Az írásom címe egy Kispál és a borz szám címe alapján született, ami az volt: „Ágy, asztal, tévé”. Hát igen, van, akinek ez az alap a szobájában. Nekem a tévé régóta nem, szerencsére már több mint tíz éve száműztük otthonunkból ezt az agymanipulátor készüléket. (azóta se hiányzik!). De a többi, nos, igen, ágy, asztal, szekrény, polc, ezek alapvető bútordarabok (lennének) egy szokásos házban.
Na de mi két évig nem is házban laktunk! Hanem jurtában. És előtte-utána is présházban, vályogházban, kis parasztházban… Ehhez „méltó” módon nagyon nem voltak szokványos bútoraink, a végére már se ágy, se szekrény…
SZEKRÉNY?
A normál szekrényről már eléggé korán lemondtunk. Emlékeim szerint 2005-ben Máriahalmon, a kisebb tetőtéri lakásban történt az első próbálkozás a szekrény kiiktatására. A volt férjem csak különböző, méretre szabott polcokat és tartószerkezetet rakott be a hálószobába, és ezekre/be raktuk a ruháinkat. Ezeknek a „szekrényeknek” nem volt ajtajuk, hanem az IKEÁ-ban vettünk bambuszrolókat. Előnyük volt, hogy takarták a ruhaneműt, ami azért a lukakon át jól tudott szellőzni, a hátrányuk viszont, hogy sokszor egymásba akadtak, ráadásul felhúzni is lusták voltunk őket, inkább oldalról nyúltunk be, ha ki akartunk venni valamit, ezért egy idő után elgörbültek.
Ezeket a polcokat-rolókat vittük mindig magunkkal az újabb helyekre, ahol aztán az adott helyre szabva folyton átalakultak. Kállón például egy ablak miatt két részre kellett őket szedni.
Únyon viszont megnőttek, és már nemcsak a ruhatárolást oldottuk meg velük, hanem a bambuszok eltakarták például egy itt megbújó számítógépes kuckót is.
Ezek a „szekrények” elkísértek minket vissza Máriahalomra, a földszinti, nagyobb lakásba is, sőt, még Széplakra is levittük őket. A széplaki első házban még az egész család ruhaneműjét itt tartottuk, a kályha melletti falat teljesen be tudtuk építeni tárolóbútorokkal. A második házban már sajnos erősen le kellett nyesni a hosszú polcokat, és egy apró hálófülkébe bepasszírozni őket – itt persze már csak a felnőtt ruhák fértek el.
És aztán jött a jurtás korszak, amikor minden borult, így megszűntek a hagyományos bútoraink is. A gyerekek kosarakat kaptak, mi a hajtogatósainkat egy régi kredencbe raktuk, az akasztósokat pedig eleinte egy repukkant présházba, később a jurta léceire. Ez volt a totális káosz időszaka…
És most az ÁGY:
Egészen 2007-ig még volt olyanunk, hogy hálószoba. Jó szívvel e, lékszem vissza a máriahalmi színesre festett falú hálókuckóra, ahol egy barátnőmtől kapott nagy, kék ágyon aludtunk, aminek az ágyneműtartója igen sok holmit elnyelt.
Aztán a hálószoba fokozatosan kezdett megszűnni, először úgy, hogy egy légtérbe került a nappalival (Kálló), ráadásul valami idióta tervezés miatt ide nyílt a ház egyik bejárata (életemben nem láttam még olyan hülye elrendezésű házat mint a kállói: szűk, ablaktalan főzőfülke, galériaágy az előszobában, átjárható fürdőszoba és vécé a nappali és a konyha között…).
Únyon már nem is mi használtuk az ágyat, hanem a gyerekek bandáztak rajta, egy kupacban aludt rajta a 3 nagyobb, mi pedig kiköltöztünk a nappaliba, és a kihúzható kanapé lett az éjszakai fekhelyünk.
Máriahalmon volt külön hálószoba, de ekkoriban szoktunk rá arra, hogy egy kupacban aludjon az egész család. Volt itt ugyan egy jó kis faágy, de ez gyakorlatilag csak az ágyneműtartó szerepét töltötte be. Felstócoltuk rá a paplanokat, párnákat, úgy, hogy a végére olyan volt, mint egy falusi magasra vetett ágy, de nem ezen aludtunk, hanem szivacsokon. Nappalra a falnak támasztottuk őket, hogy nagyobb legyen a hely, estére meg lefedtük velük az egész padlót, és egymás hegyén-hátán szunyókáltunk.
A széplaki Jópásztorban a gyerekek egy szuper közös alvó-galériát kaptak – mi meg alatta egy vacak odút. Rohadt kényelmetlen volt a földön aludni, ráadásul télen hideg is, sokszor inkább áthurcolkodtam Kincsővel a nappaliba a kanapéra.
Bariskáék kisházában a gyerekek felköltöztek a tetőtérbe, mi meg kaptunk egy mini-kuckót a földszinten. Se ajtaja, se ágy benne. Egy dunyha a földön – ez lett a hely, ahol álomra hajthattuk a fejünket.
Amikor pedig belevágtunk a jurtázásba, egy emelvényen kapott helyen a nagy közös alvóhely. Alul a polcok, kosarak, felül pedig pokrócokon, paplanokon, hálózsákokon és dunyhán a csipat-csapat egy rakáson.
Lesencén a Nap-jurtába került egy szép piros ágy – a férjem egyre gyakrabban aludt itt, nélkülünk…
Henyén ráadásul már a galéria is elmaradt, így reggelente a sarokba kellett egymásra halmozni az ágyneműt, majd minden reggel szétbontani, és a földre ágyazni. Ezt nagyon utáltam!
Csak én vagyok úgy, hogy ezt az egészet jelképesnek érzem? Számomra a hálószoba (a különálló, csukható ajtajú, dupla ággyal rendelkező hálószoba!) nekem a jó párkapcsolatot, a szerelmet, az erotikát jelképezi. Visszagondolva ahogy fokozatosan megszűnt a hálószobánk, majd az ágyunk, végül a közös alvóhelyünk is, egyre jobban kihűlt a kapcsolatunk is a volt férjemmel…
ÉS MOST: ÁGY! SZEKRÉNY!
Már Henyén a présházban kezdtek a dolgok visszarendeződni.
Végre, lett egy hálószobánk! Azaz, igazából saját nőcis szobának indult, de hát mit tehet az ember, ha a szerelme odaköltözik hozzá – csak beengedtem a párom a budoáromba…
Végre, lett saját alvóhelyünk! Kaptam a barátnőmtől egy szuperjó kanapét, ami nemhogy nappalra tett jó szolgálatot – este kihúztuk és éjszaka ezen aludtunk. Kicsit még macerás volt, de a kényelem megérte.
Végre, lett szekrényem! Elegem volt a korábbi polcos, kosaras, összevissza akasztós megoldásokból. Lomtalanításkor turiztam egy ósdi barna szekrény, ami sajnos elég ronda volt, ezért egy keleties kendővel takartam le. Viszont elfért benne az összes holmim, és ez sok évnyi összevisszaság után nagyon jó érzéssel töltött el.
RÁADÁSUL: NÓGRÁD!
Az igazi rend viszont itt következett be., a Börzsönyben. Igazi hálószoba, igazi ággyal – a sors fura fintora, hogy a régi kék dupla ágyhoz igencsak hasonlító darab, csak szép favéggel. És igazi szekrénnyel. Ha jobban belegondolok, én mindig is ilyen natúr fa beépített szekrényt akartam. A lamellás ajtó is régtől fogva nagy kedvencem volt. Amikor betört hazánkba az IKEA (talán ’90 táján?) és a skandináv stílus, rengeteget jártam az Örsre nézelődni, Otthon magazinokat vásároltam, katalógusokat nézegettem. Aki nem hiszi, járjon utána – még ma is megvannak a kivágott képek olyan szekrényekről, amelyek szinte pont ugyanolyanok, mint a mostani. Csak kicsit lassan érő típus vagyok, 26 évet kellett várnom a megvalósulására, de végül csak sikerült.
Tulajdonképpen a házfelújítás adta ennek az írásnak az apropóját, mely során a hálószoba is átalakult. A fürdő megnagyobbítása miatt ki kellett venni az egyik falat. Szét kellett bombázni a szekrényt. Sőt, egy időre az ágy lett a szekrény… Óriási volt a kupi!
Az elmúlt napokban kint aludtunk a teraszon. Jelenleg ugyanis a terasz az egyetlen hely otthonunkban, ahol nincs totál káosz. A kanapét tehát estére kihúztuk és ott töltöttük az éjszakákat, még a viharban, esőben is. A villámlások-dörgések közepette úgy aludtam, mint a bunda!
A hálóban a fal odébb került, a szekrény viszont ezáltal megnőtt, 3-részes helyett 4-részessé változott. Sok év után most mondhatom el először, hogy az összes ruhánk teljesen elfér benne. Szuper ez a 2016, lett ágyunk, szekrényünk – és nemsokára kész lesz a fürdőszoba is. Hamarosan jövök a képes beszámolóval!
2016. július
Réka útja 