Fény és Tűz – Márton nap

30Ma az öcsém megkérdezte tőlem, mi a csuda az a Márton-nap. És tényleg, mikor mi gyerekek voltunk, novemberben csak a „Nagy Októberi Szocialista forradalmat” ünnepeltük Internacionáléval és szovjet himnusszal. Nem jött Szent Erzsébet a rózsacsokorral, se Szent Katalin a férjjóslással (bár cetlire írt neveket mintha valamikor huzigáltunk volna), és disznót sem öltünk Szent Andráskor. Szent Mártonról sem tudtunk mi semmit, egészen addig, míg a waldorfosoktól meg nem ismertem a lámpásos hagyományt, majd utána nem olvastam a szent legendáinak.

10A gyerekeim tudatába mostanra azt hiszem, sikerült teljesen bevésni a Márton-napot. Ismerik a szent köpönyeges-koldusos, illetve püspökös-elbújós-ludas sztoriját. Kapásból el tudnak énekelni négy-öt libás dalt, és népi játékból is ismernek párat, melyek főszereplői libák. A lámpáskészítési technikájuk is profivá változott, én a nyomukba sem érek. No, de mindig van új a nap alatt, az idei Márton-nap is hozott némi újdonságot.

8Most valahogy minden sokkal jobban jött ki, mint tavaly. Pedig azért a 2016-os Márton-napra is jó szívvel emlékszem vissza, de az időjárás például ezúttal sokkal kegyesebb volt hozzánk. Eső és szélvihar helyett hűs, de abszolút elviselhető hőfok és nulla csapadék.

20A helyszín is változott, a kisebb közösségi épületből a nagyobb művelődési házba költözött át az ünnep, és erre szükség is volt, mert sokkal többen jöttek el, gyerekek, felnőttek egyaránt. Nekem az tetszett, hogy nemcsak a gyerekek, hanem a szüleik, nagyszüleik is velük együtt kézműveskedtek. Sikerült hát elérni a tavalyi célt: akkor az első alkalommal hagyományt teremtettek, amit most tovább éltettek.

2Sokkal többen segítettek a szervezésben is. Az előtérben gázlángon sült a lángos és a palacsinta, „Nógrádiak Nógrádért” feliratú kötényben önkéntesek rakták rájuk a tejfölt, sajtot, hagymát, kenték a lekvárt meg a kakaót.

16Mintha most még több kellékkel lett volna megrakodva az asztal. Csillám, dísz-só, hókristály, csipkék, hálók, szalagok, farkasfogak, üveggyöngyök, csillogós szivacsok, festékek… A mi lámpásaink idén kékes-türkizes-zöldes színben pompáztak, én pedig hozzám egyáltalán nem illő módon egy nagyon csicsás lila lámpást alkottam. Márton-lúd és barátai ott lógtak fent a plafonról, és a gyerekek is készíthettek libás dekorációt. A sarokban gitár és dob biztosította az élőzenei aláfestést.

18Amikor mindenki elkészült, a Margit-forrásnál gyülekeztünk a felvonulásra várva. Meggyújtottuk a mécseseket, szépen világítottak a lámpások. Egyszer csak megjelent egy reneszánsz ruhába öltözött hölgy és férfi párja, akinél kecskebőrből készült duda volt. 22Dudaszóra indult meg a menet végig a fő utcán, onnan pedig fel a várba, mécsesekkel szegélyezett köves úton Mi most direkt a menet élén haladtunk, hogy feljebb érve, onnan hátranézve végigtekinthessünk a szép fényeken.

26Amikor mindenki felért, láttuk, hogy már minden elő van készítve a show-hoz. Félkör alakban guggolva-állva helyezkedtünk el, onnan néztük a tűzzsonglőr bemutatóját. Nagyon színvonalas, változatos produkció volt, különféle eszközökkel és alakzatokkal. 27Leglátványosabb talán az volt, amikor egy-egy kicsit monotonabb mozdulatot hirtelen felvillanás követett suhogó hanggal. Vicces volt, amikor erre a legelső sorban ülő gyerekeim megriadva hátrahőköltek.

29Visszafelé direkt a menet végére maradtunk, mert akkor meg a levonuló tömeg nézett ki szuperül fentről. Ekkor már nagyon sokan kaptak fáklyát, nagyobb volt a lezúduló fény-áradat.

24Az átfázott felvonulókat a művházban újabb adag lángos és palacsinta, valamint forró tea várta. Majd filmvetítés, amint ezúttal mi is maradtunk. Nils Holgerson és Márton lúd történetét néztük meg kicsikkel-nagyokkal. Meglepett, hogy a sok nyüzsgő, beszélgető, enni- és innivalóért ki-kijárogató gyerek között az enyémek mekkora önfegyelemmel ülték végig a mesét.

1 (2)Bezzeg aztán! Kiszabadultunk a sötét éjszakába, ezek végigrikoltozták az utat, sikításaikkal felverték a falu csendjét. Különösen az a szakasz volt izgalmas, ahol nincs közvilágítás, ők meg ijesztgetősdit játszottak. Tartalmas nap volt, és másnap újabb izgalom várt a lányokra: a „Parázsfuvolácska”.

(A képek forrásai: Paulinyi Zoltán Photography és Nógrádiak Nógrádért)

 

  1. november

ÉletIskola – Őszhó

P1030680Szuper jó volt ez az október! Igazi harmonikus tanulás. Némi iskolás dolog is bejátszott persze, sok-sok életszerű kiegészítéssel. Vagyis inkább megfordítom: több volt az életszerűség, és ezeket egészítettük ki írással, olvasással, számolással.

P1030625Hogy így alakult, annak fő oka az időjárás. Jött a csodálatos indiánnyár, vétek lett volna a négy fal között maradnunk. Amit csak lehetett, kint tettük a kertben vagy a természetben. Imádom az otthontanulásnak ezt a rugalmasságát!

P1030689Először is sokat kirándultunk, a környék különböző részeit jártuk be. Hol három kislánnyal, hogy barátnőm gyerekeivel, hol a teljes hattagú életiskola-csapattal. Jártunk a kápolnánál, a kálvária-dombon, a temetőnél, a várban, a zártkerti részen, és a berkenyei erdőben. Jókat túráztunk, néztük a tájat, a látnivalókat. Néha olyan meleg volt, hogy mezítláb mentek.

P1030654

De nehogy azt higgyétek ám, hogy ezek amolyan céltalan kóborlások voltak, mert rengeteg „tanulást” is becsempésztem. Pl. úgy mentünk az útvonalon, hogy mindig mondtam, melyik égtáj felé kell kanyarodni. Vittem a Börzsöny-térképet, azon kellett tájékozódniuk. Figyeltük a lágyszárú növényeket, a bokrokat, fákat.

P1030686Gyűjtöttek mindenfélét, színes levelet, gyékényt, ettek szedret, kökényt. Figyeltük a rovarokat, madarakat, és rémüldöztünk az ál-vaddisznótól. Avart szórtak, vadász-lesre másztak. Amikor letelepedtünk pihenni, a Börzsöny felszínéről és élővilágáról, vagy a Nógrádi vár történetéről meséltem nekik.

P1030655A természet annyira megihlette a gyerekeket, hogy erről rajzoltak és alkottak. Hegyeket, állatokat, de azért emberi portrékat is. A színes faleveleket, terméseket felhasználták festményeikhez, bábuikhoz, de Ilus múltkor egy régi zokniból varrt magának bábot.

P1030676

Csillag az iskolai rajz- és technikaórákon brillírozott; említésre méltó a levélfestménye, a baglyos színes-papíros alkotása a faliújságon, vagy a mütyürös-dobozkája. Kende (!) is kapott már 4/5-öt (!!!) egy rajzára, de azért szívesebben cserepezett egy építkezésen. Az iskolában tökfaragó-napot tartottak, ahol mind a ketten díjazottak lettek.

P1030753Amikor beszorultunk a házba, a kert zöldségeiről beszélgettünk, rajzoltak szépséges répát, petrezselymet, paradicsomot, paprikát. Arról is beszélgettünk, hogyan maradhat szép az ember környezete, miért fontos a rend, és hogyan takarékoskodhatunk az energiával. (Azt hiszem, ebben profik vagyunk.)

P1030653

Az 56-os forradalom nagyon érdekelte őket (nagyszüleik okán is, akik ugye ezt átélték), erről nézegettünk képeket. Aztán a téma elterelődött (sokszor történik ez meg velünk), földrengésekre, vulkánokra (Pompeji), és cunamira. Csillagék az osztállyal a balassagyarmati hulladék-feldolgozóban jártak, ami elmondása szerint nagyon érdekes volt, Kendéék pedig szintén iskolatársakkal almát szedtek Berkenyén.

P1030677A vénasszonyok nyarában a „sulis” tanulás is többnyire szabadban zajlott. Általában úgy történt, hogy az elején még bent voltunk (9-kor szoktunk kezdeni, és akkor azért elég hűs az idő ahhoz, hogy a teraszon ücsörögjünk, ez itt a Börzsöny!), szünet után viszont kiköltöztünk a teraszra.

P1030647Kevesebbet hallgattunk zenét, akkor is főleg a Despacito különféle hangszeres (zongorás, csellós, fuvolás) feldolgozásait. A kirándulások során és napkezdéskor énekelgettünk, ebben a hónapban főleg az állatos dalokra került a sor. A három kislány fuvolakoncerten vett részt itt Nógrádon.

P1030744A zenével kapcsolatos legnagyobb esemény a szintetizátor! Egy régi falubéli srác felajánlása volt, Kincső számára kértem, hogy azon gyakorolhassa a zongorázást. Mit ne mondjak, nem csak ő ül sokat az új hangszer előtt, hanem az összes tesója (bevallom, én is kipróbáltam már, és sok régi dallam előjött a zeneiskolás évekből). Eszméletlenül sokat fejlődik mindenki, mind a hallásuk, mind a kottaolvasásuk.

P1030691Főként az őszről, a természetről, erdőről, állatokról mondtunk verseket (pl. Cinege cipője, Itt van az ősz, Gesztenyelevél, Októberi lakoma), és ezekről is olvastak (pl. Cinke és veréb, Mesél az erdő). Néha egész gyakorlatias dolgokról, pl. mit süssünk almából, hogyan készítsünk gesztenyekatonát, vagy milyen menüt állítsunk össze az erdei vadaknak.

P1030675Emellett sok mese is „terítéken” volt: A nagyravágyó ló, Állatmese, Sínen ül egy fehér nyúl, Jól menő kölcsönző, Tél, Módos gazda és szegény ember, A rátóti csikótojás… Közös esti mesének az „Emil és a detektívek”-et olvastuk. Ez alapján színdarab is készült, Csillagék ezt nézték meg a váci Dunakanyar színházban.

P1030640Nyelvtanból főként a helyesírás volt most hangsúlyos, pl. az i/í, vagy a j/ly. Emellett szinonimákról és ellentétekről, illetve az egy-többjelentésű, és azonos alakú szavakkal foglalkoztunk. Szókártyákat raktak abc-sorrendbe, és angyalkártyákat húztunk, olvastunk, beszélgettünk róluk.

P1030670Angolból a betűk és a számok kaptak főszerepet. Százig számoltunk, életkorokról, telefonszámokról beszéltünk, és az abc-betűivel gyűjtöttünk szavakat. Ehhez sok segédanyagot (dal, oktató-videó) találtam a neten, de hanganyagot is hallgattak hozzá.

P1030704Matematikából, ha már az egész hónap ennyire gyakorlatiasra sikeredett, a kézzel fogható mérések álltak a középpontban. Én nagyon szeretem ezt a témát, és a gyerekek is (kivéve, ha az átváltásokra kerül a sor, de azért ezekkel is meg kellett küzdeniük). Leginkább azt imádják, mikor ténylegesen mérünk.

P1030662Fogták a mérőszalagot, szabócentit, és irány a ház, a bútorok, a tárgyak, saját maguk. Kipakoltuk a hűtőszekrény meg a kamra (természetesen nem teljes!) tartalmát, és számolgattuk a grammokat, dekákat, kilókat. Mindenféle vizes-palack űrtartalmát hasonlítgattuk össze. Időben pedig lépésről lépésre jutottunk el a másodperctől az évig. Az „okosdoboz”-ból is csupa mérős feladatot csináltak, sokszor ők maguk kérték szabadidejükben, hogy hadd játszhassanak (és persze tanulhassanak) ennek a netes tanulós programnak a segítségével.

P1030692Aztán pedig jött az őszi szünet, amit Virág Medinán, a nagyok Berkenyén és Únyon, a kicsik pedig Bakonyban töltöttek nagyrészt. Erről majd a következő havi életiskolás bejegyzésben fogok beszámolni.

P1030683Közben pedig elérkezett a november, a hamisítatlan „benti világ”, amikor egész biztosan többet fogunk írni, olvasni, számolni, és rengeteg kézműves-ötletem is van már.

 

  1. november

Ősök napja – Mindenszentek/Halottak napja – Halloween

01 1309

Nagy a katyvasz a fejekben/szívekben az ünnepeket illetően, az biztos. Erről már írtam korábban is, általánosságban. Nem is csoda különben, rendszerek jönnek-mennek, és ez az ünnepeket is érinti. Télapóból Mikulás lett, ellen-forradalom helyett lyukas zászlók, már nem ünnepeljük a „felszabadulást”, sem a nagy októberi szocialista forradalmat (teljesen logikusan november 7-én), viszont újra „divat” az advent vagy a pünkösd.

Gyerekkori emlékeim szerint mi a Halottak napját tartottuk. Nekünk az november elsején volt. A klasszikus menetrend szerint kimentünk a temetőbe, virágot vittünk, mécsest gyújtottunk. Az akkori modernebb kornak megfelelően már nem sírokhoz, hanem urnákhoz jártunk ki. Amúgy kevés halott volt a családban, a távoli rokonok a Szekszárd-Kolozsvár tengelyen, úgyhogy gyerekként csak egy „nagypapa-pótlót”, és a dédnagymamámat temettem el. Később fiatal nőként a nagymamám illetve az ő húga (a szívemnek nagyon kedves Köri) halt meg, de nekik már urna se jutott, szétszórták őket, szerintem gyönyörű szertartás keretében.

IMG_7225Ha jól emlékszem, az volt az utolsó alkalom, hogy direktben temetőben jártam. A vidéket járva persze megnézi az ember a szép sírokat, Érden például a temetőn át vezetett a legrövidebb út a városközpontba, így mi arra jártunk, és emlékszem Máriahalom régi sváb sírköveire is. Számomra azonban – a művészettörténeti vagy régészeti jelentőségén kívül – semmit sem jelent egy temető. Se nem misztikus, se nem félelmetes. A sírokban csontok vannak, nem a szeretteink fekszenek ott, hanem csak az ő szétporladt testük.

Én nem is igénylem, hogy valaha koporsóba rakjanak, vagy urnába helyezzenek. Akkor már amúgy is tök mindegy, nem? Mi már meg is beszéltük, hogy ha én halok meg hamarabb, akkor a hamvaimat vagy a kertünkbe, vagy a Balatonba fogja szórni Zoli, ha pedig ő, akkor felmászok „vele” egy hegycsúcsra, szerintem a Naszályra, mert az a kedvenc hazai hegye, ráadásul közel is van, és onnan szállnak majd szerteszét a szélbe a hamvak.

P1030670Halottak napjára visszatérve, én csak az utóbbi időkben szembesültem azzal, hogy azt igazából november 2-án tartják, és elsején Mindenszentek vannak. (De akkor miért elseje a munkaszüneti nap?). Mivel nem voltunk vallásos család, mi ez soha nem ünnepeltük. Igazából egyik szent napját sem.

De a Halloween-t sem! Először akkor hallottam erről, amikor angolul kezdtem el tanulni, és ismerkedtünk az angolszász ünnepekkel. Az Adrian Mole titkos naplójából jól ismert Valentin nappal nagyjából egyszerre, a rendszerváltás lazulósabb időszakában szivárgott be ez is hazánkba. Elterjedtek például nálunk is a faragott tökök (bár ez kicsit Márton nappal is összemosódik, mert akkor is lehet tökből is, meg persze másból is lámpást készíteni). Mostanra viszont annyira teret hódított a Halloween, hogy kezdi átvenni az eredeti ünnep helyét. Megjelentek a csontváznak vagy szellemnek beöltözött, szörnynek maszkírozott gyerekek (sőt, felnőttek) is. Már járnak is házról házra, hogy „trick or treat?”, akarom mondani „csokit vagy csalunk!”

01 1310Nekem persze fura, szokatlan, mert mi ilyet nem csináltunk, de a gyerekek szemszögéből ez persze jó buli. Körülbelül annyira, mint régen a betlehemmel körbejárni a falut, és sütit kapni az énekért cserébe. Azt azért tudni kell, hogy a gyerekek úgy ünnepelnek, ahogyan azt a felnőttektől látják. Ha sírok és mécses, akkor úgy, ha ijesztgetés és cukorka-gyűjtés, akkor úgy. Elismerem, széllel szemben nehéz pisilni, hiába akarják a szülők az áhítatot meg a temetőlátogatást, ha a suliban Haloween partit tartanak… Pedig ők azzal érvelnek, hogy nem ez volt az eredeti ünnep. Pár éve ilyen tájban rendszeresen meg is jelennek a fb-on a „Magyarországon nem Halloween van, hanem Mindenszentek” posztok.

Amúgy is… Eredeti ünnep? Hát mi itt az eredeti? Tudjátok, hogy az ünnepekkel kapcsolatban én mindig a kereszténység előtti időkbe megyek vissza. Az ősi, természeti ünnepekhez. És ezek szerint se Halloween, se Mindenszentek, hanem bizony Ősök napja.

IMG_7228A négy nagy ünnepen (két napforduló és két nap-éj-egyenlőség) kívül a május elsejét és a november elsejét ünnepelték eleink. Elsőnél az égi kapuk nyílnak meg a felső világba, másodiknál pedig az alsó világ kapui. Tehát tényleg van ennek köze halottakhoz meg szellemekhez, csak nem pont úgy, ahogyan ezt ma ünneplik. Egyébként a Halloween alapjául szolgáló ősi kelta ünnep is pont erről szól, a két világ közötti átjárásról.

Én azt mondom, nem erőszak a disznótor, mindenki ünnepeljen azt, amit akar. Gondoljon elhunyt szeretteire, és gondozza a sírokat, ha ez jót tesz a lelkének. Mécsest gyújtani amúgy is jól esik ebben a sötét időszakban, és ha közben felidézzük őseinket, az sosem árt. Aki meg jelmezt akar ölteni és csokit gyűjteni, ám tegye.

Én ma (ritka alkalom!) egyedül vagyok itthon. Azt találtam ki, hogy különlegesen „ünnepelek”, női ősökre gondolok. „Valaha élt női ősöm, régtől fogva ismerősöm…”. Palya Bea ihletett meg. Hívlak téged… Íme a szövege, a dal magáért beszél:

Hajlékony nádszál, Nyíló tulipán, ezeréves tölgy, Bölcs asszony, csipogó kislány, gyönyörű hölgy, Nővérem, barátném, Édesanyám, nagymamám, dédanyám, Valaha élt női ősöm, régtől fogva ismerősöm. Hívlak téged! Hívlak téged! Hívlak, hogy elringass, Hívlak, hogy megtámassz, Hívlak, hogy fogd a két kezem, Hívlak, hogy életet adj, Hívlak, hogy feltámassz, Hívlak, hogy adj erőt nekem. Oly régóta szól a nóta, Mind azt súgja, azt zúgja, Asszony sorsa jaj, oly nehéz. Nem kell már a régi nóta, Új dallamra, könnyű szóra. Hívlak, írjunk új mesét.
Hívlak téged! Hívlak téged! Lányok, nők, kézen fogva, Jönnek mind, s hozzám szólnak:
Tedd le, tedd már le, mi oly nehéz! Kislányok kézen fogva Táncolnak, csipkés szoknya Libben, átjár a könnyűség. Játékos, tajtékos Lágy szellő, hívlak most. Hívlak, hogy kócold szét fejem, Hívlak, hogy elröptesd A sok súlyos emléket, Hívlak, hogy a kislányomnak más legyen. Hívlak téged! Hívlak téged!

 

  1. november

Fájdalom és Félelem

P1020271A baljóslatú cím ne tévesszen meg senkit. A fiam szerint olyan, mintha egy thriller volna. Úgyhogy gyorsan megnyugtatok mindenkit, hogy minden oké nálunk. A fájdalom csak egy elhúzódó betegeskedő időszakara utal, a félelem meg arra a parára amit tegnap átéltem.

Azt már szerintem írtam, hogy mi nem vagyunk egy betegeskedő család. Ha valakit le is dönt a lábáról egy kis meghűlés vagy hasfájás, azt igen hamar ki szokta heverni. Gyógyszert egyáltalán nem használunk. Évente kb. egy gyerekem lázas az ötből, tehát mondjuk ötévente jut egy láz egy csemetére, amit, ha nagyon magas, ötpontos hűtéssel csillapítok csak. Ha valaki megfázott, elővesszük a népi gyógymód kellékeit: gyógyteák, méz, fokhagyma, stb.

P1020713Most viszont egy nagyon makacs nyavalya söpört át rajtunk, amiből alig tudtunk kikecmeregni. A két kislány is elkapta, de a fő célpont én voltam. Az ősz első hónapját tehát betegeskedéssel töltöttem, aminek csak és kizárólag egyetlen, de annál brutálisabb tünete volt, a köhögés. Egy héten át konkrétan éjjel-nappal folyamatosan az a száraz köhögés… Utána szerencsére felszakadozott, de még vagy 2-3 hétig köhögtem úgy, hogy hol rövidebb, hol hosszabb időközönként folyton rám jött a köhögő-roham. Borzalmas volt, egyrészt ez a fuldoklás, másrészt hogy az állandó rázkódástól meg a nem alvástól nagyon legyengült a testem (emiatt nem sikerült annyira a kéktúra sem).

P1020335Persze hogy minden tudásomat latba vetettem. Hiszem itt a természet sok kincse a házi patikánkban. Amikor már kifogytam az ötletekből, diósjenői gyógynövényes ismerőstől kértem tanácsot, meg az internetről is igyekeztem praktikákat szerezni. Lássuk csak, miket alkalmaztam: gyógytea (hársfa, bodza, menta, útifű, kakukkfű), hagyma, fokhagyma, mézes tej, gyógynövényes inhalálás, cickafarkas borogatás, izlandi zuzmó szirup (ez utóbbi már végső kétségbeesésemben a gyógyszertárból, de nem ért szinte semmit sem), eukaliptuszos cukorka…

Én (mondom, ÉN, Réka, a természetes gyógymódok feltétlen híve) néha azon a ponton voltam, hogy elmegyek orvoshoz. Érdekes, mintha ilyenkor a szervezetem egy kicsit beijedt volna ettől, és ideig-óráig némi javulást véltem felfedezni, de aztán megint visszaestem.

P1020724Úgy hiszem, hogy minden betegség egy belső probléma külső kivetülése. Tehát szerintem az összes testi tünet mögött lelki okok állnak. Én nem vagyok olyan, hogy a sorsot (meg a Sorost) okolom minden szörnyűségért az életemben. Igyekeztem most is magamba nézni, és megfejteni, vajon miért kaptam ezt az élettől.

Utánajártam: a köhögés állítólag idegi feszültségre utal. Van valami (vagy valaki?), ami irritál, fojtogat, amitől meg akarok szabadulni. Az ösztönlények ilyenkor ordítanak és tombolnak, aki viszont jókislány és megfelel a társadalmi elvárásoknak, az magába fojtja ezeket a feszültségeket, és ezek jóval később, ilyen tünetekben manifesztálódnak.

P1020125Őszintén mondom, hogy ezeket a fenti (és szerintem tényleg valós) igazságokat jelen helyzetemre egyáltalán nem tudtam alkalmazni. Én (már) nem vagyok olyan, aki a problémákról nem beszél, aki a szőnyeg alá söpri a gondokat. Ki szoktam mondani, ha valakivel valami bajom van, és az érzelmeim kifejezése se megy nehezen. A szeptember ráadásul pont az az időszak volt, amikor sok korábbi feszültség távozott az életemből, és jóval felszabadultabbnak érezhettem magamat. Sikeresen levizsgáztak a gyerekeim, suliba ment a két nagy és csak a kettő kicsivel tanultam itthon, akkor épp sokat volt velem a férjem, a life-coaching képzésem is a vége felé közeledett… Tehát látszólag semmi okom se volt arra, hogy épp most betegedjek meg.

P1020256De aztán megvilágosodtam! Hogy hát épp ezért! Mert a nyár annyira nehéz volt, a sok tanulás a gyerekekkel, a férjem folyamatos távolléte, időhiány, kikapcsolódás nagyjából teljes hiánya. De akkor nagyon sok téren helyt kellett állnom, nem volt szabad elengednem magamat. Bezzeg szeptemberben! A korábbi feszültségek, amik hónapokon át fojtogattak, most egyszerre és ilyen durva formában jöttek elő belőlem.

A lényeg, hogy szerencsére ennek már vége, úgyhogy megszűnt a fájdalom. De jött a félelem.

Kívülről úgy tűnik, hogy én milyen bátor nő vagyok, sokan dicsértek is, hogy a válás után milyen merészen vágtam bele az új életbe, hogy ennyi gyerekkel bevállaltam ezt. Azért tudni kell, hogy nekem is vannak félelmeim, talán legjobban a vaddisznótól. (Nem ér röhögni!)

P1020714Most egy kis kitérő, mert ezt mindenképp el kell mesélnem. Szóval soha életemben nem találkoztam még közelről vaddisznóval, egyszer láttam az erdőben távol egy kismalacot, de ahol az utóbbi években éltünk, mindenütt vaddisznónyomokat meg túrásokat találtunk, tehát egyértelműen utalt minden a jelenlétükre. Talán ez a láthatatlan ellenség rosszabb volt, mintha egyszer szemtől-szembe találtam volna magamat eggyel. A férjem mindig nyugtatgat túrázás közben, hogy a vaddisznó jobban fél az embertől, mint én tőle, de ugyebár sose lehessen tudni.

Múltkor kirándultam a hattagú életiskolás gyerekcsapattal, és az egyik kisfiú, akiknek az erdejében épp vonultunk, mesélte, hogy pont ott, abban a cserjésben laknak a vaddisznók. Mit ne mondjak, „marhára” megnyugodtam, ő meg tovább folytatta, hogy múltkor a bátyjával épp arrafelé játszottak, és hallották is röfögni a vaddisznókat, úgyhogy gyorsan hazarohantak. Ettől aztán még „higgadtabb” lettem. És ezen a ponton történt a horror. A bozótból hirtelen horkantásokat, röffenéseket hallottunk, majd egyszer csak előcsörtetett… Az egyik kisfiú! Aki észrevétlenül előre sompolygott, elbújt a bokorban, hogy majd szépen meglep minket. Azt hitte, ezzel marha poénos lesz, de nem! Nem volt vicces! Szerintem életemben nem ijedtem meg annyira, mint akkor, és ezzel nem voltam egyedül. A mellettem lévő összes gyerek ott és akkor meg volt győződve róla, hogy tényleg egy igazi vaddisznóval kerültünk szembe.

P1020255Na, ennyit erről a félelmemről, aminek reális beteljesedésére kb. annyi az esélyem, mint hogy a fejemre esik egy tégla a nagykörúton. Az viszont, hogy a férjem hegymászó, és ez a viszonylag veszélyes hobbik közé tartozik, már tény. Igaz, tudom róla, mesélte is, meg tapasztaltam is, hogy ő az a bátor, de nem vakmerő fajta. Volt már, hogy 200 méter szinttel a csúcs előtt fordult vissza egy hegyről, mert nem tartotta biztonságosnak az időjárási körülményeket.

Balesetek viszont bárhol történhetnek, nem kell ahhoz a Mount Blancra mászni. Nyáron például szörnyű dolog történt. Egy hegymászó ismerősünk vezetett túrát az Alpokba. Vele ment egy másik ismerősünk is. Párban másztak, és ez utóbbi srác párja, amikor már nem voltak összekötve, ismeretlen körülmények között lezuhant, és meghalt. Bennem igazából ekkor tudatosult ténylegesen, hogy itt meg is lehet halni. Persze tudtam én ezt eddig is, de ekkor fogtam fel teljesen.

P1020283Akkor elkezdtem lapozgatni egy olyan oldalt, ahol fel volt sorolva az összes olyan hegymászónak a neve, akik az elmúlt évtizedekben zuhantak le a mélybe a sziklákról. Én hajlamos vagyok arra, hogy ilyenkor belehergeljem magamat a dolgokba, úgyhogy a végén már Zolinak kellett szólnia, hogy inkább zárjam be azt a lapot.

Aki tudja, hogy barlangász meg hegymászó a férjem, kérdezi is, hogy nem szoktam aggódni miatta. Hááát, igazából nem… Nem szoktam őt különösképpen félteni, talán azért, mert tudom,  milyen, és ismerem a túratársait is. Az együtt töltött időszak során jár ő már tőlem távol hosszabb-rövidebb időre, volt már nagy magasságokban, de most különös a helyzet. Élete legmagasabb csúcsát készült megmászni. Ő nem vágyik a Mount Everestre, esze ágában sincs 7-8000 méterre mászni, de a 6000-es lélektani határ már jó ideje benne motoszkált.

P1020253Lehetősége adódott, hogy három megbízható mászó társaságában ez a régóta dédelgetett álma valóra válhasson. Na már most: Nepál baromi messze van, a Himalája meg baromi magas. Tudtam, hogy ott aztán nem lesz térerő, se net, se telefonálás, nem számítottam se sms-re, se fb-chatre. De azért az durva volt, hogy egy egész hétig semmiféle hír nem érkezett felőlük!

A hét első hat napját még gond nélkül bírtam, de a hetediken rám tört a félelem. Totál elkezdtem parázni attól, hogy mi van, ha mégiscsak baj történt velük. És megkezdődött a belehergelődés, jöttek a fejembe a rémképek rendesen. A tegnapi időjárás is kellőképpen támogatott engem ebben a depressziós állapotban: orkán, szakadó eső, tomboló szél, jégeső… Úgy kellett magamat virtuálisan seggbe rúgnom, hogy kijöjjek ebből az állapotból.

Szerencsére tegnap jött a hír, hogy igen, sikerült a bűvös határ, a vágyott 6000 méter fölé mászniuk. Megvan a csúcs! Tudom, még nem lélegezhetek fel, mert onnan még vissza is kell jönni, és köztudott, hogy a hegymászó-balesetek nagyobb része a lefelé úton következik be. De most már bizakodó vagyok.

Se fájdalom, se félelem.

És már a nap is kisütött…

 

  1. október

KÉK II.

9Tavaly ősszel kék-túráztunk Zolival a Keszthelyi-hegységben. Az eredetileg 6 naposra tervezett túra akkor csak 3 naposra sikeredett, és most ősszel akartuk befejezni a Balaton-felvidéki részt. Nem pont úgy sikerült, ahogyan azt mi kigondoltuk…

16Elöljáróban annyit, hogy a húgomtól nászajándékba egy keszthelyi szállást kaptunk, ehhez igazítottuk aztán a program többi részét. És még annyit, hogy a túrát megelőzően nagyon hosszú ideig betegeskedtem, folyamatosan köhögtem, ami nagyon legyengített. Ennek a történet későbbi alakulásában sajnos lesz még szerepe.

1Mindketten szeretünk korán kelni, és hamar nekikezdeni a túrának. Ezért már 6-kor útnak indultunk Budapestről, és 9-re már Nagyvázsonyban is voltunk. Ott reggeliztünk meg, aztán a csomagjainkat a portára letéve körbenéztünk Kinizsi várában.

5

Korábban már jártam arra, de akkor csak kívülről láttam, ezúttal belülről is végigjártuk. Legizgalmasabb persze a lakótorony volt, ahová fellépcsőztünk persze, mintegy bemelegítésként.

8Nem hagyhattuk ki a közelben lévő pálos kolostor romjait sem, ahol emlékeim szerint egyik legédesdedebb szabadtéri szundikálása esett meg velem pár évvel ezelőtt. Most csak körbejártuk, mert várt minket az út.

10

Aztán végre, háromnegyed 11 körül nekivágtunk a túrának. Tudni kell róla, hogy hátizsákos kirándulás volt, minden holminkat magunkkal cipeltük. Először erdőben gyalogoltunk, aztán réten vágtunk át, majd völgybe le, és megint erdő.

12A legszebb időszakot választottuk ki, a színpompás levelekkel. Zoli egyszer külön felmászott egy hegyre, csúcsot gyűjteni, én megvártam az avarban.

16A Csicsói erdészháznál ebédeltünk, pihengettünk, és ekkorra végre kisütött a nap is. Innentől már kezdett ismerőssé válni a terep, hiszen előző lakóhelyünkhöz, Balatonhenyéhez közeledtünk.

19Kora délutánra le is értünk a Dobogó-hegyről a faluba, amit furcsa volt másfél év után viszontlátni. Természetesen ismerősöket is felkerestünk, a fuvolista-író Lanczkor családot, öreg hippi zenészt és nyelvészt, Csabát, végül a szőlőhegyen lakó Tibort (aki köztudomásúlag a legjobb bor). Kaptunk tőle finom cukkinis lepényt, aztán továbbindultunk a Fekete-hegy oldalában.

23Elhaladtunk a régi házunk kertje alatt is, és némi nosztalgiával néztük fentről az ismerős kilátást. Elhatároztuk, hogy nem megyünk fel az Eötvös-kilátóba, ahol korábban már csomószor jártunk, hanem szomjunkat oltjuk a Nagy-Csere kútnál, majd a Fekete-hegy oldalán megyünk át Szentbékkállára.

3A faluba már szürkületben értünk, a Kőtengerhez pedig sötétedésre. Ott egy tölgyfa alatt találtunk jó kis táborozó helyet, ahol felállíthattuk sátrunkat. Kb. 21 km-t tettünk meg aznap.

1Éjszaka rájöttem, hogy a helyszín mégsem annyira tökéletes, a feltámadó szél miatt folyamatosan makk-zápor zúdult a sátor-ponyvára. Ráadásul az eső is rákezdett. Másnap 7 óra után keltünk útra.

2Ekkor már nem volt akkora a lendületünk, különösen az enyém. Nem aludtam ki magamat, az idő borongós volt és hűs, ráadásul a folyamatos köhögés miatt nehezebben haladtam.

7 (2)Mindszentkállánál nem az új, hanem a régi kék-jelzést követtük, mert Zoli mindenképp be akart gyűjteni magának két csúcsot. Mivel ezt a szakaszt már nem igazán járják, helyenként dzsungelre emlékeztetett. Miközben a férjem megmászta a Köves-hegyet és a Láz-tetőt, én reggeliztem és olvasgattam. Zoli azzal a „remek” hírrel tért vissza, hogy valahol az erdőben elhagyta a telefonját, amit aztán nem is sikerült megtalálni.

7 (3)Miután áthaladtunk a gerincen, elértük a valódi kéket, ami innen a Csobánc hegyre vezetett fel. Megmondom őszintén, elfogott a kétségbeesés, hogy nekem oda fel kell menni. Míg én szenvedve vonszoltam magamat, addig Zoli az elhagyott kertekből szőlőt, diót, galagonyát szedett, és csemegézett. Amikor a csúcs előtt nem sokkal észrevette, hogy nagyon kivagyok, képzeljétek, az én hátizsákomat rákötötte a sajátjára, és úgy ment tovább.

10Végre sikerült feljutnunk a Csobáncra, ahol a szél majdnem letépte a fejünket. A várat sajnos nagyon vacak, elhanyagolt állapotban találtuk. Zoli persze felmászott a várfalra, szerintem direkt azért, hogy a frászt hozza rám.

12Igyekeztem kicsit pihenni egy padon, de amikor elindultunk lefelé, a kőtörmelékes úton megint rámjött a kínlódás. Itt kicsit össze is kaptunk, mert Zoli szerint ez csak műhiszti, simán le tudok rajta menni. Le is tudtam, de ezt persze csak utólag láttam be.

9 (3)Fél kettőre értünk Káptalantótiba, ahol bevásároltunk a boltban, és láttuk, hogy csúnya, fekete fellegek gyülekeznek az égen. Ekkor határoztuk el, hogy az időjárásra és az állapotomra való tekintettel itt most abbahagyjuk a túrát. 12 km. Alighogy felszálltunk a buszra, el is kezdett szakadni az eső. Tapolcán átszálltunk a keszthelyi buszra, ami a Balaton partján haladt végig.

17Míg a pályaudvartól elgyalogoltunk a szállásunkra, a Balaton Vendégházba, sikerült szétáznunk. Bebújtunk a jó meleg ágyba, és ott vártuk meg, míg eláll. Amint kisütött a nap, kisétáltunk a partra nézelődni, fotózni. Megnéztük a kikötőt és a régi strandot is. ezután még a belvárosban is tettünk egy kisebb kört, majd irány a szállás és a pihe-puha paplan.

21A szombatot Keszthelynek szenteltük. Reggel a piacon és a boltban bevásároltunk, aztán irány a kastély. A férjem hallássérült, ami nem egy kellemes dolog, az viszont jó benne, hogy a múzeumok többségébe kedvezménye van. (Pozitív hozadéka még amúgy, hogy az ember nem ébred fel, amikor a tölgyfa makkokkal bombázza a sátrat!)

4Így egész nap ingyen járhattuk végig a kiállításokat. A Festetics-kastély már tavaly megnéztük, ezért a termeken most átsiettünk, újdonságot csak az jelentett, hogy most elmehettünk a toronyba, ahonnan láttuk a parkot, a várost és a Balatont is.

7A vadászati kiállítás pozitív csalódást jelentett, nagyon gazdag a gyűjtemény. A vasútmodell kiállításon átmentünk gyerekbe, és hosszú időn keresztül néztük a kisvonatokat meg a köréjük épített tájat.

10Míg Zoli a pálmaházban kaktuszokat nézett, én lefeküdtem egy padra, és elaludtam a napon. A madárparkban sokáig nézegettük a madarakat, aztán a gondozó is odaült hozzánk, és hosszasan beszélgettünk vele.

12Zoli még egy hüllő és lepke-kiállítást is végigjárt, ami alatt én szintén szundítottam a betegség és fáradság miatt. Az utolsó múzeum az Amazon-ház volt, ahol vicces utazási dolgokról esett szó.

3Nagyon tetszett mindkettőnknek, de a végére már marhára éhesek voltunk. A túra alatt először és utoljára ekkor ettünk meleg ételt, a Lakoma-étteremben. Ezután megint kisétáltunk a Balaton-partra, ezúttal a másik irányba indulva, majd beszélgettünk egy padon ülve.

20Mit csinál az őrült túrázó? Hajnali 5-kor kel, hogy minél korábban indulhasson az útnak. Ehhez nekünk még egy bolt-látogatásra és egy busz-útra volt szükség, és 7 órakor már Szigligeten is voltunk.

2Felindultunk a várhoz, útközben találkoztunk egy cigarettafüsttől és alkoholtól bűzölgő nénivel, aki közölte, hogy a vár 9-kor nyit, és a pecsét odabent van. Csalódott arcunkat látva azonban közölte, hogy bár igazából ez tilos lenne, de ő csak beenged minket.

6Egy órát töltöttünk hát el a nagyon szépen rendbe-hozott, látványos várban. Aztán továbbindultunk a hegyoldalban körbe, a kék után a sárgán, hogy Zoli megint begyűjthessen 1-2 csúcsot.

10A kápolnánál már marha fáradt voltam, dögledeztem, míg Zoli felment a Rókarántó-hegyre. A Királyné szoknyájára már együtt másztunk fel (részemről inkább vánszorgásnak nevezhető), ahol felmentünk az Óvárba. A kilátás gyönyörű volt, de láttuk, hogy az időjárás nem sok jót ígér.

11Mire leértünk a faluba, már esett is az eső, és nagyon úgy tűnt, hogy eszében sincs abbahagyni. Ezért közösen úgy döntöttünk, hogy ismét félbeszakítjuk a túrát, és hazamegyünk. Tapolcáról vonatoztunk Budapestre, ahol még egy mozi is belefért. Zoli pedig novemberben majd egyedül megmássza a Szent György hegyet, a Gulácsot és a Badacsonyt.

 

  1. október

Életiskola – Őszelő

P1030499Nagy változás az életünkben, hogy most ősztől nemcsak Virág jár iskolába, hanem Kende és Csillag is. Egészen mások a mindennapok így. Mindenki korán kel, készülődik, pakolja a táskáját, elteszi a tízóraiját. Nyolc óra körül ők kilépnek az ajtón, suliba mennek (gurulnak), és csak a két kislány marad itthon.

P1030501

Azért az nem teljesen igaz, hogy csak hármasban töltjük ilyenkor az időnket, hiszen néha jönnek át barátok, méghozzá két barátnőm gyerekei is, és akkor együtt tanulnak, és néha meg ők mennek el, hol Berkenyére, hol Magyarkútra. Valamikor viszont csak velük vagyok, és az is annyira jó…

25Megmondom őszintén, engem nagy felszabadultság-érzéssel tölt el ez a helyzet. Nem kell annyifelé figyelnem, sokkal lazábban tanulunk, valahogy nincs akkora nyomás rajtam, nagyobb örömmel vagyok velük, és ők is kedvvel csinálják a feladatokat. Mindkét lánykának van egy sulis-doboza, abban tartják a könyveket, füzeteket, tolltartókat. Az alapszabály, hogy igyekszünk minden nap olvasni, írni és számolni. Ehhez jön hol az angol, hol a nyelvtan, hol a természetismeret.

22Szeptemberben főleg nyári táborozásról, tanévkezdésről, iskoláról, internetről szóló történeteket olvastak, például Janikovszky Évától vagy a Pöttyös Panniból. Magukban hosszabb szövegeket olvasnak, hangosan rövidebbeket (ez utóbbi Ilus nagy mumusa). Hangos olvasási feladat lehet a szövegrészleteken kívül egy vers vagy mondjuk egy interjú párbeszédes formában. Az olvasottak megértését többféleképpen ellenőrzöm, például kérdésekkel, vagy úgy, hogy egymásnak elmesélik a tartalmát. Az olvasmányokhoz feladatok is kapcsolódnak, úgy mint szójátékok, rajzok, vázlatok, stb.

21

A verseket közösen mondjuk el. Száz éve visszatérő mondókáink a napsoroló, a hónapsoroló vagy a Zengő ábécé. (Vajon mennyi időbe telik, míg egy gyerek bombabiztosan megtanulja a hét napjait, a hónapokat, vagy az abc-sorrendet?) Ez utóbbira egyébként jó kis játékot találtam ki. Különböző témakörökben (állat, gyümölcs, fa, stb.) szavakat írtak cetlikre. Már komoly szógyűjteményünk van. Ezekből húzok ki egy kötegnyit, amiket aztán betűrendbe kell rakniuk.

P1030405

Az írás az, amit viszont Kincsőnek nem árt gyakorolni. Például megterveztek egy képzeletbeli órarendet, kitöltöttek egy adatlapot személyi adatokkal, vagy mondatokat egészítettek ki. Érdekes, amikor megkapták az iskolai tankönyveket az évnyitón, rögtön lelkesen belefogtak a munkafüzetek kitöltésébe. Kincsőnek két kedvence is van, az egyik a nyelvtan (büszke az új tantárgyra), a másik pedig az írás. Ebben betű-másolós, vonalvezetős és hasonló játékos feladatok vannak.

9

A nyelvtant sokszor együtt csináljuk, mert Ilusnak sem válik kárára ismételni, Kincső meg nagyon jól megoldja a negyedikes feladatokat is. Nálunk amúgy a nyelvtan, a fogalmazás és a kommunikáció egyfajta mixben keveredik össze. Például összeszedtük a köszönéseket, bemutatkozásokat, és különböző párbeszédes szituációkat játszottak el. Azt hiszem, nem árt a helyes emberi viselkedés szabályait gyakorolni velük. Egyik nap a cím volt a téma, így alkalmuk adódott saját könyvtárunk átnézésére.

10

Beszéltünk a jelekről, jelképekről. A hangokról és a betűkről. Csoportosítottuk a magán- és mássalhangzókat. Aztán sokat játszunk a szavakkal. Szavakat építenek betűkből, mondatokat szavakból, szövegeket mondatokból (ilyen nagy kedvenc a lehajtogatós „Ki mit csinált?” játék). Kitaláljuk, mi lehetett az előzmény, vagy a következmény vagy események sorrendbe állításával alakítunk ki összefüggő szöveget. A mondatfajták átismétlése után tanultunk az állító és tagadó, illetve a felszólító és tiltó mondatokról. A szófajok újratanulása sem ártott: képek alapján gyűjtöttünk főneveket (élő és élettelen), igéket, és mellékneveket.

17

Angolozni mindketten nagyon szeretnek. Megmaradtak a régebbi dalok és mondókák (Head and shoulders, Spider, In a cottage, Good morning, Daddy finger, Fish-song), most viszont a nagy újdonság számukra a könyv. Annak is főleg a párbeszédes, képregényes részei. De Ilus, akinek viszont a kedvenc munkafüzete az angol, rendszeresen old meg szókereső vagy összekötős játékokat is. Szó esett az angol ábécéről, köszönésekről, bemutatkozásokról. Viccesnek találják a robotjátékot, amikor utasításokkal egymást szólítják fel különféle cselekvésekre. Ismerik a mindennapi tárgyak neveit és a színeket is. Számolni már annyira profin tudnak, hogy múltkor angolul adtak fel egymásnak matekfeladatokat.

P1030469

Ha már matek, akkor nézzük most, hogy miket számolunk. Kincsővel a százas, Ilussal tízezres számkörben csinálunk hasonló feladatokat. Például számegyesen való elhelyezést, számszomszédok felismerését, kerekítést. Ilussal számokat alkottunk, számokat helyeztünk el halmazokban. Sorozatok vagy gépi műveletek szabályait ismerik fel és folytatják őket. Kincső az összeadáson és kivonáson felül egyre jobban tudja a szorzást. Egyre több szorzótáblát ismer folyékonyan, és most értette meg, mi a csuda is az az osztás. Közös kedvenc a szorzós és osztós kártya. Ilus természetesen rutinszerűen végez írásbeli műveleteket (összeadás, kivonás, szorzás, osztás, pótlás), amit Kincső is kezd elsajátítani.

30

Termések segítségével mutatták meg a nagyobbak a kisebbeknek, hogyan kell írásban szorozni (pl. tízes átlépésnél tíz makkot beválthatunk egy dióra, vagy a százas helyi értéken gesztenyék állnak). De fontosnak tartom a viszonylag gyors fejszámolást is, és ezt főleg a mindennapi helyzetekben (pénz, mérés) alkalmazzuk is. Ha már mérés, átismételtük a tanult mértékegységeket is. Nem meglepetés, hogy a kézzel fogható hosszmérés megy a legjobban (Valaki azt is elárulhatná, az életben hol a csudában találkozunk deciméterrel!), és érdekes módon még az idő is, viszont súlyt (oké, tudom, hivatalosan tömeg) és űrmértéket mérni már kevésbé szeretnek. Az átváltások kifejezetten az utált kategóriába tartoznak, ezeket igyekszem az internetes „okosdobozzal” megkedveltetni. Sokszor ők kérik, hadd „okosdobozozzanak”, ahol minden tantárgyhoz játékos feladatok kapcsolódnak.

18

Ami igazán életiskola nálunk, az a környezetismeret. A természetet és a térképet is nagyon szeretik mindketten (én is, talán épp ezért ők is), két nagyobb téma futott párhuzamosan. Az egyik a lakóhely és környezetének megismerése. Ebbe beletartoznak a felszíni formák, a település fajták, a középületek. Beszéltünk a közlekedési eszközökről, táblákról és szabályokról, melynek kapcsán előkerült Cicus és Kutyus, azaz a „Közlekedj okosan” című régi könyv (ők is annyira megszerették, mint anno én). Rajzoltak alaprajzot, térképvázlatot, terveztek szobát. Az égtájakat pedig kenik-vágják.

11

A másik nagyobb téma a biológia, elsőként a különböző életközösségek (erdő, mező, víz- és vízpart) átismétlése. Ilus rajzolt táplálékláncokat, növények részeit, növények fejlődési folyamatát. Összegyűjtöttük az életjelenségeket és életfeltételeket. A vadnövények mellett most már a kultúrnövényekkel is foglalkoztunk. Ez nekik könnyű pálya, hiszen maguk is kertészkednek, így a gyakorlatból tudják, mi az a biokertészkedés meg a komposztálás. Zöldségeket és gyümölcsöket gyűjtöttünk, és megbeszéltük, melyik növényi résznek mik a feladatai. A kertben pedig felszedtük az utolsó zöldségeket, és rengeteg diót gyűjtöttek be.

12

Még nem érkezett el a nagy leülős kézműves foglalkozások ideje. Most még inkább kint voltak a kertben, és tűzifát hordtak le vagy tetőcserepeket pakoltak. Persze alkalmanként festenek és rajzolnak, de ez majd télen fog főbb szerepet kapni.

P1030437

Az ének és zene viszont a mindennapok része. Hallgatjuk is, éneklünk is, zenélünk is. Reggeli után mindenki választhat zenét. Egész nyáron a Despacito-t hallgattuk ezermillió változatban, de most megtaláltuk úgy is, hogy ezt a slágert fuvolával, csellóval, vagy zongorával játsszák el. Komolyzene téren természetesen Vivaldi: Négy évszakának Ősz részével kezdtünk, de most inkább a népdalok és gyerekdalok voltak túlsúlyban. Énekek az iskoláról, a költöző madarakról, az őszi gyümölcsökről. Énekeinket szokás szerint ritmushangszerekkel kísérjük.

1

A zeneiskolában Csillag most már a furulya helyett/mellett fuvolázik, Kincső pedig megkezdte zongora-tanulmányait. A tanárnő égre-földre dicséri, hogy már hány hang megy neki és mennyire ismeri a kottát. (Az ő kottáiból is énekelünk egyszerűbb népdalokat, gyerekdalokat.) Nemsokára megkapja a beígért szintetizátort, amin végre itthon is gyakorolhat. Népi játékaink egyesítik az éneklést és a mozgást (Lipem-lopom a szőlőt, Koszorú). Idén nem járnak a lányok néptáncra, és ami szívfájdalmam, hogy Ilusnak nem sikerült semmi olyan szakkört, különórát találni, ami tetszett volna neki.

P1030448

Akkor hát jöjjön is a mozgás. A vakációt egy jó kis váci strandolással búcsúztattuk el, de utána olyan zord lett az időjárás, hogy többet nem is tudtunk fürdeni. Az otthontanulás során nem görcsölünk nagyon rá a mozgásra. Ha jó az idő, úgyis sokat vannak kint a kertben, hintáznak, csúszdáznak, vagy kimennek az utcára biciklizni, görkorizni. Néha futunk egyet Almáskertben vagy tornázunk az aszfalton. Ha esik az eső, akkor bent mozognak a szobában.

P1030401

Azért pár szót a végén csak írok a nagyobbakról is. Kendének egyestől ötösig mindenféle jegyet sikerült már szereznie, de átlagban jobb mint közepes, Csillag átlaga pedig eddig jó körül van. Dicsérik őket tájékozottságukért, órai munkájukért, és a közösségbe is valamelyest beilleszkedtek. Az órákon aktívan vesznek részt, és sokszor maguktól szorgalmi feladatokat csinálnak, így vannak piros pontjaik meg kisötöseik is. Kende magától szavalt el verset, vagy jelentkezett énekfelelésre (mely végén a tanárnő egekig magasztalta, az osztálytársai pedig megtapsolták!).

5

Ami nem tetszik nekik, az a korán kelés, a szabályok, és a sok házi feladat meg dolgozat. Ami nekem tetszik, az például a rendszeres testmozgás, melynek keretében járnak kézilabdázni és atlétikázni is. Jó még az a sokféle program, amin részt lehet venni. Szeptember végén például rendeztek egy akadályversenyt, amin Kende a szervezők között volt, Csillagék csapata pedig második helyezést ért el. A sportnap keretében 2017 métert futott együtt az egész iskola, ahol Kende hetedik lett, és Csillagra is nagyon büszke vagyok, mert végig kitartott és a középmezőnyben ért célba.

P1030476

Virágnál nagy váltás történt, hiszen Abán két évig főként angollal foglalkozott, most viszont történelem modulos lett. Ez azt jelenti, hogy a főoktatásban főként töriznek, emellett földrajzot és biológiát tanulnak, mely tárgyakból aztán negyedévente vizsgáznak. Nagy örömömre (a tervezettel ellentétben, egyre rasztább haja miatt) mégsem hagyta abba a néptáncot, most kalotaszegit tanulnak. És agyagozni is eljár, épp szappantartót készít.

P1030429

 

  1. október

 

 

 

Szeptemberi eltevések

Ennek a hónapnak a kerti, befőzős, szárítós munkálatairól is felteszek ide pár fényképet, némi szöveggel.

1

Ezen a képen ugyan még zöldek, de higgyétek el, a végére lett néhány narancs-piros érett paradicsomunk. Levontuk a tanulságot: jövőre más felkötözési technikát kell alkalmaznunk, és nem ide kell őket ültetnünk, hanem máshová. Ez a kertrész árnyékos, hűs, és nyirkos. Remélem, következő évben sikerül a másik oldali telekrészt is birtokba vennünk, és ott a naposabb, melegebb részen jobban fogják érezni magukat a paradicsomok.

2

A cukkini viszont kiválóan érezte magát itt. Sok lett belőle és finom. Lehet, hogy a családnak már a háta közepén jön ki a rántott cukkini?

3

A másik zöldség, ami gazdagon virágzott és termet nálunk, a csillagtök volt. Ha ár unták a rántott cukkinit, lett helyette rántott patisszon 🙂

3e

Nagyon büszkék vagyunk kertünk szép zöldségeire!

4

Annyira sok cukkinink lett, hogy eltettük őket télire is.

5

A csillagtököt is meghámoztuk és vékony szeletekre vágtuk.

6

Ilyen csinos csomagokban kerültek a fagyasztóba. télen is lesz rántott cukkini és patisszon!

7

Ősz beköszöntével felszedtük a maradék ilyen-olyan zöldséget. Egy kis hagyma, egy kis répa, egy kis bab, és pár szem, (magától) másodvetésű borsó került ebbe a ládába.

8

Ami nálunk nem termett idén, azt Zsámbokról szereztük be: kukorica, káposzta, chili.

9

Ha szeptember, akkor persze: LECSÓ!!! Idén (némi gyerek-segítséggel) főként a férjem főzte be. 40 üveggel raktunk el belőle.

10

Ti hallottatok már szőlő-befőttről? Bevallom, korábban én még soha. Amikor Zoli pár évig Kecskeméten élt, akkor tett el ilyet, és állítja, nagyon finom. Remélem, az a 17 üvegnyi is finom lesz, amit idén Nógrádon készített el.

11

Kamránk 1. körte, őszibarack, meggy…

12

Kamra 2. körte, sárgabarack, cseresznye…

13

Kamra 3. sárgabarack-lekvár, alma, csalamádé, paprika, uborka…

14

Kamra 4. Erős Pista, szilva…

15

Kamra 5. még több szilva, kovászos uborka.

16

Kertünk egyik kedvenc növénye: bazsalikom.

17

Szárított fűszernövényeink: medvehagyma, bazsalikom, petrezselyem.

18

Az ősz beköszöntéről árulkodik a benti dekoráció: szőlő, gesztenye, dió. Rengeteg diót sikerült a gyerekeknek összegyűjteni a diófánk alól – és legalább ugyanennyit kaptunk még egy kedves szomszédasszonytól. Asszem sok diós sütit fogunk télen enni!

19

Kint pedig a fák színesedő levelei jelzik, itt az ősz. Ez a kedvenc színem a kertünkben.

20

Ha itt az ősz, itt a hűs is. Eddig ugyan még nem gyújtottunk be, de a tűzifát beszereztük. A tavalyi télből okulva majdnem kétszer annyit, mint előző évben. Jó minőségű akác.

28

Két óra és hat ember kellett hozzá, hogy itt tornyosuljon a 10-11 köbméternyi fa. A következő, életiskolás posztban meg is mutatom, hogyan történt. Természetesen ilyen szépre a férjem rendezte fel. Jöhetnek a mínuszok! (Ma reggel 4 fok volt, úgyhogy itt a Börzsönyben nem is vagyunk ettől olyan messze…)

2017. szeptember

 

Medve-szurdok

1Most egy képriportot láthattok-olvashattok ausztriai túránkról. Ezt az utazást édesapáméktól kaptuk nászajándékba, és most tudtuk beváltani. Nem véletlen, hogy pont ide hívtak meg minket: néhány évvel ezelőtt ők maguk is megtették ezt az utat. (Ami, valljuk be, 60-70 évesektől komoly teljesítmény!). Zoli már járt erre korábban, és örült, hogy most nekem is részem lehet ebben a kalandban.

Előtte Budapesten kellett aludnunk, mert 4.45-kor találkoztunk a Délinél, az indulást pedig hajnali 5-re tűzték ki. Két busz vitt minket Ausztriába, három kísérővel.

2

5 órás út után Mixnittznél szálltunk ki a buszból. A nap (szinte végig) ragyogóan sütött.

3

Szerencsére nem kellett mindig mindenkit megvárnunk, saját tempónkban teljesíthettük a túrát. Igen kellemes, húsz fok körüli kirándulóidőt fogtunk ki.

4

A Hochlantsch-vidék csodaszép, de a kirándulás rögtön emelkedővel kezdődött, így inkább arra gondoltam, megint mennyire nem vagyok formában. a végére persze kiderült, hogy dehogynem, de az érzet az elején igen csak berozsdásodott volt.

5

Mire a Medve-szurdok bejárathoz értünk, már belelendültem a gyaloglásba.

6

Lépcsőkön, létrákon hidakon keresztül vezetett utunk. Állítólag tériszonyosok is teljesíthetik. Hááát…

8

Zubogó patakok mentén 164 ilyen faépítményen haladtunk át.

9

Magas sziklafalak között vezetett a turisták (köztük sok magyar) útja.

12

2800 lépcsőfokot tettünk meg a szurdokban.

16

Vízesések mellett vitt az út.

15

770 méter szintet és 10 kilométert tettünk meg a szurdokban – kevesebb mint 3 óra alatt.

17

Zoli nem hazudtolta meg magát: egyik becenevéhez és hivatásához méltó módon bement a Medve-barlangba.

18

Jól esett a hütténél a háromnegyed órás pihenés. Itt bekaptunk pár falatot, és élveztük a pihenést a ragyogó napsütésben.

19

Ekkor kellett eldöntenünk, hogy itt abbahagyjuk, és elsétálunk a hátsó osztaggal együtt a tóhoz, ahol lazán töltjük a délutánt – avagy a merész élcsapattal megmászunk egy hegycsúcsot. Zolinak ez nem volt kérdés, neki ez a túra inkább könnyű sétának számít, de én eléggé hulla voltam ekkorra. Aztán végül is (bátran vagy vakmerősen?) úgy határoztam, vágjunk bele!

20

Egy marhalegelőnél gyülekeztek az őrült hegymászók. Vigyázz, bika-veszély!

21

A gyors meglendülés után hamarosan csiga-tempóra váltottam át, de azért rendületlenül haladtam előre. Zoli rengeteget segített, ösztönzött. Ami érdekes, hogy a végén kiderült: a szokásosnál jobb szintidőket másztam, csak az érzet volt nehézkesebb.

22

Egy 500 méter szinttel magasabban, és 5 kilométerre lévő lévő csúcsot céloztunk meg.

25

Ilyen kőszáli kecskékkel találkoztunk. Ő kedves volt, párjával együtt, de később találkoztunk egy zordabbal is.

24

Jó volt a csapat, húztuk egymást, a lemaradókat, csüggedőket mindenki segítette. Még egy (65!) éves néni is velünk tartott. Azt mondtam magamban: Ne égjek már ekkorát, ha ő képes feljutni, akkor én is.

29

Míg én kidöglődve pihentem a megállóknál, Zoli nem maradt nyugton, és mindenféle sziklákra mászott fel.

32

Amikor már majdnem elértük a csúcsot, a messzeségben megláttuk azt a tavat, ahol majd egyesül a két csapat, és onnan indulunk haza. Nagyon távolinak tűnt…

34

A távolban lévő szépséges alpesi hegyek látványa ösztönzött arra, hogy megtegyem az utolsó hajrát.

37

Fél 5 körül értük el a Hochlantsch-csúcsot, ami Zoli életének majdnem 800. csúcsa (!)

36

Idén is sikerült hát egy magashegyi túrán részt vennem. 1720 méteres csúcson állt ez a kereszt.

39

Aztán megkezdtük az ereszkedést a völgybe, ami még 500 méter szintet és másfél órán lefelé gyaloglást jelentett.

40

Végállomásunk a Teichalm-tó volt. Innen indultunk haza 6 órakor, hogy éjjel 11-re Budapestre érhessünk.

Összesen 1720 métert tettünk meg felfelé és 500-at lefelé. Szép túra volt. A folytatás pedig: még van két nászajándék utazás hátra. Most csak a következőt írom meg: Keszthely és környéke lesz az újabb célpont. Az utolsó pedig a pont az i-n, a korona az esküvőnkön. De ez maradjon egyelőre titok…

 

2017. szeptember

 

 

 

 

 

 

Iskola, iskola…

 

23

…de sok gyerek jár oda… – hangzik a gyerekvers. Tényleg sok jár, de hogy az én gyerekeim közül eddig nem sokan, az is biztos. A létszámban és az arányban azonban mostanra erőteljes változások álltak be. Immáron kilencedik tanévünket kezdjük úgy, hogy itthon tanulunk, de most már csak kettő kislányom magántanuló, Kende és Csillag szeptembertől iskolások lettek.

Két évvel ezelőtt Virág lányom önként és dalolva választotta, hogy rendes, nappalis diák lesz egy iskolában. Nem is csodáltam; az utolsó évben tök magányosan élt velünk fent egy szőlőhegyen, nulla darab kortársával, halálra unva magát, egész nap a könyveibe temetkezve. Elege volt a testvéreiből, belőlem, és az otthontanulásból is. (Első-másodikban járt csak suliba, hat évet magántanuló volt.) Alig várta Abát, a közösséget, a kollégiumot, az önállóságot. Be is jött neki, jól tanul, és szeret is ott lenni.

20

A mostani eset azonban nagyon más. Itt én küldtem őket suliba. Ráadásul Kende és Csillag soha életükben nem voltak iskolások; hét, illetve öt évet úgy töltöttek, hogy végig intézményen kívül tanultak. Volt ebben nagyobb tanulócsoportos tanulás Széplakon, magányos magántanulás anyával Máriahalmon és Henyén, tanulás barátokkal Istvándon és most Nógrádon.

Változatos volt a gyakorlati megvalósítás, de a háttér is folyton más volt: önkormányzati suli, alapítványi iskola, Waldorf, külföldi intézmény, magántanulás, egyéni tanrend, volt itt minden. A cél: egyre egyénibb, szabadabb, életszerű tanulás. Most azonban ezt egy tollvonással keresztülhúzta egy törvény-módosítás, úgyhogy a második félév kellős közepén nagy váltásra kényszerültünk, bele egy normál állami iskolába. Egyelőre magántanulóként.

19Barátnőmmel együtt rengeteg erőfeszítést tennünk, hogy egy elsős, egy másodikos, egy harmadikos, két ötödikes, és két hetedikes gyereket a vizsgákra felkészítsünk. Mondanom sem kell, borult az életünk rendesen. Mi ősszel Jókaitól a Kőszívűember fiait vettük, itt a Szent Péter esernyője volt a kötelező. Földrajzból az övezetességről tanultunk jóval korábban, ide a világ kontinensei kellettek. Minden más. Lényeg a lényeg, hogy gyakorlatilag pár hónapunk volt arra, hogy az augusztus végi vizsgákra egész éves anyagokat átvegyünk a gyerekekkel.

Ilyen kemény nyaram nem emlékszem, hogy lett volna, pedig nagyjából beosztottuk a dolgot: a barátnőmé lettek a reál tárgyak: matek, fizika, kémia, biosz, enyém pedig a humán. magyar, töri, angol, föci. Ez persze nem jelentett éles határt, képben kellett lennünk a többi témában is, tehát barátnőm is dolgozott ki magyar meg töri tételeket, és én is fizikáztam meg kémiáztam, ha úgy jött ki a lépés. (Kérdezzetek bármit az ionos kötésről vagy a forgatónyomatékról, kenem-vágom a témát!)

24

Rengeteg időnk elment a tanulással, sajnos a vakációban is, és nagyon sok volt a feszültség, a súrlódás. Nem csodálom, én is szívesebben pancsoltam volna a Balatonban, mint hogy mondatot elemezzek. Voltak pillanatok, amikor erősen kételkedtünk benne, hogy gyerekeink sikeresen veszik majd az akadályokat. Konkrétan: többször elhangzott részemről, hogy „te meg fogsz bukni!” A bukás pedig az évismétlésen kívül azzal jár, hogy vége a magántanulásnak. És mire elérkeztünk a vizsgákig, már egészen biztos is voltam benne, hogy akármilyen eredmények is születnek, a nagyok részéről vége is lesz, mert én ezt nem fogom bírni, és nem is akarom csinálni a továbbiakban.

Meg kell mondjam, élt bennem egyfajta iskola-undoritisz, és be kell vallanom, hogy nagyon előítéletes voltam és általánosító. (Konkrétan: fúj, suli, fúj, tanárok! Pedig én is tanár vagyok alapból…) Nos, az itteni tanárok már a kezdetektől fogva támogatást ígértek, de sajnos sok olyan esetről hallottam, ahol „az ígéret szép szó, ha betartják, úgy jó” elvet nem követték tettek. Esetünkben viszont igen. Mindenki nagyon segítőkész volt, bármikor be lehetett menni órára, konzultációra, részletesen megkaptuk a követelményeket, és ezektől a vizsgán sem tértek el. Nem kötözködtek, és nem arra voltak kíváncsiak, amit a gyerek nem tud, hanem amit tud.

26A két nagy két teljesen különböző módon állt a vizsgákhoz. Csillag sokat és könnyen tanult, de folyamatosan parázott. Töriből például nem tudtam olyat kérdezni, amire ne válaszolt volna tökéletesen, mégis meg volt róla győződve, hogy nem tud semmit. Közölte, hogy meg fog bukni mindenből (ehhez képes négyesnél rosszabb jegye nem lett), szóval önbizalma a béka hátsója alatt. Kendéé épp ellenkezőleg. Ő is készült, de nagyon lazára vette, és meg volt róla győződve, hogy át fog menni mindenből, sőt, egész jól, még akkor is, amikor én síkideg voltam, hogy „te meg fogsz bukni!”. Kende egyébként az év meglepetése. Fiam, aki élete 14 éve alatt utált tanulni, és nem is vitte túlzásba, most nagyon rákapcsolt, és tisztességgel készült mindenre.

Eredményeink:

– Kincső: jól megfelelt (ők még nem kapnak jegyeket)

– Ilus: matek, környezet és erkölcstan 5, nyelvtan 4, olvasás 3

– Csillag: irodalom, töri és erkölcstan 5, matek, nyelvtan, angol és természetismeret 4

– Kende: erkölcstan 5, matek, fizika, kémia, töri és infó 4, föci és biosz 3, angol, irodalom és nyelvtan 2

27A vizsgák tehát sikeresen lezajlottak, de a gyerekek már ekkor tudták, hogy a magántanulás részükről ezennel véget ért. Többen feltették a kérdést nekem, hogy: MIÉRT??? Hiszen én vagyok Réka, az otthontanulós-guru, az ÉletIskola hirdetője, az ős-OO-s (így rövidítjük magunkat, otthonoktatókat) – remélem, átjön az irónia. És most öt gyerekemből már három iskolás és csak kettő magántanuló…

Mert elfáradtam. Nyolc évet úgy éltem le, hogy folyamatosan otthon tanultam egyre több gyerekkel. Vajon jól csináltam? Fogalmam sincs. Lehet, nem most kellene megkérdezni a gyerekeket, hanem 5, 10, 15 év múlva, vagy talán akkor, ha már nekik is lesznek gyermekeik.  Volt benne sok öröm és sok bánat is. Élveztem is az otthontanulást, és átkoztam is sokszor. Rengeteg időt és energiát áldoztam rá. És most elég volt. Elfogyott az energiám, a lendületem, a lelkesedésem. A döntésemben közre játszott az is, hogy úgy éreztem, képtelen vagyok ennyi mindent átlátni és összeszervezni. De az is, hogy mindkét gyerek a kamaszkorban van, annak minden „csodás” hozadékával együtt, ami kezdte megmérgezni az itthoni együttléteinket. Aki ezt úgy ítéli meg, hogy lepasszoltam a gyerekeimet, hát tegye. Van ebben is igazság. Szeretnék több időt, több pihenést, több magamra fordított energiát. (Hogy miket tervezek, arról majd külön bejegyzés volt szólni.)

28

Nagyon furcsa volt belekezdeni az iskolás életbe. Volt olyan része, amit a gyerekek kifejezetten élveztek, például hogy megrohamoztunk egy váci papírboltot, és kifosztottuk (ezt csak anya pénztárcája nem szerette…). Szuper új tolltartók, ceruzák, tollak, lehetett pakolászni, rendezkedni.

A tartós ingyenes tankönyvek kötelező becsomagolását viszont nagyon utáltuk. Rajtam konkrétan kifogott, Zoli mutatta meg a gyerekeknek, hogy kell, miután én majdnem a falhoz vágtam a pocsék fóliát és a celluxot. Aztán ők látták el borítóval a könyveiket. Amiből rengeteg van.

Egy gyerek = három cipő. Egy, amiben megy, egy váltócipő, egy tornacipő. Ez utóbbit vennem kellett mindkettőnek, mint ahogyan azzal is szembesültem, hogy Csilunak nincs fehér pólója, Kendének meg tornagatyája.

Fura, hogy tízórait kell készíteni reggelente. Mégis jobb, mint pénzzel elküldeni a gyereket a boltba. Ez egyrészt drágább, másrészt tuti mindenféle szir-szart vennének maguknak. Így inkább itthonról viszik, olcsóbb, és egészségesebb. Természetesen nem menzások! Egyrészt mert vegetáriánusok vagyunk, másrészt mert itthon várom őket meleg ebéddel.

29

Érdekes arról is írni, ki hogyan állt az iskola-kérdéshez. Itt is két totál eltérő viselkedést tapasztaltam. Csillag utálta az egészet. Persze emiatt engem is. Mint akit halálba küldenek, olyan fejjel mászkált fel s alá a nyár utolsó napjaiban. Kende meglepő módon teljes belenyugvással fogadta a hírt, és közönyösen állt ahhoz, hogy utolsó általános iskolás évét intézményben fogja tölteni.

Érdekes volt az évnyitó. Kezdjük azzal, hogy egyiküknek se volt fehér blúza-ingje. Kende felvette Zoli (!) 25 évvel ezelőtti (!) esküvői (!) ingjét, hozzá Lajos mellényét. Nagyon menő és egyedi lett! Csillag pedig Virág blúzát kapta kölcsön, és nem fekete szoknyában ment, mint a többi gyerek, hanem egy szép sötétbarnában. Természetesen se fehér nejlonharisnya (volt amúgy is kb. 35 fok), se lakkcipő. Viszont szokásos beszédek, versek. Nem is emlékszem, mikor énekeltem utoljára nyilvánosság előtt a Himnuszt és a Szózatot (én amúgy ilyenkor mindig meghatódok).

30

Végül azt is érdekes megvizsgálni, ki hogyan vészelte át az első két hetet. Meg voltam róla győződve, hogy a mostanában antiszoc Csillag némán ül majd az órákon, és a szünetekben magányosan majszolja majd a tízóraiját. Erre begyűjtött több piros pontot az órai munkáért, jelentkezett (!), és rögtön az első napon talált magának egy újdonsült barátnőt, aki azóta több délutánt töltött nálunk, mint odahaza. Már van két ötöse rajzból és technikából.

Kendéről pedig, akiről azt hittem, hogy végig baromkodja majd az órákat, és intő-halmokat hoz majd haza, a következő jellemzést kaptam az osztályfőnökétől: „értelmes, érdeklődő, jól beilleszkedett” (!). Első nap, mikor az új gyerekeknek be kellett mutatkozniuk, állítólag a többiek félénken motyogtak valamit, bezzeg Kende: felállt, szembefordult a többiekkel, és szép határozottan mesélt magáról. Ezzel is jól indított, és az órai munkájával is, ahol a tanárok kérdéseire (tájékozottságának köszönhetően) sokszor csak ő tudja a választ. Kidumálja magát minden helyzetből, ezért nincs még fekete pontja (pedig lehetne, nem is egy).

Töredelmesen be kell vallanom, hogy teljesen félreismertem a gyerekeimet.

A tanárokat szinte kivétel nélkül dicsérik, hogy rendesek és kedvesek. Ami nem tetszik nekik, az a sok hülye, sokszor felesleges szabály. Osztály vigyázz, jelentés, kettes sor, és hasonló baromságok. Úgy látszik, ezek 30 év óta semmit se változtak (30 éve ballagtam el az általános iskolából).

Az órarendjük nagyon összevissza, van nulladik óra, de van, hogy csak 2. órára kell bemenni. Van dupla lyukas, amikor még ebédelni is haza lehet jönni, és vannak délutáni edzések, kézilabda és atlétika. Csillag továbbra is jár furulyára, Kincső pedig zongorázni kezdett. Plusz ugye a szolfézs.

Szép lassan kezdem megszokni, hogy negyed 9 tájban (itt fél 9-kor kezdődik a tanítás) a két nagy útnak indul, gurul (Kende biciklivel jár) iskolába. Gyalog kb. 10, kerékpárral 5 perc az út. Mi pedig a két kislánnyal itthon maradunk, és továbbra is együtt tanulunk. Hogy mit és hogyan? Erről természetesen havonta be fogok számolni nektek.

 

  1. szeptember

FEZEN

1Kedves férjem először szolidan, majd kicsit erélyesebben noszogatott, hogy írjak már végre a Fezen-fesztiválról. Végül is több mint egy hónapja voltunk ott, és én még mindig nem raktam fel cikket az élményekről. Ő meg nagyon kíváncsi, hogy bennem miként csapódtak le az ottani tapasztalatok. Ha már megígértem neki (és magamnak), így 4-5 hét csúszással most végre összeszedtem gondolataimat.

IMG_ 175Fesztivál… Egyáltalán minek akar egy negyvenes, nagycsaládos anya bulizgatni? Miért nem marad a fakanálnál és az öt gyerekénél? Nos, három éve, amikor új életet kezdtem, azt is elhatároztam, hogy alkalmanként igenis belefér a kettesben eltöltött együttlét a párommal, ami a túrákon kívül lehet koncert vagy fesztivál is. Igazából a hűséges olvasók ezen nem is lepődhetnek meg, hiszen az Everness-re rendszeresen járunk, és a klasszikus zenei fesztiválok közül is voltunk már egyen, tavaly a Volt-on.

2Akkor az Iron Maiden volt a kulcsszereplő, idén pedig Alice Cooper. Amikor Zoli meghallotta, hogy régi nagy kedvence jön Magyarországra, hívott, hogy menjek vele. Megmondom őszintén, a Poison-on kívül egy számát sem ismerem, de amikor később megláttam a fellépők listáját (pl. Dalriada, Ocho Macho), azt mondtam, üsse kavics, megyek. A végén pedig megtudtam, hogy jön a Scooter is! Nem ér röhögni, ez a rave-hardcore együttes a 90-es években igenis meghatározó volt számomra. Úgyhogy „edzésképpen” a reggeli tornáim során Scooter-mixekre emelgettem a súlyzókat és a lábamat.

IMG_ 169Az volt a „remek”, hogy a fesztivál épp a nyár legmelegebb hetére esett. Hiába indultunk hát kora reggel, mire délben Fehérvárra értünk, már 40 fok volt (árnyékban). A tűző napon még jócskán kellett sétálnunk a vasútállomástól a bejáratig. Zöld karszalag került a csuklónkra, aztán egy felüljárón kellett átkelni a sínek fölött.

IMG_ 001A kemping-részt egy focipályán jelölték ki, úgyhogy árnyék sehol. A kánikulában gyorsan felállítottuk a sátrat, aztán feltérképeztük a fesztivál területét, ahol üres színpadokon és zárt büféstandokon kívül semmit se láttunk, az emberek is épphogy elkezdtek szállingózni. Inkább bementünk a városba, és rögtön rájöttünk, hogy marhára messze vagyunk a citytől. Hosszú, végtelennek tűnő hosszúságú perceket gyalogoltunk a perzselő napon, úgyhogy még én (én!!!) is megkívántam a szénsavas üdítőt. Miután történelmi eseménynek volt tanúja a királyi város, azaz hogy Réka Fantát ivott, sétáltunk egy kicsit a kőkockás történelmi városrészben.

IMG_ 018Aztán siettünk vissza, mert a legelső fellépő a Dalriada volt, akiket már korábban láttunk a Rock on Festen, a Barba Negrában. Nekem bejön ez a parasztmetál: népzenei dallamok és kőkemény rockos alapok egyvelege. A színpadon jól megfér egymással az elektronikus gitár és a népi furulya vagy hegedű. Azért az elég komoly, hogy van egy komplett, Arany János verseit feldolgozó lemezük is; mi a Wales-i bárdokat énekeltük velük együtt. A legbrutálisabb pedig az énekesnő hangja! Szép szőke csaj, elkezd énekelni tök normális hangon, majd hirtelen átcsap olyan hörgésbe, amit a legdurvább metálosok is megirigyelnének, vagy boszorkányos vijjogásba.

IMG_ 145Utánuk pár percre átkukkantottunk a másik színpadra, ahol a Kelemen Kabátban tetőtől talpig piros szerkóban énekelte, hogy „nyári gyerekek a Balaton-parton”. Mi inkább a Theriont hallattuk meg helyettük, ami egy szimfonikus metál együttes. Náluk nem a folk kevesedik a kemény-rockkal, hanem a klasszikus komolyzene. Ez a kettősség az énekesnőknél is megjelenik: a szőke fekete ruhás és erőteljesebb hangú, a vörös pedig fehér ruhás és operaénekes.

IMG_ 088A Blind Guardian koncertre már nagyon elfáradtam, úgyhogy őket félig ülve hallgattam végig. Aztán a másik színpad tinicsajos közönsége arra utalt, hogy ott megkezdődött a Well Hello koncert. Gondoltuk, náluk csak jobb lesz az Ossián, de tévedtünk. A 80-as, 90-es évek meghatározó rock-zenekara sajnos egyáltalán nem varázsolt el minket. Kalapács Józsival ellentétben Paksi Endre hangját az idő igencsak megkoptatta, a „rock katonái” nagyon lagymatagra sikeredett. Még két számot szenvedtünk végig, aztán azt mondtuk, inkább a sátor (addigra már 50 fokosról 30 fokosra hűlt), mint ez a vacak.

IMG_ 084Éles ésszel rájöttünk, hogy ezt a hőfokot csak vízben képes az ember kibírni, ezért a csütörtök nagy részét a Velencei-tónál töltöttük. Van vagy húsz éve annak, hogy utoljára itt jártam. Akkor nyáron Velencefürdőn strandoltunk, és télen a tó jegén korcsolyáztunk. Most találtunk egy jó kis ingyenes partszakaszt a gárdonyi állomás közelében, és miután felszerelkeztünk enni- és innivalóval, letelepedtünk a fűbe. Jó volt olvasgatni, beszélgetni (a folytonos „Anya, Anya!” kiáltásoktól mentesen), és persze pancsolni is. Nagyjából egyensúlyban volt nálunk a vízben fürdés, a napon has-süttetés és az árnyékban pihenés. Csak délutánra mentünk vissza a Fezenre.

IMG_ 094Kalapács Józsit azóta kedvelem, hogy megtudtam, 30 éve Zoli postása volt Szigetszentmiklóson. Kb. 1983 lehetett, amikor hangosan szólt nála a rockzene, ő meg ezt hallva becsöngetett hozzá, és elmesélte neki, hogy van egy jó kis kezdő zenekaruk, a Pokolgép. Két éve egy akusztikus koncertjén voltunk, most viszont rockosabb verzióban hallhattuk a legismertebb számokat. Együtt énekelte mindenki, hogy „mindig lesznek rockerek”, „testemen a jel”, és „megátkozott nemzedék”.

IMG_ 010Átállás közben a másik színpadhoz mentünk, ahol Ocho Macho (Zoli szerint Machu Picchu) nyomta ezerrel a koncertjét. A nyolc hímből álló zenekarban a szokásos hangszereken kívül trombitás és harsonás is van. Nagyon az én ínyemre való a stílusuk, a reggaet gyors skaval és punkkal keverik, és van egy kis latinos hangzás is benne, ezt ocsómacsós nyelven „huppogásnak” hívják. Az énekes eszméletlenül pörög a színpadon, őrült módon pattog, fel-alá rohangál, a közönség pedig (Rékával együtt) ugrálva üvölti a számokat. Azóta is sokat hallgatom itthon a Hegyi tolvajt, vagy a Maskarayt.

3Már a Lord közben elég vacakul éreztem magamat, talán a nap szúrhatott meg a strandon, ezért egy sörpadon ülve hallgattam őket végig, így énekeltem a Vándort. A Saxon alatt már annyira rosszul voltam, hogy többnyire a földön kucorogtam, de sorra löktek fel, volt, aki le is taposott, ezért felálltam, de akkor meg Zolira kellett támaszkodnom, erőtlenül csimpaszkodtam belé.

Mondtam neki, hogy így nehezen fogom tudni végigtombolni a főkoncertet, inkább elmegyek fél órára pihenni. Ő ott maradt helyet foglalni az első sorok egyikében, én pedig elvonultam ledőlni a sátorba. Megnyugtattam, hogy utána majd szépen megkeresem, mire ő harsányan kikacagott naivságomért. Mindegy, irány a kemping, egyedül. Tudtam, hogy forróság van odakint, én mégis vacogtam. A hálózsákba beburkolózva hallgattam a másik színpadtól odaszűrődő basszusok távoli dübörgését. Kicsit el is szundikálhattam, és óriási sikítozásra, ordításra ébredtem. Na, mondom magamban, elkezdődött az Alice Cooper.

4A helyszínre érve rögtön láttam, hogy férjemnek volt igaza. Kegyetlen tömeg volt, és akármilyen lendülettel is próbáltam utat törni magamnak afelé a hely felé, ahol őt sejtettem, a jobb oldali kivetítő előtt, az ötödik sor tájékán megrekedtem. Sebaj, beletörődtem, hogy egymástól távol hallgatjuk végig a koncertet és nézzük a showt. Mert hát igen, Alice a látványos és brutális színpadi műsoráról híres. Volt is minden, ami a nagykönyvben meg van írva: Frankenstein és kényszerzubbony, leszúrt egy bábut, őt lefejezték guillotine-nal, és hasonló fincsiségek. Jómagam nem vagyok túlzottan oda az ilyesféle horrorisztikus elemekért, az ötletesség mégis lenyűgözött. És persze a zene, az szuper volt, még akkor is, ha csak a „Poison”-t tudtam énekelni a többiekkel.

IMG_ 128A pénteki napot Székesfehérváron töltöttük. Egy kedves fehérvári lány (azaz bocsánat, asszony) adta kölcsön az esküvői ruhámat, amit most juttattunk vissza neki, és vele egy kávézóban beszélgettünk a főutcán. Ezen a napon dőlt meg talán a melegrekord, főttünk a saját levünkben. Alig ettünk, inkább csak fagyit, és folyamatosan ittunk. Amikor csak tudtunk, átmentünk a vízpermet alatt, vizet töltöttünk a kihelyezett önkénteseknél, sőt, a kútnál levettük a pólónkat, teljesen bevizeztük, és úgy vettük magunkra.

IMG_ 003Végigjártuk a sétálóutcákat, megnéztük a hangulatos régi épületeket. Találkoztunk Kati nénivel, pontosabban a régi helyi kofa szobrával. Amikor felfogtuk, hogy egyetlen esélyünk a hőguta elkerülésére az, ha légkondicionált helyet keresünk, akkor bementünk a plázába, és megnéztünk egy filmet, a Dunkirk-et.

Ez volt a fesztiválon a leglazább délutánunk-esténk, amikor nem igazán akadt számunkra kiszemelt kedvenc, ezért ide-oda csapongtunk. A Depresszióba csak addig kóstoltunk bele, míg a másik színpadon fel nem állt a Ladánybene 27. Őket eléggé vártam, de az Ocho Macho után nekem kicsit túl lassúnak tűntek. Rájöttem, hogy a tiszta reggae nem is annyira a kedvencem, sokkal inkább annak a pörgősebb változata.

IMG_ 187Ezen az estén a változatosság kedvéért Zoli dőlt ki, és ő végig is aludta a főkoncertet. Én viszont mikor meghallottam a ropogást-pattogást, tudtam, hogy csakis a tűzijáték lehet az. Ugyanis ekkor ünnepelte a Fezen a huszadik születésnapját. Ezután egyedül néztem-hallgattam végig a Tankcsapdát. A Volt-on is hallottuk őket, de most valahogy jobban tetszettek. A gyerekek révén elég sok számukat ismertem, az olyan örök klasszikusokat, mint a Rock and Roll rugója, az Alföldi gyerek vagy az Egyszerű dal. Természetesen a Mennyország touristot énekelte a legnagyobb kórus.

Az utolsó estére kis esőt kaptunk. Reggelre kissé lehűlt a levegő (azaz már nem negyven fok volt, hanem csak harminc), és kicsit beborult az ég. A napot ismét a gárdonyi szabad-strandon töltöttük; hamarosan újra kisütött a nap, és lehetett fürdeni meg napozni. Megint csak öt órára értünk vissza a fesztivál területére.

IMG_ 192A Paddy and the rats kezdett. Őket is a gyerekeim szokták hallgatni; nekem itthon is bejöttek, de élőben még inkább. Szerintem a Fezenen a magyar együttesek közül az egyik legpörgősebb koncertet ők játszották. Én konkrétan végigtomboltam.

A másik színpadnál vicces időutazásban lehetett részünk. A 90-es évek népszerű régi előadóit hívták meg, úgy mint Betty Love (Az éjjel soha nem érhet véget), Kefir a V-Techből (Nem szabad sírni), vagy a Fresh (Táncolj még). Közben egy DJ külföldi számokat nyomott, pl. Dr. Albantól vagy a 2 Unlimitedtől. Emlékeztek az „It’s my life”-ra? Röhejes volt látni, ahogy a rockerek a retro-slágereket éneklik. Erre mondják azt, hogy annyira rossz, hogy már jó. Töredelmesen bevallom, hogy én is táncoltam és daloltam, miközben Zoli halálra röhögte magát rajtam, és megpróbált túlélni.

IMG_ 203Ennél még nagyobb hőstette az volt, hogy végig bírta mellettem a Scooter koncertet. Szerinte egyik szám tök ugyanolyan volt, mint a másik. És végig az, hogy tüc-tüc-tüc… Többször mondtam neki, hogy nyugodtam ott hagyhat, elleszek én egyedül is, de ő mégis állta a sarat. És egy dologról elismerően nyilatkozott, a fénytechnikáról. Én pedig mindenről! Eszméletlen jó volt azokat a számokat hallani, amikre 20-25 évvel ezelőtt diszkóztunk. Egyszerűen nem volt megállás, végig ugráltam, tapsoltam, énekeltem, sikítottam, és ordítottam, mintha most is húsz éves lennék, talán azért, mert arra az időre úgyis éreztem magamat. Számomra ez volt az est, sőt, a fesztivál csúcspontja.

Most pedig jöjjenek az egyebek. Volt még másik három kisebb sátor a Fezenen, amiket javarészt kihagytunk, csak egyszer időztünk az egyiknél pár Kiscsillag szám erejéig. A mosdók száma a kempingben még elment, de odakint nagyon kevés volt. Különösen a koncertek végén állt a sor, akkor is főleg a nőknél. Feltűnhetne végre a (valószínűleg hímnemű) szervezőknek, hogy a nők sokkal gyakrabban járnak pisilni, és más egyebet intézni, tehát nekik legalább kétszer annyi vécére lenne szükségük. A tisztaságról ne is beszéljünk, de erről persze nemcsak a személyzet tehetett (bár a naponta egyszer ürített szemetes lehetett volna egy literesnél kicsit nagyobb is), hanem egyes primitív fesztiválozók is.

IMG_ 067Az ennivalók többnyire a brutál drága kategóriába estek. Egyszer ettem lángost, egyszer pedig helyben sült chipset, Zoli pedig gyrost és hamburgert. A többi ennivalónkat odakint a civil világban szereztük be a legolcsóbb élelmiszerboltban. Ami nagyon rossz lehetett a nem sátorozóknak, az az ivóvíz hiánya. Mi bármikor ihattunk a benti csapból, és megtölthettük az üvegjeinket, de a nagy térben vagy szomjazott valaki, vagy megvette ötszázért a fél liter üdítőt. (Abba a kánikulában simán megittunk naponta vagy három litert.)

Az emberek persze (de kár, hogy ez annyira természetes) főleg alkoholt ittak. Az átbulizott éjszakák után ott feküdtek a részegek kidőlve a padon, a járdán, a buszmegállóban. A hőmérséklet mellett szerintem a napi sörfogyasztás is rekordokat döntött. Ezzel csak közepesen lett volna gondom, ha a söröspoharakat nem vitték volna be a küzdőtérre. Ahol aztán persze meglökték őket, kilöttyent, jobb esetben a földre, rosszabb esetben valakire rá.

A küzdőtéren még rosszabb volt, hogy rá is lehetett gyújtani. Ha manapság ennyire védik a nemdohányzók érdekeit, vajon miért nem teszik ezt egy fesztiválon? Én zenét hallgatni és bulizni mentem oda, nem azért, hogy a cigarettafüstöt szívjam be. Megoldás lenne itt is a dohányzóhelyek kijelölése, hogy ne nyomják a fejünkbe egy méterről a cigarettafüstöt, ne fuldokoljunk, és ne égjen ki a ruhánk sem. Nem beszélve arról, hogy a használt söröspoharak ezrei mellett cigarettacsikkek százai hevertek a földön a nap végére.

Akadtak olyanok, akik direkt a balhé kedvéért mentek oda, és a „küzdőtér” kifejezést szó szerint értették. Csak közepesen tudtam rájuk haragudni, mert él még bennem az emlék a mi kamaszkori pogózásainkról, ezért inkább megértően arrébb álltunk. A pogózás negatív hozadéka a fullasztó por volt. Emiatt, és a hőség okán is, igazán spriccelhettek volna a közönségbe néha slaggal.

Voltak vicces kedvű fesztiválozók is, akiknek az volt a móka, hogy mindenféle tárgyakat röpítettek a levegőbe, például söröspohár vagy papucs, ami aztán annak a fejére esett, aki épp alatta állt. A kempingezők legnagyobb poénja pedig az volt, amikor valaki az egyik sátornál elrikkantotta magát, hogy „Ruby!”, és erre valaki mindig visszaordított, hogy „B… meg!” (A „Pofa be!” című filmből Gerard Depardieu és Jean Reno elhíresült párbeszéde alapján.)

Szóval tavaly Volt, most Fezen,jövőre vajon mi jöhet? A Sziget???

 

  1. szeptember