ő a 11-es fizikával kezdi, és a 9-essel fejezi be, mert így sokkal logikusabb; a nagy egészből indulnak ki, és kevésbé vesznek el a képletekben és számításokban. A magyartanárnő elmondja, hogy ő imádja a jó verseket és regényeket, ezt a szenvedélyt még az egyetemnek sem sikerült belőle kiölnie, és a gyerekekkel főleg az olvasás szeretetét szeretné elérni. Nyelvtanból pedig fontosabbnak tartja a szógyököket, mint a mondatelemzést. Itt a drámán a diákok maguk viszik színpadra a műveket, saját tervezésű díszletekkel és jelmezekkel. A rajztanárnő mindenkinek ötöst akar adni rajzból, mert szerinte olyan nincs, hogy valaki nem tud rajzolni – a lényeg, hogy élvezzék az alkotás örömét.

kvaba1-639x427

Igibá megemlíti a finn iskola-modellt, ahol a lényeg, hogy a gyerekek keveset vannak a suliban, és házi feladat sincs. Mellesleg a tanárok célja, hogy a gyerek éljen, de úgy érzi, egy külföldi példát nem lehet teljes egészében Magyarországra alkalmazni. Megemlíti másik nagy iskola-ideálunkat, a tyekoszi Orosz Családiskolát is, ahová kb. 4 évvel ezelőtt mi is ki akartunk jutni. Neki sikerült, eltöltött ott bő egy hetet, de azt mesélte, azt a modellt sem tudná hazánkban maradéktalanul elképzelni. Más kell a nyilas népének.

4Miközben az iskolaépületből átvonulunk az ifjúsági szállóba, mondom Joci bának, hogy mi igazából a finom, kemencéből melegen kivett pogácsa kedvéért járunk nyílt napra… (Ő az, aki fafaragást, sakkozást és logikát tanít.) A koleszban a szokásos néptánc és népzene mellett az abai diákokból alakult Abanda zenekar is megmutatja magát, sőt, az is megtudjuk, mire jó egy virágtartó (elárulom: dobolni!). A nyílt nap végül fergeteges moldvai táncházba csap át, majd mikor a szülők már elszállingóztak, a srácok a „Nyolc óra munka, nyolc óra pihenés”-t éneklik ugrálva, hegedű és tangóharmonika aláfestéssel. Hiszen ez az iskola erre is tanít: hogyan kell mulatni!

Vettem egy kislánytól mézeskalács-fűszerkeveréket, végre személyesen találkoztam a szoknya-csodákat varró Antal Andival (AA Műhely), és Virág régi ovis-társával is. Hálás köszönetem Évának, aki ismeretlenül oda-visszaszállított minket Budapest és Aba között, nemcsak a fuvarért, hanem a megismerkedésért és a kellemes beszélgetésért.

Legközelebb januárban megyünk Abára. Akkor írja Kende a felvételit. Drukkoljatok!

 

  1. november

Enyészet hava – Hangulatképek

P1030801November… Ha régebben megkérdezett volna valaki, melyik hónapot szeretem a legkevésbé, akkor biztosan a novembert választottam volna. Ne is finomkodjunk: utáltam a novembert! Jön a nyúlós-nyálas köd, a végtelen szürke égbolt, az unalmas esők, az ember didereg és csúszkál a sárban… Levelek, virágok szinte sehol, minden elpusztul, ott is van a nevében is az „enyészet” szó. Ez már nagyon nem az a szép ősz, de a ropogós hó, a jégkristályok és a varázslatos karácsonyi ünnepkör még várat magára.

P1030799Mostanában viszont, amióta a „lásd meg mindenben a szépet”, és az „élj pozitívan” bűvöletében igyekszem élni, megkíséreltem megkedvelni ezt az időszakot is. Nézzük hát, hogy nekem/nekünk mi a jó a novemberben:

P1030802Az oké, hogy lehullottak a szép színes falevelek, de ezáltal az akácos mögül előbukkant a nógrádi vár. Nemcsak a teraszról, bentről is szép a látvány. Itt kucorgok a szobában, és innen látom a csupasz ágak mögött a várdombot. Nem rossz kilátás…

P1030804Természetesen a veteményes is csupasz már. Az első komolyabb fagyok beállta előtt felszedtünk mindent a kertből.

P1030755Néhány zölden leszedett paradicsom tálcán pirosodik.

P1030757Az utolsó adag petrezselymet is megszárítottam.

P1030754A kamrába kerültek a legutolsóként kihúzott répák is.

P1030619A kamra legalsó polcán borsó és zöldbab „befőttek” sorakoznak. Sajnos ezt a kényszer szülte, ugyanis egyik reggelre kiolvadt az újonnan beszerzett (azaz használtan vett, olcsó húsnak híg a leve) nagyobb fagyasztónk. Miután jól kibőgtem magamat, villámsebességgel mentettük a menthetőt. Ami még jeges volt, passzíroztuk bele a régi, feleakkora mélyhűtőbe. Sajnos sok mindent ki kellett dobni, rengeteg pénzünk és munkánk veszett így kárba. A végén kimaradt egy csomó zsák borsó és zöldbab, gyorsan receptet kerestünk hát, és forró sós lével tartósítva, dunsztolva eltettük őket más módon télire. Bevallom, a munkálatok nagy részét a férjem végezte (miközben én elkeseredetten bömböltem; ezt most azért is írom nektek, hogy lássátok, nálunk se minden happy), eltelt vele egy egész nap, de örömmel írom, hogy a zöldségek-gyümölcsök nagy részét sikerült megmentenünk.

P1030767A legeslegutolsó kamrai munkálatként elkészültek a zöldséges zsákocskák is. Azaz egységcsomagokat csináltunk sárga- és fehérrépából, karalábéból, zellerből, karfiolból. Ezeket a munkálatokat meg főleg én csináltam, de a hámozásban, aprításban a kislányok is segítettek. Télen már csak elő kell őket venni a fagyasztóból. Elégedettséggel tölt el az érzés, hogy ősztől tavaszig minden héten fogok tudni jóízű zöldséglevest főzni a családnak.

P1030800Az oké, hogy hideg van, de ez is tartogat örömöt. Nálunk itt a Börzsönyben ugyanis már fagy. Tegnap reggel például mínusz 7 fokot mutatott a hőmérő. Csodaszép volt a deres fű! (Sajnos azt elfelejtettem fotón megörökíteni, csak gyönyörködtem benne.) Roppan a talpunk alatt a jég, a befagyott pocsolyákon lehet csúszkálni. A gyerekek a réten feltörik a jeget, és azt szopogatják, állítólag „finom” csemege…

23163725_538210703183899_860795483_n

A nógrádi tó persze még nem fagyott be, de a korcsolyázást már annyira várják, hogy Kende meg Csillag barátokkal elment Úny közelébe egy fedett jégpályára.

P1030807Mivel hideg van, most már egész nap fűtünk. Ez a gyerekek számára persze nem túl jó hír, mert be kell hordani a fát és gyűjteni kell a gyújtóst. Na de amikor ropog a fa a kályhában! Imádom a lángok, a parázs látványát! És milyen jó a csikótűzhelyhez bújni, ami ontja a meleget! Sülhet benne a kenyér és a finom sütemény.

P1030805Itt a hűs időszak, a párom is hazatért a nagy túrájáról. Most már nem fog annyit mászkálni, ezért több energiát tud fordítani a házra. Miután felolvadtak a Himaláján átfagyott csontjai, és kipihente a nepáli út fáradalmait, rögtön neki is fogott a munkálatoknak. Előkészítette a lenti műhely betonozását.

P1030809Beépítette lambériával a kádunkat (végre megvan a hőn áhított dézsa-fíling). A mosdó előtti csövek is faburkolatot kaptak.

P1030811A bejárati ajtó fölötti villanyelosztó nem tudom micsoda (jól van na, nőből vagyok!) csinos szekrénykét kapott maga köré. A fogantyúk a Zoli-stílusnak megfelelően hántolt akác ágakból készültek.

P1030758Férjem egy nagyobb szekrényt is készített a lépcső fölé, ide kerültek zsákokban a nyári ruhák, illetve a már nem jó, majd jó lesz, kinőtt és majd belenövős holmik és lábbelik. Végre vége az egérszar-szagnak és a penészedésnek! (Eddig ugyanis mindenféle vacakabbnál vacakabb helyeken, pincében, kisházban, sőt: volt, hogy kint a kertben, ponyva alatt tároltuk ezeket.)

P1030806A benti dekoráció egy részét a melegbe behozott szobanövények jelentik. És mivel a házba jobban beszorult gyerekeim mostanában sokkal többet kézműveskednek, ezért az ő alkotásaikkal díszítjük a polcokat, falakat.

23319154_1948751832034379_243438193456554710_nKevesebbet járkálnak el az emberek, többek vannak zárt térben, elérkezett hát a közösségi események ideje. A Boróka Társaskör újra beindult! Felnőttek-gyerekek hol együtt, egy kupacban, hol külön-külön hódolnak a (szerencsére nem veszélyes) játék-szenvedélyüknek Diósjenőn. A legnagyobb kedvenc a Concept, amikor különböző jelekkel kell fogalmakat „elmagyarázni” a többieknek, illetve a Fedőnevek, aminek képtelen vagyok egy mondatban elmagyarázni a szabályát, de akit érdekel, jöjjön el Diósjenőre, és velünk együtt vidámkodhat.

23517583_545693172442868_5960722902350298757_nA gyerekek számára lehetőségünkhöz mérten igyekszünk kulturális programokat biztosítani. Legutóbb például a zeneiskolások látogattak el Budapestre az Erkel Színházba, ahol a Parázsfuvolácska című előadást nézték/hallgatták meg. Lesz kórus-koncert is a templomban, és fuvola-fellépés az iskolában.

P1030772Meg aztán itt vannak az ünnepek is, lásd. a múltkori bejegyzésemet a Márton-napról.

Már meg sem tudni, hány érvet soroltam fel az imént arra, hogy nem is annyira rossz hónap ez a november. Kuckózzatok ti is be a családdal a jó meleg házba, és várjátok a decembert, nemsokára elérkezik!

(Az a vicces, hogy a poszt közzétételének pillanatában ragyogóan sütni kezdett a nap!)

Fény és Tűz – Márton nap

30Ma az öcsém megkérdezte tőlem, mi a csuda az a Márton-nap. És tényleg, mikor mi gyerekek voltunk, novemberben csak a „Nagy Októberi Szocialista forradalmat” ünnepeltük Internacionáléval és szovjet himnusszal. Nem jött Szent Erzsébet a rózsacsokorral, se Szent Katalin a férjjóslással (bár cetlire írt neveket mintha valamikor huzigáltunk volna), és disznót sem öltünk Szent Andráskor. Szent Mártonról sem tudtunk mi semmit, egészen addig, míg a waldorfosoktól meg nem ismertem a lámpásos hagyományt, majd utána nem olvastam a szent legendáinak.

10A gyerekeim tudatába mostanra azt hiszem, sikerült teljesen bevésni a Márton-napot. Ismerik a szent köpönyeges-koldusos, illetve püspökös-elbújós-ludas sztoriját. Kapásból el tudnak énekelni négy-öt libás dalt, és népi játékból is ismernek párat, melyek főszereplői libák. A lámpáskészítési technikájuk is profivá változott, én a nyomukba sem érek. No, de mindig van új a nap alatt, az idei Márton-nap is hozott némi újdonságot.

8Most valahogy minden sokkal jobban jött ki, mint tavaly. Pedig azért a 2016-os Márton-napra is jó szívvel emlékszem vissza, de az időjárás például ezúttal sokkal kegyesebb volt hozzánk. Eső és szélvihar helyett hűs, de abszolút elviselhető hőfok és nulla csapadék.

20A helyszín is változott, a kisebb közösségi épületből a nagyobb művelődési házba költözött át az ünnep, és erre szükség is volt, mert sokkal többen jöttek el, gyerekek, felnőttek egyaránt. Nekem az tetszett, hogy nemcsak a gyerekek, hanem a szüleik, nagyszüleik is velük együtt kézműveskedtek. Sikerült hát elérni a tavalyi célt: akkor az első alkalommal hagyományt teremtettek, amit most tovább éltettek.

2Sokkal többen segítettek a szervezésben is. Az előtérben gázlángon sült a lángos és a palacsinta, „Nógrádiak Nógrádért” feliratú kötényben önkéntesek rakták rájuk a tejfölt, sajtot, hagymát, kenték a lekvárt meg a kakaót.

16Mintha most még több kellékkel lett volna megrakodva az asztal. Csillám, dísz-só, hókristály, csipkék, hálók, szalagok, farkasfogak, üveggyöngyök, csillogós szivacsok, festékek… A mi lámpásaink idén kékes-türkizes-zöldes színben pompáztak, én pedig hozzám egyáltalán nem illő módon egy nagyon csicsás lila lámpást alkottam. Márton-lúd és barátai ott lógtak fent a plafonról, és a gyerekek is készíthettek libás dekorációt. A sarokban gitár és dob biztosította az élőzenei aláfestést.

18Amikor mindenki elkészült, a Margit-forrásnál gyülekeztünk a felvonulásra várva. Meggyújtottuk a mécseseket, szépen világítottak a lámpások. Egyszer csak megjelent egy reneszánsz ruhába öltözött hölgy és férfi párja, akinél kecskebőrből készült duda volt. 22Dudaszóra indult meg a menet végig a fő utcán, onnan pedig fel a várba, mécsesekkel szegélyezett köves úton Mi most direkt a menet élén haladtunk, hogy feljebb érve, onnan hátranézve végigtekinthessünk a szép fényeken.

26Amikor mindenki felért, láttuk, hogy már minden elő van készítve a show-hoz. Félkör alakban guggolva-állva helyezkedtünk el, onnan néztük a tűzzsonglőr bemutatóját. Nagyon színvonalas, változatos produkció volt, különféle eszközökkel és alakzatokkal. 27Leglátványosabb talán az volt, amikor egy-egy kicsit monotonabb mozdulatot hirtelen felvillanás követett suhogó hanggal. Vicces volt, amikor erre a legelső sorban ülő gyerekeim megriadva hátrahőköltek.

29Visszafelé direkt a menet végére maradtunk, mert akkor meg a levonuló tömeg nézett ki szuperül fentről. Ekkor már nagyon sokan kaptak fáklyát, nagyobb volt a lezúduló fény-áradat.

24Az átfázott felvonulókat a művházban újabb adag lángos és palacsinta, valamint forró tea várta. Majd filmvetítés, amint ezúttal mi is maradtunk. Nils Holgerson és Márton lúd történetét néztük meg kicsikkel-nagyokkal. Meglepett, hogy a sok nyüzsgő, beszélgető, enni- és innivalóért ki-kijárogató gyerek között az enyémek mekkora önfegyelemmel ülték végig a mesét.

1 (2)Bezzeg aztán! Kiszabadultunk a sötét éjszakába, ezek végigrikoltozták az utat, sikításaikkal felverték a falu csendjét. Különösen az a szakasz volt izgalmas, ahol nincs közvilágítás, ők meg ijesztgetősdit játszottak. Tartalmas nap volt, és másnap újabb izgalom várt a lányokra: a „Parázsfuvolácska”.

(A képek forrásai: Paulinyi Zoltán Photography és Nógrádiak Nógrádért)

 

  1. november

ÉletIskola – Őszhó

P1030680Szuper jó volt ez az október! Igazi harmonikus tanulás. Némi iskolás dolog is bejátszott persze, sok-sok életszerű kiegészítéssel. Vagyis inkább megfordítom: több volt az életszerűség, és ezeket egészítettük ki írással, olvasással, számolással.

P1030625Hogy így alakult, annak fő oka az időjárás. Jött a csodálatos indiánnyár, vétek lett volna a négy fal között maradnunk. Amit csak lehetett, kint tettük a kertben vagy a természetben. Imádom az otthontanulásnak ezt a rugalmasságát!

P1030689Először is sokat kirándultunk, a környék különböző részeit jártuk be. Hol három kislánnyal, hogy barátnőm gyerekeivel, hol a teljes hattagú életiskola-csapattal. Jártunk a kápolnánál, a kálvária-dombon, a temetőnél, a várban, a zártkerti részen, és a berkenyei erdőben. Jókat túráztunk, néztük a tájat, a látnivalókat. Néha olyan meleg volt, hogy mezítláb mentek.

P1030654

De nehogy azt higgyétek ám, hogy ezek amolyan céltalan kóborlások voltak, mert rengeteg „tanulást” is becsempésztem. Pl. úgy mentünk az útvonalon, hogy mindig mondtam, melyik égtáj felé kell kanyarodni. Vittem a Börzsöny-térképet, azon kellett tájékozódniuk. Figyeltük a lágyszárú növényeket, a bokrokat, fákat.

P1030686Gyűjtöttek mindenfélét, színes levelet, gyékényt, ettek szedret, kökényt. Figyeltük a rovarokat, madarakat, és rémüldöztünk az ál-vaddisznótól. Avart szórtak, vadász-lesre másztak. Amikor letelepedtünk pihenni, a Börzsöny felszínéről és élővilágáról, vagy a Nógrádi vár történetéről meséltem nekik.

P1030655A természet annyira megihlette a gyerekeket, hogy erről rajzoltak és alkottak. Hegyeket, állatokat, de azért emberi portrékat is. A színes faleveleket, terméseket felhasználták festményeikhez, bábuikhoz, de Ilus múltkor egy régi zokniból varrt magának bábot.

P1030676

Csillag az iskolai rajz- és technikaórákon brillírozott; említésre méltó a levélfestménye, a baglyos színes-papíros alkotása a faliújságon, vagy a mütyürös-dobozkája. Kende (!) is kapott már 4/5-öt (!!!) egy rajzára, de azért szívesebben cserepezett egy építkezésen. Az iskolában tökfaragó-napot tartottak, ahol mind a ketten díjazottak lettek.

P1030753Amikor beszorultunk a házba, a kert zöldségeiről beszélgettünk, rajzoltak szépséges répát, petrezselymet, paradicsomot, paprikát. Arról is beszélgettünk, hogyan maradhat szép az ember környezete, miért fontos a rend, és hogyan takarékoskodhatunk az energiával. (Azt hiszem, ebben profik vagyunk.)

P1030653

Az 56-os forradalom nagyon érdekelte őket (nagyszüleik okán is, akik ugye ezt átélték), erről nézegettünk képeket. Aztán a téma elterelődött (sokszor történik ez meg velünk), földrengésekre, vulkánokra (Pompeji), és cunamira. Csillagék az osztállyal a balassagyarmati hulladék-feldolgozóban jártak, ami elmondása szerint nagyon érdekes volt, Kendéék pedig szintén iskolatársakkal almát szedtek Berkenyén.

P1030677A vénasszonyok nyarában a „sulis” tanulás is többnyire szabadban zajlott. Általában úgy történt, hogy az elején még bent voltunk (9-kor szoktunk kezdeni, és akkor azért elég hűs az idő ahhoz, hogy a teraszon ücsörögjünk, ez itt a Börzsöny!), szünet után viszont kiköltöztünk a teraszra.

P1030647Kevesebbet hallgattunk zenét, akkor is főleg a Despacito különféle hangszeres (zongorás, csellós, fuvolás) feldolgozásait. A kirándulások során és napkezdéskor énekelgettünk, ebben a hónapban főleg az állatos dalokra került a sor. A három kislány fuvolakoncerten vett részt itt Nógrádon.

P1030744A zenével kapcsolatos legnagyobb esemény a szintetizátor! Egy régi falubéli srác felajánlása volt, Kincső számára kértem, hogy azon gyakorolhassa a zongorázást. Mit ne mondjak, nem csak ő ül sokat az új hangszer előtt, hanem az összes tesója (bevallom, én is kipróbáltam már, és sok régi dallam előjött a zeneiskolás évekből). Eszméletlenül sokat fejlődik mindenki, mind a hallásuk, mind a kottaolvasásuk.

P1030691Főként az őszről, a természetről, erdőről, állatokról mondtunk verseket (pl. Cinege cipője, Itt van az ősz, Gesztenyelevél, Októberi lakoma), és ezekről is olvastak (pl. Cinke és veréb, Mesél az erdő). Néha egész gyakorlatias dolgokról, pl. mit süssünk almából, hogyan készítsünk gesztenyekatonát, vagy milyen menüt állítsunk össze az erdei vadaknak.

P1030675Emellett sok mese is „terítéken” volt: A nagyravágyó ló, Állatmese, Sínen ül egy fehér nyúl, Jól menő kölcsönző, Tél, Módos gazda és szegény ember, A rátóti csikótojás… Közös esti mesének az „Emil és a detektívek”-et olvastuk. Ez alapján színdarab is készült, Csillagék ezt nézték meg a váci Dunakanyar színházban.

P1030640Nyelvtanból főként a helyesírás volt most hangsúlyos, pl. az i/í, vagy a j/ly. Emellett szinonimákról és ellentétekről, illetve az egy-többjelentésű, és azonos alakú szavakkal foglalkoztunk. Szókártyákat raktak abc-sorrendbe, és angyalkártyákat húztunk, olvastunk, beszélgettünk róluk.

P1030670Angolból a betűk és a számok kaptak főszerepet. Százig számoltunk, életkorokról, telefonszámokról beszéltünk, és az abc-betűivel gyűjtöttünk szavakat. Ehhez sok segédanyagot (dal, oktató-videó) találtam a neten, de hanganyagot is hallgattak hozzá.

P1030704Matematikából, ha már az egész hónap ennyire gyakorlatiasra sikeredett, a kézzel fogható mérések álltak a középpontban. Én nagyon szeretem ezt a témát, és a gyerekek is (kivéve, ha az átváltásokra kerül a sor, de azért ezekkel is meg kellett küzdeniük). Leginkább azt imádják, mikor ténylegesen mérünk.

P1030662Fogták a mérőszalagot, szabócentit, és irány a ház, a bútorok, a tárgyak, saját maguk. Kipakoltuk a hűtőszekrény meg a kamra (természetesen nem teljes!) tartalmát, és számolgattuk a grammokat, dekákat, kilókat. Mindenféle vizes-palack űrtartalmát hasonlítgattuk össze. Időben pedig lépésről lépésre jutottunk el a másodperctől az évig. Az „okosdoboz”-ból is csupa mérős feladatot csináltak, sokszor ők maguk kérték szabadidejükben, hogy hadd játszhassanak (és persze tanulhassanak) ennek a netes tanulós programnak a segítségével.

P1030692Aztán pedig jött az őszi szünet, amit Virág Medinán, a nagyok Berkenyén és Únyon, a kicsik pedig Bakonyban töltöttek nagyrészt. Erről majd a következő havi életiskolás bejegyzésben fogok beszámolni.

P1030683Közben pedig elérkezett a november, a hamisítatlan „benti világ”, amikor egész biztosan többet fogunk írni, olvasni, számolni, és rengeteg kézműves-ötletem is van már.

 

  1. november

Ősök napja – Mindenszentek/Halottak napja – Halloween

01 1309

Nagy a katyvasz a fejekben/szívekben az ünnepeket illetően, az biztos. Erről már írtam korábban is, általánosságban. Nem is csoda különben, rendszerek jönnek-mennek, és ez az ünnepeket is érinti. Télapóból Mikulás lett, ellen-forradalom helyett lyukas zászlók, már nem ünnepeljük a „felszabadulást”, sem a nagy októberi szocialista forradalmat (teljesen logikusan november 7-én), viszont újra „divat” az advent vagy a pünkösd.

Gyerekkori emlékeim szerint mi a Halottak napját tartottuk. Nekünk az november elsején volt. A klasszikus menetrend szerint kimentünk a temetőbe, virágot vittünk, mécsest gyújtottunk. Az akkori modernebb kornak megfelelően már nem sírokhoz, hanem urnákhoz jártunk ki. Amúgy kevés halott volt a családban, a távoli rokonok a Szekszárd-Kolozsvár tengelyen, úgyhogy gyerekként csak egy „nagypapa-pótlót”, és a dédnagymamámat temettem el. Később fiatal nőként a nagymamám illetve az ő húga (a szívemnek nagyon kedves Köri) halt meg, de nekik már urna se jutott, szétszórták őket, szerintem gyönyörű szertartás keretében.

IMG_7225Ha jól emlékszem, az volt az utolsó alkalom, hogy direktben temetőben jártam. A vidéket járva persze megnézi az ember a szép sírokat, Érden például a temetőn át vezetett a legrövidebb út a városközpontba, így mi arra jártunk, és emlékszem Máriahalom régi sváb sírköveire is. Számomra azonban – a művészettörténeti vagy régészeti jelentőségén kívül – semmit sem jelent egy temető. Se nem misztikus, se nem félelmetes. A sírokban csontok vannak, nem a szeretteink fekszenek ott, hanem csak az ő szétporladt testük.

Én nem is igénylem, hogy valaha koporsóba rakjanak, vagy urnába helyezzenek. Akkor már amúgy is tök mindegy, nem? Mi már meg is beszéltük, hogy ha én halok meg hamarabb, akkor a hamvaimat vagy a kertünkbe, vagy a Balatonba fogja szórni Zoli, ha pedig ő, akkor felmászok „vele” egy hegycsúcsra, szerintem a Naszályra, mert az a kedvenc hazai hegye, ráadásul közel is van, és onnan szállnak majd szerteszét a szélbe a hamvak.

P1030670Halottak napjára visszatérve, én csak az utóbbi időkben szembesültem azzal, hogy azt igazából november 2-án tartják, és elsején Mindenszentek vannak. (De akkor miért elseje a munkaszüneti nap?). Mivel nem voltunk vallásos család, mi ez soha nem ünnepeltük. Igazából egyik szent napját sem.

De a Halloween-t sem! Először akkor hallottam erről, amikor angolul kezdtem el tanulni, és ismerkedtünk az angolszász ünnepekkel. Az Adrian Mole titkos naplójából jól ismert Valentin nappal nagyjából egyszerre, a rendszerváltás lazulósabb időszakában szivárgott be ez is hazánkba. Elterjedtek például nálunk is a faragott tökök (bár ez kicsit Márton nappal is összemosódik, mert akkor is lehet tökből is, meg persze másból is lámpást készíteni). Mostanra viszont annyira teret hódított a Halloween, hogy kezdi átvenni az eredeti ünnep helyét. Megjelentek a csontváznak vagy szellemnek beöltözött, szörnynek maszkírozott gyerekek (sőt, felnőttek) is. Már járnak is házról házra, hogy „trick or treat?”, akarom mondani „csokit vagy csalunk!”

01 1310Nekem persze fura, szokatlan, mert mi ilyet nem csináltunk, de a gyerekek szemszögéből ez persze jó buli. Körülbelül annyira, mint régen a betlehemmel körbejárni a falut, és sütit kapni az énekért cserébe. Azt azért tudni kell, hogy a gyerekek úgy ünnepelnek, ahogyan azt a felnőttektől látják. Ha sírok és mécses, akkor úgy, ha ijesztgetés és cukorka-gyűjtés, akkor úgy. Elismerem, széllel szemben nehéz pisilni, hiába akarják a szülők az áhítatot meg a temetőlátogatást, ha a suliban Haloween partit tartanak… Pedig ők azzal érvelnek, hogy nem ez volt az eredeti ünnep. Pár éve ilyen tájban rendszeresen meg is jelennek a fb-on a „Magyarországon nem Halloween van, hanem Mindenszentek” posztok.

Amúgy is… Eredeti ünnep? Hát mi itt az eredeti? Tudjátok, hogy az ünnepekkel kapcsolatban én mindig a kereszténység előtti időkbe megyek vissza. Az ősi, természeti ünnepekhez. És ezek szerint se Halloween, se Mindenszentek, hanem bizony Ősök napja.

IMG_7228A négy nagy ünnepen (két napforduló és két nap-éj-egyenlőség) kívül a május elsejét és a november elsejét ünnepelték eleink. Elsőnél az égi kapuk nyílnak meg a felső világba, másodiknál pedig az alsó világ kapui. Tehát tényleg van ennek köze halottakhoz meg szellemekhez, csak nem pont úgy, ahogyan ezt ma ünneplik. Egyébként a Halloween alapjául szolgáló ősi kelta ünnep is pont erről szól, a két világ közötti átjárásról.

Én azt mondom, nem erőszak a disznótor, mindenki ünnepeljen azt, amit akar. Gondoljon elhunyt szeretteire, és gondozza a sírokat, ha ez jót tesz a lelkének. Mécsest gyújtani amúgy is jól esik ebben a sötét időszakban, és ha közben felidézzük őseinket, az sosem árt. Aki meg jelmezt akar ölteni és csokit gyűjteni, ám tegye.

Én ma (ritka alkalom!) egyedül vagyok itthon. Azt találtam ki, hogy különlegesen „ünnepelek”, női ősökre gondolok. „Valaha élt női ősöm, régtől fogva ismerősöm…”. Palya Bea ihletett meg. Hívlak téged… Íme a szövege, a dal magáért beszél:

Hajlékony nádszál, Nyíló tulipán, ezeréves tölgy, Bölcs asszony, csipogó kislány, gyönyörű hölgy, Nővérem, barátném, Édesanyám, nagymamám, dédanyám, Valaha élt női ősöm, régtől fogva ismerősöm. Hívlak téged! Hívlak téged! Hívlak, hogy elringass, Hívlak, hogy megtámassz, Hívlak, hogy fogd a két kezem, Hívlak, hogy életet adj, Hívlak, hogy feltámassz, Hívlak, hogy adj erőt nekem. Oly régóta szól a nóta, Mind azt súgja, azt zúgja, Asszony sorsa jaj, oly nehéz. Nem kell már a régi nóta, Új dallamra, könnyű szóra. Hívlak, írjunk új mesét.
Hívlak téged! Hívlak téged! Lányok, nők, kézen fogva, Jönnek mind, s hozzám szólnak:
Tedd le, tedd már le, mi oly nehéz! Kislányok kézen fogva Táncolnak, csipkés szoknya Libben, átjár a könnyűség. Játékos, tajtékos Lágy szellő, hívlak most. Hívlak, hogy kócold szét fejem, Hívlak, hogy elröptesd A sok súlyos emléket, Hívlak, hogy a kislányomnak más legyen. Hívlak téged! Hívlak téged!

 

  1. november

Fájdalom és Félelem

P1020271A baljóslatú cím ne tévesszen meg senkit. A fiam szerint olyan, mintha egy thriller volna. Úgyhogy gyorsan megnyugtatok mindenkit, hogy minden oké nálunk. A fájdalom csak egy elhúzódó betegeskedő időszakara utal, a félelem meg arra a parára amit tegnap átéltem.

Azt már szerintem írtam, hogy mi nem vagyunk egy betegeskedő család. Ha valakit le is dönt a lábáról egy kis meghűlés vagy hasfájás, azt igen hamar ki szokta heverni. Gyógyszert egyáltalán nem használunk. Évente kb. egy gyerekem lázas az ötből, tehát mondjuk ötévente jut egy láz egy csemetére, amit, ha nagyon magas, ötpontos hűtéssel csillapítok csak. Ha valaki megfázott, elővesszük a népi gyógymód kellékeit: gyógyteák, méz, fokhagyma, stb.

P1020713Most viszont egy nagyon makacs nyavalya söpört át rajtunk, amiből alig tudtunk kikecmeregni. A két kislány is elkapta, de a fő célpont én voltam. Az ősz első hónapját tehát betegeskedéssel töltöttem, aminek csak és kizárólag egyetlen, de annál brutálisabb tünete volt, a köhögés. Egy héten át konkrétan éjjel-nappal folyamatosan az a száraz köhögés… Utána szerencsére felszakadozott, de még vagy 2-3 hétig köhögtem úgy, hogy hol rövidebb, hol hosszabb időközönként folyton rám jött a köhögő-roham. Borzalmas volt, egyrészt ez a fuldoklás, másrészt hogy az állandó rázkódástól meg a nem alvástól nagyon legyengült a testem (emiatt nem sikerült annyira a kéktúra sem).

P1020335Persze hogy minden tudásomat latba vetettem. Hiszem itt a természet sok kincse a házi patikánkban. Amikor már kifogytam az ötletekből, diósjenői gyógynövényes ismerőstől kértem tanácsot, meg az internetről is igyekeztem praktikákat szerezni. Lássuk csak, miket alkalmaztam: gyógytea (hársfa, bodza, menta, útifű, kakukkfű), hagyma, fokhagyma, mézes tej, gyógynövényes inhalálás, cickafarkas borogatás, izlandi zuzmó szirup (ez utóbbi már végső kétségbeesésemben a gyógyszertárból, de nem ért szinte semmit sem), eukaliptuszos cukorka…

Én (mondom, ÉN, Réka, a természetes gyógymódok feltétlen híve) néha azon a ponton voltam, hogy elmegyek orvoshoz. Érdekes, mintha ilyenkor a szervezetem egy kicsit beijedt volna ettől, és ideig-óráig némi javulást véltem felfedezni, de aztán megint visszaestem.

P1020724Úgy hiszem, hogy minden betegség egy belső probléma külső kivetülése. Tehát szerintem az összes testi tünet mögött lelki okok állnak. Én nem vagyok olyan, hogy a sorsot (meg a Sorost) okolom minden szörnyűségért az életemben. Igyekeztem most is magamba nézni, és megfejteni, vajon miért kaptam ezt az élettől.

Utánajártam: a köhögés állítólag idegi feszültségre utal. Van valami (vagy valaki?), ami irritál, fojtogat, amitől meg akarok szabadulni. Az ösztönlények ilyenkor ordítanak és tombolnak, aki viszont jókislány és megfelel a társadalmi elvárásoknak, az magába fojtja ezeket a feszültségeket, és ezek jóval később, ilyen tünetekben manifesztálódnak.

P1020125Őszintén mondom, hogy ezeket a fenti (és szerintem tényleg valós) igazságokat jelen helyzetemre egyáltalán nem tudtam alkalmazni. Én (már) nem vagyok olyan, aki a problémákról nem beszél, aki a szőnyeg alá söpri a gondokat. Ki szoktam mondani, ha valakivel valami bajom van, és az érzelmeim kifejezése se megy nehezen. A szeptember ráadásul pont az az időszak volt, amikor sok korábbi feszültség távozott az életemből, és jóval felszabadultabbnak érezhettem magamat. Sikeresen levizsgáztak a gyerekeim, suliba ment a két nagy és csak a kettő kicsivel tanultam itthon, akkor épp sokat volt velem a férjem, a life-coaching képzésem is a vége felé közeledett… Tehát látszólag semmi okom se volt arra, hogy épp most betegedjek meg.

P1020256De aztán megvilágosodtam! Hogy hát épp ezért! Mert a nyár annyira nehéz volt, a sok tanulás a gyerekekkel, a férjem folyamatos távolléte, időhiány, kikapcsolódás nagyjából teljes hiánya. De akkor nagyon sok téren helyt kellett állnom, nem volt szabad elengednem magamat. Bezzeg szeptemberben! A korábbi feszültségek, amik hónapokon át fojtogattak, most egyszerre és ilyen durva formában jöttek elő belőlem.

A lényeg, hogy szerencsére ennek már vége, úgyhogy megszűnt a fájdalom. De jött a félelem.

Kívülről úgy tűnik, hogy én milyen bátor nő vagyok, sokan dicsértek is, hogy a válás után milyen merészen vágtam bele az új életbe, hogy ennyi gyerekkel bevállaltam ezt. Azért tudni kell, hogy nekem is vannak félelmeim, talán legjobban a vaddisznótól. (Nem ér röhögni!)

P1020714Most egy kis kitérő, mert ezt mindenképp el kell mesélnem. Szóval soha életemben nem találkoztam még közelről vaddisznóval, egyszer láttam az erdőben távol egy kismalacot, de ahol az utóbbi években éltünk, mindenütt vaddisznónyomokat meg túrásokat találtunk, tehát egyértelműen utalt minden a jelenlétükre. Talán ez a láthatatlan ellenség rosszabb volt, mintha egyszer szemtől-szembe találtam volna magamat eggyel. A férjem mindig nyugtatgat túrázás közben, hogy a vaddisznó jobban fél az embertől, mint én tőle, de ugyebár sose lehessen tudni.

Múltkor kirándultam a hattagú életiskolás gyerekcsapattal, és az egyik kisfiú, akiknek az erdejében épp vonultunk, mesélte, hogy pont ott, abban a cserjésben laknak a vaddisznók. Mit ne mondjak, „marhára” megnyugodtam, ő meg tovább folytatta, hogy múltkor a bátyjával épp arrafelé játszottak, és hallották is röfögni a vaddisznókat, úgyhogy gyorsan hazarohantak. Ettől aztán még „higgadtabb” lettem. És ezen a ponton történt a horror. A bozótból hirtelen horkantásokat, röffenéseket hallottunk, majd egyszer csak előcsörtetett… Az egyik kisfiú! Aki észrevétlenül előre sompolygott, elbújt a bokorban, hogy majd szépen meglep minket. Azt hitte, ezzel marha poénos lesz, de nem! Nem volt vicces! Szerintem életemben nem ijedtem meg annyira, mint akkor, és ezzel nem voltam egyedül. A mellettem lévő összes gyerek ott és akkor meg volt győződve róla, hogy tényleg egy igazi vaddisznóval kerültünk szembe.

P1020255Na, ennyit erről a félelmemről, aminek reális beteljesedésére kb. annyi az esélyem, mint hogy a fejemre esik egy tégla a nagykörúton. Az viszont, hogy a férjem hegymászó, és ez a viszonylag veszélyes hobbik közé tartozik, már tény. Igaz, tudom róla, mesélte is, meg tapasztaltam is, hogy ő az a bátor, de nem vakmerő fajta. Volt már, hogy 200 méter szinttel a csúcs előtt fordult vissza egy hegyről, mert nem tartotta biztonságosnak az időjárási körülményeket.

Balesetek viszont bárhol történhetnek, nem kell ahhoz a Mount Blancra mászni. Nyáron például szörnyű dolog történt. Egy hegymászó ismerősünk vezetett túrát az Alpokba. Vele ment egy másik ismerősünk is. Párban másztak, és ez utóbbi srác párja, amikor már nem voltak összekötve, ismeretlen körülmények között lezuhant, és meghalt. Bennem igazából ekkor tudatosult ténylegesen, hogy itt meg is lehet halni. Persze tudtam én ezt eddig is, de ekkor fogtam fel teljesen.

P1020283Akkor elkezdtem lapozgatni egy olyan oldalt, ahol fel volt sorolva az összes olyan hegymászónak a neve, akik az elmúlt évtizedekben zuhantak le a mélybe a sziklákról. Én hajlamos vagyok arra, hogy ilyenkor belehergeljem magamat a dolgokba, úgyhogy a végén már Zolinak kellett szólnia, hogy inkább zárjam be azt a lapot.

Aki tudja, hogy barlangász meg hegymászó a férjem, kérdezi is, hogy nem szoktam aggódni miatta. Hááát, igazából nem… Nem szoktam őt különösképpen félteni, talán azért, mert tudom,  milyen, és ismerem a túratársait is. Az együtt töltött időszak során jár ő már tőlem távol hosszabb-rövidebb időre, volt már nagy magasságokban, de most különös a helyzet. Élete legmagasabb csúcsát készült megmászni. Ő nem vágyik a Mount Everestre, esze ágában sincs 7-8000 méterre mászni, de a 6000-es lélektani határ már jó ideje benne motoszkált.

P1020253Lehetősége adódott, hogy három megbízható mászó társaságában ez a régóta dédelgetett álma valóra válhasson. Na már most: Nepál baromi messze van, a Himalája meg baromi magas. Tudtam, hogy ott aztán nem lesz térerő, se net, se telefonálás, nem számítottam se sms-re, se fb-chatre. De azért az durva volt, hogy egy egész hétig semmiféle hír nem érkezett felőlük!

A hét első hat napját még gond nélkül bírtam, de a hetediken rám tört a félelem. Totál elkezdtem parázni attól, hogy mi van, ha mégiscsak baj történt velük. És megkezdődött a belehergelődés, jöttek a fejembe a rémképek rendesen. A tegnapi időjárás is kellőképpen támogatott engem ebben a depressziós állapotban: orkán, szakadó eső, tomboló szél, jégeső… Úgy kellett magamat virtuálisan seggbe rúgnom, hogy kijöjjek ebből az állapotból.

Szerencsére tegnap jött a hír, hogy igen, sikerült a bűvös határ, a vágyott 6000 méter fölé mászniuk. Megvan a csúcs! Tudom, még nem lélegezhetek fel, mert onnan még vissza is kell jönni, és köztudott, hogy a hegymászó-balesetek nagyobb része a lefelé úton következik be. De most már bizakodó vagyok.

Se fájdalom, se félelem.

És már a nap is kisütött…

 

  1. október